Az Ókimi (vagy más formában daió-ként is olvasható, jelentése: nagykirály) a Jamato-királyság uralkodójának titulusa, illetve Vakoku (az ősi Japán) uralkodói címe. Egyéb olvasata: ame no sita sirosimeszu ókimi (vagy csi tenka daió).Tenka (Kotobank).

Eredetileg a jamato vidéki (ma Nara prefektúra) törzsszövetség (gódzoku) fejét jelentette, majd a 4. század körül kialakuló Jamato központú egységes japán állam uralkodójának címe lett. Hatalma Kjúsú déli és Honsú északi területeit kivéve az egész szigetvilágra kiterjedt. Az egységesítés folyamatát a hatalmas sírdombok (kofun) fokozatos elterjedése tükrözi. Az elnevezés számos sírmellékleten (bronztükör, kard) fellelhető, ezt a címet használták a japán uralkodók a 6. századig, amikor a 7. századtól, az aszuka-korban kínai mintára tennó (az ég ura: császár) lett.Okimi (Kotobank).

Etimológia Az ókimi vagy daió (leírva: 大王) rang, amely a Jamato állam fejének (király) tiszteletbeli megnevezése volt, az 5. század körül jött létre, és a 680-as évekig használták. Az aszuka kijomihara-törvénykönyv összeállításának megkezdésekor jött létre. Számos elmélet létezik arról, hogy a korai időkben a cím viselője az egyesített királyság királya volt-e vagy sem. Az ókimi egy japán olvasatú rang, a „kimi” (úr) tiszteletbeli megnevezésből, és az ehhez hozzáadott ó vagy oho előtagból áll, amely nagyságot és különleges nemességet jelöl. Egy másik elmélet szerint az ókimi csupán a kimi egy magasabb rangot jelentő alakja, és japán eredetű uralkodó cím, míg a daió egy Kínából származó királyi cím, egy kango (kínai szó).永原慶二監修『岩波日本史辞典』（岩波書店、1999年）項目「大王」 Számos példa található az ókimi használatára, amely jamato királyának hivatalos uralkodói címe lehetett, vagy talán csak a királyi családban használták.Okimi 2,3 (Kotobank). "日本大百科全書(ニッポニカ) - 大王（尊称）

A Japán királya cím kínai forrásokban

A királyi cím az ókori kínában A nagykirály „王” (ó-vang, „王”) cím kandzsi jele eredetileg a Kína területén található Chūgen (中原, Zhongyuan: középső föld) urait jelölte. A Csou-dinasztia idején a vang (王) Tian-xia égi fiának címe volt. A Jangce-civilizáció térségének néhány nagyhatalma azonban nem akart vazallus lenni. Az észak-kínai Sárga-folyó-civilizáció népeinek államaiban, például Csu, Vu és Jue néhány uralkodója felvette a vang címet.

Amikor Kína belépett a hadakozó fejedelemségek korába, az észak-kínai államok közül azok a nagy nemzetek uralkodói, akik eredetileg a Csou-király alattvalói voltak, de területi államiságot értek el, Tian-xia egyedüli királyának nevezték magukat. Így számos trónigény merült fel Kínában. Ezt követően Jing Zeng (嬴政), Csin királya (Si Huang császár), aki Kr. e. 221-ben először egyesítette Kínát, a vang („király”) cím helyett, amelynek szerepe ekkorra már lecsökkent, a „Huáng dì" (fenséges uralkodó: császár) titulust vette fel. A vang azon a szomszédos államok vezetőinek lett a címe, akik elismerték Csin mindenkori császárának hatalmát Tian-xia egyedüli uraként. A vang ekkortól egy alacsonyabb rangú uralkodói címmé vált. A hsziungnuk uralkodója egyenrangúnak tekintette magát Csin állam urával, saját uralkodói címe ezért a csanjü volt (jelentése ugyanúgy az ég fia), nem pedig vang.

A japán királyi cím korai formája Az ókori Japánhoz kapcsolódó királyi cím első említése a 漢委奴国王 (Kan no Va no Na no kokuó, vagyis Han-kori Va - ország - Na-királya) megnevezés. Ez egy aranypecséten található véset, amelyet Guang Vu császár ajándékozott Nakoku királyának Kr. u. 57-ben.Wa-no-Na-no-Kokuo-In (Kotobank).

A vakoku-ó (Va királya) cím az eisó első évére (107) datált cikkelyben jelenik meg, An császár feljegyzésében a kései han dinasztia könyvében. A teljes cím, ahogyan An császár feljegyzésében szerepel: „Szui só, Va királya és mások”. Ha a „Vakoku-ó” megnevezés a kis regionális államok vezetőjétől eltérően a Vakoku államok szövetségének vezetőjeként utal a királyára, akkor ez a leírás a Vakoku megalakulását jelzi.Suisho (Kotobank).

Ezenkívül Himikót (i. sz. 183–248 körül) a korai Vej állam kinevezte Vakoku (amelynek fővárosa Jamaicsi koku volt) egyesített királynőjévé. Van egy elmélet, miszerint a Himiko uralkodása alatt létező kormányzat a Jamato királyi hatalom korai formája volt, bár ezt vitatják.Himiko (Kotobank).

A daió rang megjelenése Az ókimi: nagykirály, 大王) cím kandzsi írásjelei először a szaitama prefektúrában, az Inarijama kofunból feltárt vaskard feliratában kerültek beazonosításra.Okimi (Kotobank) "百科事典マイペディア 「大王（おおきみ）」".

A Kumamoto prefektúrában található Eta Funajama kofunból előkerült, ezüstberakásos vaskard feliratán is szerepelt ez a cím. A felirat nehezen olvasható volt. 1934-ben Tosio Fukujama megfejtette a feliratot, részben 「治天下」-ként olvasta ki. Ebből megállapította, hogy a szövegben szereplő daió (大王) szó Hanzei császárra utal. 1978-ban a szaitama prefektúrában található Inariyama kofunból előkerült vaskard feliratát is felfedezték. Amikor Tosio Kisi és más kutatók megpróbálták megfejteni ezt a feliratot, újra megvizsgálták az Eta Funajama kofunból származó kard feliratának olvasatát. Megállapították, hogy a felirat 「治天下獲加多支鹵大王」. 「獲加多支鹵」-ként olvasható. A „鹵” karaktert „Vakatakeru”-nak olvassák, és ez Júrjaku császár japán neve. A kardra vésett „daió” szó valószínűleg a császárra utal, és ez az első példa a „Csi tenka daió” uralkodi cím használatára az 5. század végén.Eta Funayama kofun (Kotobank). "改訂新版　世界大百科事典 -「江田船山古墳」"

A Nara-korban összeállított Nihonsoki (Japán krónikája) című műben az „大王、風姿…” (daió, fúsi…) szavak szerepelnek Ohosazaki no Szumeramikoto (Nintoku császár) első trónra lépésének feljegyzésében, de nem biztos, hogy a daió címet már Nintoku császár idején is használták, aki a krónika összeállítását megelőzően mintegy 200 évvel uralkodott. A daió szó azonban megjelenik Ódzsin császár bejegyzéseiben, majd azt követően többek között Ingjó, Júrjaku, Kenzó és a Keitai császár bejegyzéseiben is.

A vakajama prefektúrában található Szuda Hacsiman szentély tulajdonában lévő szentélyi tükörön (Portré tükör) található a 「癸未年八月日十 大王年 男弟王 在意紫沙加宮時 斯麻 念長寿 遣開中費直穢人今州利二人等取白上同二百旱 作此鏡」(Tosio Fukujama szerint) felirat,「癸未年八月日十 大王年 …… 作此鏡」 amelyben a 大王 és a 男弟王 szavak szerepelnek. Ebből a felirattól kiindulva feltételezhető, hogy a tükör készítésének évében, a Mizunoto Hicudzsi (癸未, Kibi) évben használták a daió címet. De különböző értelmezések léteznek arról, hogy melyik év volt ez a Mizunoto Hicudzsi év. Több elmélet szerint 383, 443, 503 vagy 623. Ezek közül a 443-as (Ingjó császár) vagy az 503-as (Burecu császár) évet tartják a legvalószínűbbnek. Ha 443-ról van szó, akkor a daiō cím Ingjó uralkodása idején, az 5. század közepén volt használatban. A feliratban szereplő karakterek értelmezése azonban nehéz, emellett a tartalmát is többféleképpen értelmezik. Így nem tisztázott, hogy pontosan mikor kezdték el használni a daió címet.

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

Japán császár Kofun-kor Aszuka-kor

* Kategória:Uralkodói címek