Az Elefántterasz a fallal körülvett „nagy város” Angkorthom és az angkori templomromok része Kambodzsában. A terasz VII. Dzsajavarman király (1181-1219) dísztribünje volt. A nyilvános események, ünnepségek és felvonulások alkalmával a király, családja és kísérete erről a 10-12 méter magas, kőlapokkal borított lelátóról nézte végig a díszszemléket és ünnepi látványosságokat.
A 12. század végén épült, Bajon-stílusú, 350 méter hosszú terasz szervesen kapcsolódott a királyi palota nagy fogadócsarnokához. A terasz névadói, a dísztribün déli lépcsőjét díszítő elefántok, amelyek ormányaikban lótuszvirágokat tartanak. Az elefántormányok egyben a terasz tartóoszlopai is. A három részre tagolt emelvényről öt lépcsősor vezetett a város központi terére, a Győzelmi térre: három középről és egy-egy a terasz végeiről. A terasz középső részét tartó falat és lépcsőt életnagyságú oroszlánok és emberfejű sastestű teremtmények, az ún. garudák ékesítik. Az emelvény két oldalsó homlokzatán több ezer, egyedileg kifaragott elefántot és apszara táncost ábrázoló dombormű látható.
Források Michael Freeman és Claude Jacques: Ancient Angkor, River Books, 1999., . (angol) Maurice Glaize: The Monuments of the Angkor Group (angol) Charles Higham: The Civilization of Angkor, Phoenix, 2001., . (angol) Szlávnits László: Angkori levelek – Terebess Ázsia E-tár
További információk
APSARA Authority for the Protection and Management of Angkor and the Region of Siem Reap – Az Angkorban folyó kutakásokat felügyelő hivatalos, kambodzsai Intézet honlapja (kultúra, régészet, restaurálás, lakosság, környezet, turizmus) (angol/francia/khmer) UNESCO Nemzetközi program Angkor megőrzésért (angol) Terebess Ázsia Lexikon – Angkor Csák Erika: Angkor elsüllyedt világa, Kossuth Kiadó Zrt., Budapest, 2006, . Marilia Albanese: Angkor, Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2006 Jelen János – Kunszinger Róbert: Az ősi Angkor, General Press Kiadó,
Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek Kategória:Angkor romjai