Daróczi György (Baranya vármegye, 1699. április 28. – Sopron, 1756. október 10.) magyar bölcsészdoktor, jezsuita rendi tanár, költő.
Élete 17 éves korában lépett a rendbe. Miután több helyen tanított a középiskolákban, egyházi szónoklatokat tartott és néhány rendház főnöke volt.
Munkái Lusus epigrammatici. Claudiopoli, 1725. és Aug. Vindelic. 1738 Septi-Collis Dacia. Claudiopoli, 1735 Ortus et progressus collegii soc. Jesu Claudiopolitani ab anno 1579. Uo. 1736 Pietas ungarica, sive summus ejusdem gentis in Mariam affectus, omni obsequiorum genere jam inde a S. Stephani temporibus testatur. Claudiopoli, 1736 Serenissimi principis Eugenii invicti caesarei exercitus archistrategi colossus gloriae e posthumis laudibus erectus... anno 1736. Uo. Epitome chronlogica rerum Hungaricarum et Transylvanicarum e d. Stephano ad annum 1726. Uo. 1737
Latin versei: Epigramma de Carolo imperatore caesare VI. és Carmen elegiacum ob victoriam Belgradiensem megjelentek a Carolus Klein, Analecta Poetica, Viennae, 1757. II. 37. című munkában.
Források
Scriptores Provinciae Austriacae Societatis Jesu (1855) 54. old.
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1699-ben született személyek Kategória:1756-ban elhunyt személyek