Az ír nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, annak kelta ágába, a szigeti, azon belül a gael nyelvek („Q-kelta nyelvek”) közé. Az ír alkotmány értelmében Írország első hivatalos nyelve (az angol a második), 2007-től pedig az Európai Unió egyik hivatalos munkanyelve.David McKittrick: Irish becomes the 23rd official language of EU , The Independent, 2007. január 4. (letöltve: 2007. január 4.)
Erősen veszélyeztetett nyelv, bár Írországon kívül a Egyesült Királyság Ír-szigeten levő területén, Észak-Írországban továbbá Kanadában (Új-Fundland szigetén) és az Egyesült Államokban is beszélik. Hivatalos statisztikák szerint Írországban jelenleg körülbelül másfélmillió, a világon összesen talán kétmillió beszélője van, ezek többségének azonban második (tanult) nyelve. A nyelv ismerete az elmúlt kétszáz évben rohamosan csökkent (elsősorban a tömeges kivándorlás hatására), a huszadik század közepétől csekély növekedés tapasztalható, hála a nyelvvédő szervezeteknek.
Az anyanyelvi beszélők száma eléggé vitatott, a nyelvvédő aktivisták szerint 65 ezer körül van, a kormány statisztikái 260 ezerre teszik. Az írajkúak ma már többnyire kétnyelvűek, akik ugyanúgy használják az angolt, mint az írt, így az, hogy valaki ír anyanyelvűnek vallja magát, inkább egyfajta 'hitvallás'. Az írajkú lakosság jobbára a nyugati parton, a Gaeltachtnak nevezett körzetben él. A Gaeltacht nem összefüggő, hanem több egymástól elszigetelt, jobbára néhány városnyi-falunyi terület, ezért többes számban is emlegetik így: Gaeltachtaí.
A 'gael' név bélyegkép|200px|Az ír nyelv helyzete 1917-ben right|thumb|200px|A Gaeltacht kiterjedése A nyelv neve írül Gaeilge (na hÉireann). Ennek az IPA átírása az, hogy [ˈɡeːlʲɟə nˠə ˈeːɾʲən̪ˠ], amit magyar kiejtés szerint nagyjából úgy lehet átírni, hogy gélgyö na hérön, ahol az ö pedig a svá-hang. A fenti hivatalos írásmód a déli, connachti kiejtést tükrözi, a különböző tájnyelvekben más kiejtések is előfordulnak, mint például a munsteri géliny, és ennek nyomán egy ír nyelvet támogató szervezetet is elneveztek: Gael Linn.
Ír nyelv helyett magyarul néha csak gael nyelvről beszélünk, pedig az az összefoglaló neve az ír, a skót gael és a manx nyelveknek, amelyek egyébként nagyon közel állnak egymáshoz.
Nyelvvédelem
Az ír nyelv kötelező tantárgy az államilag támogatott ír iskolákban, ami természetes is lehetne, de nem az, hiszen a lakosság nagy része angolajkú. Van néhány iskola, ahol a tanítás nyelve is az ír, ezeket gaelscoil-nak, „gél iskolának” hívják. Bár az elmúlt 50 évben valamelyest emelkedett a nyelvet használók száma, túlzott bizakodásra nem ad okot, hogy az íreknek mindössze 20%-a állítja, hogy tud írül (bár valamennyien tanulják gyerekként).
Bizonyos foglalkozást űző emberektől, elsősorban a közszférában dolgozóktól megkövetelik a nyelvismeretet. Például – elvileg – nem lehet postás, aki nem tud írül, hiszen nem tudna elolvasni egy ír nyelvű címzést a borítékon.
A Gaeltacht
A Gaeltacht Írországnak azon részeit jelenti, ahol az ír nyelv ma is a mindennapokban használt nyelv, az ott élő emberek anyanyelve. Természetesen többnyire a Gaeltachtban élők is kétnyelvűek, az angolt megértik.
A Gaeltacht több, egymástól elszigetelt terület összefoglaló neve, amelyek többsége a nyugati parton található. Ezek a következők: Dún na nGall (Donegal) vagy Tír Chonaill (Tyrconnell); Maigh Eo (Mayo); Gaillimh (angolosan Galway) vagy Conamara (Connemara); Ciarraí (Kerry); Corcaigh (Cork); Port Láirge (Waterford) és An Mhí (Meath). Az írajkúak száma a Gaeltachtokon belül is csökkent a határok kijelölése óta.
A legnagyobb területű és lélekszámú Gaeltachtok Gaillimh és Dún na nGall. Az itt élők, sőt a gyerekeik is leginkább írül beszélnek, ők jelenthetik az ír nyelv fennmaradásának zálogát (még egy ideig).
Nyelvjárások
Mint a legtöbb nyelvnek, az írnek is vannak nyelvjárásai: a három fő nyelvjárás a déli munsteri (Ciarraí, Corcaigh, Port Láirge), a nyugati connachti (Gaillimh, Maigh Eo) és az északi ulsteri (Dún na nGall). Ezek egymás számára érthetőek, bár akadnak nagyobb különbségek is. Egy példa: a „Hogy vagy?” kérdés:
Munster: Conas tá tú? v. Conas taoi? („Hogy vagy?”) Connacht: Cén chaoi a bhfuil tú? („Milyen mód az, ahogy vagy?”) Ulster: Cad é mar atá tú? („Mi az, ahogy vagy?”) An Caighdeán: Conas atá tú („Hogy vagy?”)
A mai köznyelv legtöbb vonásában a connachti nyelvjárással egyezik meg, bár a nyelvjárások különbségei miatt néha nem könnyű eldönteni, mi is az a köznyelv. A munsteri nyelvjárás a legújítóbb, hangkészlete hajlik az erős, zöngés hangok felé. Igeragozása jelzi a személyt, amit az irodalmi nyelv névmásokkal fejez ki. Az ulsteri dialektus földrajzi helyzete okán közel áll a skót nyelvhez, egyébként pedig ez az énekesnő Enya (ír helyesírással Eithne) anyanyelve.
Megemlítendő még a shelta, ami ugyan nem ír dialektus, de szókincsének nagy része ír eredetű. A shelta az ír cigányok argója, ami ír, angol és roma elemeket ötvöz.
Jövevényszavak
Britannia római hódoltsága idején, a 2-5. században számos latin szó került az akkor még óír nyelvbe, a 9-12. században normann hatás érte, az angolszász hatás pedig az elmúlt ezerötszáz évben folyamatos és erősödő. Ehhez képest meglepően kevés angol szó van az írben, ami elsősorban a huszadik századi nyelvtisztító mozgalomnak köszönhető.
Néhány ír szó gyökeret vert más nyelvekben, sőt angol közvetítéssel egy még a magyarba is eljutott: ez a whisky, írül uisce beatha, ami annyit tesz: az élet vize. Számos angol személynév is ír eredetű: ilyen a Kevin (Caoimhín), Sean/Shawn (Seán = János), Colleen (cailín = lány).
A gael nyelvek viszonya
A gael nyelvek mindhárom ága a középír nyelvből ered, amit a 10-16. század között beszéltek. Az ír és a skót nyelvet beszélők még később is századokig használták a középírt, mint közös irodalmi nyelvet, ennek tudható be hasonlóságuk. Egyes kifejezések között csak helyesírási különbség van, például isten hozott írül fáilte, skót gaelül fàilte, visszafelé néző ékezettel. A skótban sok az angol jövevényszó (az írben is sok volt, de ők igyekeztek kigyomlálni, köszönhetően az angolok iránti híres ellenszenvüknek). Például a tanár skót gaelül teagasgair, ami az angol teacher átvétele, míg az írben múinteoir, a múin (tanít) igéből.
A Man-szigeti manx nyelv (gailg) elvileg kihalt. 1974-ben halt meg az utolsó öregember, Ned Maddrell, aki anyanyelveként beszélte, bár néhány lelkes ember most igyekszik újratanulni a manx nyelvet.
Története Óír, középír
Az ír mitológia szerint – ahogy azt a Hódítások könyvében olvashatjuk – ez volt Noé, sőt Ádám nyelve, az egyetlen olyan nyelv, amely megőrizte Bábel előtti alakját. A kelta nyelvek kétezerötszáz-háromezer éve még Európa-szerte elterjedtek voltak. A latin és a görög után ír nyelven maradtak ránk a legrégibb írott emlékek Európában.
Az ír szigeten a nyelv története több mint háromezer évre nyúlik vissza. Legkorábbi emlékeit egyfajta rúnaírás, az úgynevezett ogham őrizte meg, ami nem más, mint egy egyenes vonal, amelyre keresztben egyik vagy mindkét oldalon különböző számú vonalakat húztak, így jelölve a hangokat. Az ogham a Krisztus utáni első évezred közepéig fennmaradt. Britannia római kolonizációja nyomán, a romanizáció és a kereszténység kis késéssel az ír szigetre is eljutott. A latin ábécé az óír nyelvben a latin kéziratok mellé szúrt magyarázatok formájában jelenik meg először. Az ír nyelvű írott irodalom a kereszténység elterjedésével kezdett teret hódítani az 5. századtól.
right|frame|A régi ír írás
A latin ábécé a századok során kissé átalakult az ír szerzetesek tollán: a középkori ír írásra jellemzőek a kerekded, ívelt betűk, amelyek közül némelyik egészen különös alakot kapott. Ezt az írást Cló Gaelachnak, gél betűnek nevezzük, ma már csak ritkán találkozhatunk vele, díszes feliratokban, mottókban stb. A ma használt ábécé ír neve Cló Rómhánach, római betű. A 8. századi viking támadások után, a mai Dublin, Waterford, Limerick és Galway környékén normann nyelvet beszélő lakosság telepedett le, ám e nyelv kevéssé befolyásolta az ír nyelv alakulását. 1169-ben Írország normann uralom alá került. A normann telepesek lassan gaelizálódtak (elíresedtek), a normann nyelv viszont nyomot hagyott az íren: főként a törvényhozás és területi adminisztráció körébe tartozó szavak viselik magukon a normann hatást.
Modern ír
A 10. századig beszélünk óír nyelvről, amit a 16. századig tartó középír korszak követett. Ettől kezdve modern írről beszélünk, de az irodalom nyelve még századokig a középír maradt. Az első bibliafordítást William Bedell anglikán püspök jegyezte a 17. században.
VIII. Henrik, valamint Cromwell elnyomó intézkedéseinek hatására az ír nyelv kezdett visszaszorulni, nyugatabbra húzódni, miközben egyre nagyobb területet nyert az angol, de egészen a 19. századig az ír volt a szigetország uralkodó nyelve.
Az angolok által meghonosított oktatási rendszer, amely tiltotta az ír nyelv használatát és kizárólag az angolt engedélyezte, valamint a nagy éhínség okozta népességfogyás és kivándorlás siettette a visszahúzódását. Egyes meghatározó ír politikusok, köztük a 19. század első felében élt Daniel O'Connell is úgy vélték, hogy az ír nyelv 'zsákutca' és az angol jelenti a jövőt. A korszellemnek megfelelően sok szülő is az angol felé orientálta gyerekeit, írül beszélni szinte szégyenletes volt, amely tendencia egyébként a függetlenség elnyerése után is tovább folytatódott. Nem véletlen, hogy a nagy ír írók-költők (Jonathan Swift, James Joyce, William Butler Yeats, Oscar Wilde, George Bernard Shaw, Samuel Beckett) mind angolul írtak.
A nyelv megmentésére tett első lépéseket a 18. század végén az ír protestánsok támogatták. 1893-ban alakult meg a Gael Liga (Conradh na Gaeilge) Douglas Hyde vezetésével, ami elindította a Gél Ébredést. A Liga támogatói között olyan politikusokat találunk, mint Patrick Pearse és Éamon de Valera. Népszerűsítő kiadványaik hatására egyre többen kezdtek írül tanulni, nemcsak a szigeten, de a kontinensen is. A kulturális ébredés egybeesett a növekvő radikalizmussal az ír politikában. Több politikus, mint Pearse, de Valera, W. T. Cosgrave és Ernest Blythe, akik az ír függetlenségért harcoltak, kezdetben a Gael Liga révén, annak lapjában, az An Claidheamh Soluis-ban (Fénykard) szorgalmazták ügyüket, bár Hyde 1915-ben lemondott a mozgalom elnöki posztjáról tiltakozásul a növekvő politizálódás ellen.
1914 óta Az ír anglikán egyház is támogatja az ír nyelv használatát az istentiszteleteken. Az 1960-as második vatikáni zsinatot követően az Írországban domináns szerepet betöltő római katolikus egyház is írül és angolul miséz a korábbi latin helyett.
Huszadik század
Az Ír Szabadállam létrejötte nem sokat lendített a helyzeten: az új állam továbbra is az angolt használta hivatalos nyelvként, még azokon a területeken is, ahol a lakosság nyolcvan százaléka írajkú volt. A kormány 1926-ban visszautasította azt a kérvényt, hogy ezeken a területeken az ír legyen a közigazgatás nyelve. Ezt csak alig-alig ellensúlyozta néhány jószándékú rendelkezés, például az, hogy az állami alkalmazottaktól megkövetelték a nyelvtudást, mivel magas szintű nyelvismeretet éppen nem vártak el, és az embereknek a munkájuk során ritkán nyílt alkalmuk élni a nyelvtudásukkal (a legtöbben nem is tudtak volna). Ha egy írajkú embernek bármilyen hivatalos ügyet kellett intéznie, ezt csakis angolul tehette meg. A Bord na Gaeilge jelentése még 1986-ban is rávilágított, hogy 'az állami közigazgatás az elangolosítás egyik legnagyobb elősegítője a Gaeltacht területén'. (“The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future”, 41. oldal. Szerző: Advisory Planning Committee of Bord na Gaeilge. Kiadta a Criterion 1986-ban.)
Az 1937-ben megalakult Ír Köztársaság később az iskolákon keresztül igyekezett terjeszteni a nyelvet. Némely politikus úgy vélte, hogy egy emberöltőn belül az ír lesz az uralkodó nyelv az országban. Mint látjuk, tévedtek.