Zádor István, született Weisz István (Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.
Életútja 260px|bélyegkép|Zádor István 1917-ben hadirajzolóként Olaszországban, Pordenone főterén Weisz Gyula és Jokly Sarolta (1863–1903) fiaként született. A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke. 1910. december 27-én Budapesten házasságot kötött Sonnenberg Dávid és Fischl Janka lányával, Bertával.
Az első világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt.
Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a második világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét,Buenos Aires : Kárpát, 1952. – 132 p. s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.Színművek / Lev Tolsztoj ; ford. Németh László ; [a "Tolsztoj drámái" c. fejezetet Heller Ágnes írta ; ill. Végh Gusztáv, Zádor István]. – Budapest : Új Magyar K., 1956. – 392 p. t. (Orosz remekírók)
Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.
Kiállítások (válogatás)Lista www.artportal.hu nyomán. 260px|bélyegkép|Emléktáblája Budapesten, a VI. kerületben 1916, 1918, Nemzeti Szalon, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest 1921, Ernst Múzeum, Budapest 1934, Egy hadifestő emlékei 1914 – 1918. Budapest 1958, Ernst Múzeum, Budapest Gartner Jenő szobrászművésszel közös (gyűjteményes) kiállítás
MűveibőlLista www.hung-art.hu nyomán
Feleségem (1910, olaj, vászon, 134 x 140 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Önarckép (1910, olaj, vászon, 70 x 60 cm; Damjanich János Múzeum, Szolnok) Ebédlő (1918) Fekvő akt (1922, olaj, vászon, 80,5 x 101 cm; magántulajdonban) Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon 50 X 40 cm)Kieselbach Galéria honlapján Női portré (1935 körül, olaj, vászon, 80x60 cm, magántulajdonban)
Díjak
1918: kis aranyérem (Ebédlő című festményéért) 1951: Kossuth-díj
Jegyzetek
Források Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Zádor István festő, grafikus lásd 940. p. Dénes Tibor: Zádor István, (Képzőművészet, 1938) Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógusa (Ernst Múzeum 1958) Egy félévszázad rajzokban : riportrajzok, rajzok, rézkarcok, kőrajzok / Zádor István. – Budapest : Gondolat, 1959. – 17 p., 125 tábla Szolnok Zádor István művészetében : kiállítási katalógus. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnoki Galéria, 1973.
További információk Zádor István műterme Zádor István, artportal.hu Zádor István a Képzőművészet Magyarországon honlapon Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
Kategória:Magyar festők Kategória:Portréfestők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Az OMIKE Művészakció résztvevői Kategória:Nagykikindaiak Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek