Bruno Bauer (Eisenberg, 1809. szeptember 6. – Berlin, 1882. április 13.) német filozófus, teológus és történész. Jelentős hatással volt Karl Marxra és Friedrich Engelsre.
Úttörő alakja volt a bibliakritika fejlődésének is, aki azt állította, hogy Márk evangéliuma az eredeti evangélium (Q (teológia)), hogy az Újszövetség sok görög-római elemet tartalmaz, és hogy egyes szövegek 2. századi hamisítványok.
Életrajz A Humboldt Egyetemen tanult Berlinben. Itt Hegel követője lett Philip Marheineke irányítása alatt. Georg Wilhelm Friedrich Hegel volt a mestere 1831-es haláláig. Egy filozófiai esszéjében Immanuel Kantot kritizálta, melyért akadémiai díjban részesült Hegeltől.
1834 márciusában doktorált, és Berlinben kezdett teológusként tanítani. A jobboldali hegelianizmus képviselőjeként megbízták Hegel vallásfilozófiájának szerkesztésével. 1838-ban kiadta Kritische Darstellung der Religion des Alten Testaments (2 kötet) című művét, amely azt mutatja, hogy abban az időben még hű volt a hegeli jobboldalhoz.
1839-ben a bonni teológiai karra helyezték át, miután támadást intézett kollégája és korábbi tanára, Hengstenberg ellen. 1842 tavaszáig Bonnban tanított, amikor az Újszövetségről szóló írásai miatt elbocsátották.
Az 1840-es évek elején – Ludwig Feuerbach mellett – ő lett a baloldali hegelianizmus vezető alakja.
1842 és 1849 között aktívan részt vett a politikai újságírásban és a felvilágosodás és a francia forradalom történeti kutatásában.
Az 1848 márciusi német forradalmi események és az 1848–1849-es vereségek után Poroszországban maradt, és folytatta a bibliakritikával és a politikai elemzéssel kapcsolatos munkái kiadását. Írt a kormány által támogatott Die Zeit újságnak, és európai ügyekről szóló cikkeket írt más újságoknak, például a Die Postnak, a Kleines Journalnak és a New York Daily Tribune-nak.
1865-ben egy kis farmot szerzett Rixdorfban, Berlin külvárosában, ahol aztán 1882 áprilisában meghalt.
Nagyobb munkái
Kritik der evangelischen Geschichte des Johannes (1840) Kritik der evangelischen Geschichte der Synoptiker, 2 vols. (1841) Die Posaune des jüngsten Gerichts über Hegel, den Atheisten und Antichristen (1841) Die gute Sache der Freiheit und meine eigene Angelegenheit (1842) Hegels Lehre von der Religion und Kunst von dem Standpunkte des Glaubens aus beurteilt (1842) Das Entdeckte Christentum (1843, banned and destroyed, into oblivion until 1927: ed. Barnikol) Die Judenfrage (1843) Geschichte der Politik, Kultur und Aufklärung des 18. Jahrhunderts (1843–45) Geschichte Deutschlands und der französischen Revolution unter der Herrschaft Napoleons, 2 vols. (1846) Kritik der Evangelien und Geschichte ihres Ursprungs, 4 vols., 4 suppl. (1850–52) Russland und das Germanentum (1853) Philo, Renan und das Urchristentum (1864) Christus und die Cäsaren (1877) Zur Orientierung über die Bismarck'sche Ära (1880) Disraelis romantischer und Bismarcks sozialistischer Imperialismus (1882)
Jegyzetek
Kategória:Német filozófusok Kategória:Német történészek Kategória:Német teológusok Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1882-ben elhunyt személyek