bélyegkép|jobbra|220px|Barcsay sietősen, 1978 májusában, Szentendrén Nagybarcsai Barcsay Jenő (Katona, 1900. január 14. – Budapest, 1988. április 2.) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művészpedagógus, tanár.

Élete Anyai ágon az erdélyi nemes örmény Kápdebó család kései leszármazottjaKápdebó család, de szegénységben nevelkedett. Édesanyja, Kabdebó Irén nyolc gyermeket szült, és minden második maradt csak életben (Mária; Jenő, Dezső, Erzsébet).Bayer Ilona–Németh Andrea: Fészek — Művészek–Otthonok (Minerva, 1988) Dezső nevű szigorló orvos öccse 24 évesen tüdővészben halt meg. Apja (Barcsay Boldizsár körjegyző) és egyik nővére lelki betegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett. Barcsay a festészeti munkára hivatkozva nem alapított családot; 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt támasza. Idős korában egyensúlyzavarai és járási nehézségei miatt Erzsi nevű húga segítette.

Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott, Szamosújváron és a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte.

Apja katonatisztet akart belőle faragni, de ő maga inkább zenésznek készült, zongoraleckéket vett Marosvásárhelyen egy Zsózsmann nevű tanártól. Közben magántanítóskodott Nyárádszentandráson, és tanítói, valamint kántori oklevelet szerzett. Festőtehetségét Gulyás Károly tanár fedezte föl, aki Soófalvy Illyés Sándorhoz ajánlotta be. A jómódú erdélyi úr vállalta budapesti taníttatásának költségeit, ám csak egy éven át tudta támogatni, mert az I. világháború utáni gazdasági válságban vagyonát elvesztette.László Gyula: Találkozásaim. (Beszélgetés a kortársakkal). Szabad tér Kft., 2003 . 19. o.

1918-ban Barcsayt behívták katonának, de tüdőcsúcshurut miatt leszerelték.

1919-ben Magyarországra jött, s beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Képzőművészeti Főiskolára, amelynek igazgatója 1920-tól Lyka Károly művészettörténész volt. 1924-ben végzett, majd mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Tanulmányai idején súlyos anyagi gondjai voltak, nyomorgott, olyannyira, hogy több társával együtt az iskola egyik helyiségében húzta meg magát. Első mestere Vaszary János volt. Tőle Rudnay Gyulához kéredzkedett át, amiért Vaszary éveken át nem fogadta a köszönését. Rudnayval minden évben művésztelepekre jártak. 1923-ban Gyöngyösön dolgoztak; itt alkotta A falu bolondja c. képét (ma Szentendrén, a Barcsay Múzeumban látható), amely voltaképp festővé avatta: ekkor érzett rá a síkban ábrázolt térre, a lélek és a belső tartalom megjelenítésével ötvözött harmadik dimenzióra. Rudnay is ebben a képben ismerte föl igazán tanítványa tehetségét. A következő évben Hódmezővásárhelyre és Makóra mentek, ahol megismerte Endre Bélát, a kitűnő alföldi festőt. Tanárai közül Lyka tett még rá nagy hatást, az elődök és kortársak közül Munkácsy, Mednyánszky, Szőnyi, Nagy István. Lykával és Endrével később életre szóló barátságot kötött.

1925-ben készítette azt a rézkarcot, a Fiúfejet, amely még a párizsi hatások előtt, de már ösztönösen, szinte kubista eszközökkel bontja síkokra a formát, az emberi arcot, s ezek a síkok éles metszésben találkoznak a portrén. 1926-ban kétéves állami ösztöndíjjal Párizsba utazott. A galériákban és kávéházakban látott modern giccs elkeserítette, beilleszkedését a nyelvismeret hiánya is nehezítette. Ugyanakkor maradandó hatást tett rá a késő klasszicista Souverbi, továbbá Modigliani és a kubista Braque formavilága, de leginkább Matisse, akinek művészetét már akkor időtállónak tartotta, az impresszionisták közül pedig Monet, Pissarro és Cezanne. Öccse súlyos betegsége és halála miatt hazautazott Párizsból, majd visszatért, de már nem találta a helyét, ezért az ösztöndíjidőszak második felét (1929–30) itáliai városokban – Perugia, Róma, Assisi, Firenze – töltötte. Itt már tudatosan tanult, képezte magát, s ez az utazás életre szóló élményekkel gazdagította, melyeket később, az ötvenes évek közepén készült festményeiben hasznosított. Mindig hangsúlyozta, hogy nem a német, hanem a latinos expresszionizmus áll közel hozzá.

Első jellegzetesen egyéni stílusú képét, a Munkásleányt még szentendrei korszaka előtt, 1928-ban készítette. Az ez évben alakult Szentendrei Festők Társaságához 1929-ben csatlakozott. Noha nem volt alapító tag, ettől kezdve a nyarakat rendszeresen a dunaparti kisvárosban töltötte, kezdetben a művésztelepen, később a Zenta utcai házában (szobra ma is ott látható, jellegzetes botjával). Itt kötött barátságot Paizs Goebel Jenővel, akit azonban hamarosan elveszített (a II. háború alatt agytumorban meghalt).

1931-től ’45-ig a fővárosi Iparitanonc-iskolában könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított pék-, fodrász-, géptechnikus- stb. tanulóknak. Keresetéből függetleníteni tudta magát, nem szorult rá a giccsfestésre.

A háború alatt többször is behívót kapott, de nem került frontszolgálatra, a kiképzések után hazaengedték. Egy ízben fölkereste Farkas Istvánt, akit mint üldözöttet, segíteni próbált.

1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi a Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. A nagy tiszteletnek örvendő, idősödő mestert, aki tanárként is intenzíven rajzolt, hogy tudását fejlessze, növendékei és pályatársai bizalmasan csak Nyenyőnek hívták. Nyugdíjazásáig a főiskola tanára maradt, halála után az intézmény egyik termét róla nevezték el.

1949-ben nővére lánya halvaszületett gyermeket hozott világra, s hamarosan maga is meghalt gümőkórban; nővére a történtek hatására idegszanatóriumba került. Ez az év volt Barcsay életének legnehezebb időszaka, ám ekkor jelentkezett első monumentális munkájával, egy hatalmas mozaiktervvel.

1953-ban megbízást kapott egy anatómiai tankönyv megírására. A híres Művészeti anatómia, amelyet pár hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolt, s melynek nyomdai előállítását személyesen, nagy gonddal felügyelte, elnyerte „Az év legszebb könyve” címet, szerzőjét pedig Kossuth-díjjal jutalmazták. Ez a rajzkönyve, akárcsak az Ember és drapéria, nagy sikert aratott külföldön is.

Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített (Asszonyok c. alkotása helyszínei: a Miskolci Nemzeti Színház előcsarnoka; újpesti fürdő; szentendrei városháza). A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére, amihez muránói üveget használt, és először kreált aranyból hátteret.

Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt már nehezen dolgozott, de az ecsetet sohasem tette le. 88 évesen érte a halál.

bélyegkép|jobbra|250px|Barcsay Jenő sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-50.

Munkássága, művészete Festészetének korai szakaszát a fény-árnyék hatásokra épülő komor ábrázolásmód jellemzi. Párizsi és itáliai tapasztalatai azután teljesen alakították látásmódját, s ettől kezdve expresszionista stílusban festett. Később számos képét megsemmisítette.

1929-től fokozatosan fejlődött ki teljesen egyéni, senki máséval össze nem téveszthető stílusa. A konstruktivizmus egyfajta sajátos magyar változatát alakította ki, szigorú szerkezeti elemekkel, amelyeket élénk koloritok tesznek hangsúlyossá. Műveiben egyaránt megjelennek a nonfiguratív formák és a figurális ábrázolások. Figyelme a keretezésre is kiterjedt.

A festészet mellett grafikái és mozaikjai is igen jelentősek. Művészetpedagógiai munkássága ugyancsak kiemelkedő; Művészeti anatómia c. szakkönyvét számos nyelvre lefordították és tankönyvként használták.

Kiállítások (válogatás) Egyéni 1932: Tamás Galéria 1936: Ernst Múzeum 1941: Ernst Múzeum 1944: Alkotás Művészház 1947: Művész Galéria 1957: Nemzeti Szalon (nagyszabású kiállítás) 1964: XXXII. Velencei biennálé (Csohány Kálmánnal, Segesdy Györggyel) 1966: Ernst Múzeum 1967: Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1969: Ferenczy Múzeum, Szentendre 1970: Műcsarnok 1971: Janus Pannonius Múzeum Modern Képtára, Pécs 1972: Helikon Galéria 1975: Hatvani Galéria, Hatvan; Magyar Kultúra Háza, Varsó 1976: Uitz-terem, Dunaújváros 1977: Vörös-kápolna, Balatonboglár 1982: Műcsarnok 1984: Magyar Nemzeti Galéria 1985: Győri Műcsarnok; Dürer-terem, Gyula 1986: Műhely Galéria, Szentendre 1987: Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét

Kollektív 1925: Ernst Múzeum (első kiállítása) 1945: Európai Iskola 1947: Európai Iskola 1966: Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du Xe au XXe siècle, Párizs 1968: Ungarische Kunst der Gegenwart (Kortárs magyar művészet), Museum Volkwang, Essen 1969: I. Nürnbergi biennále 1970: 2éme Festival International de Peinture (II. Nemzetközi Festészeti Fesztivál), Cagnes-sur-Mer 1976: XXXVII. Velencei biennálé 1980: XXXIX. Velencei biennále

Köztéri művei Márványmozaik a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem központi könyvtárának aulájában (1964) Márványmozaik a budapesti Nemzeti, a mai Magyar Színházban (1968) Márványmozaik a Szentendrei Művelődési Házban (1970)

Tagságai Szentendrei Festők Társasága Európai Iskola

Díjak (válogatás) 1938: Zichy Mihály grafikai díj 1954, 1985: Kossuth-díj 1955: Tornyai-érem 1964: Érdemes művész 1967: Pro Arte-díj 1969: Kiváló művész 1974: Szentendre díszpolgára 1983: SZOT-díj 2000: Magyar Örökség-díj (posztumusz)

Emlékezete Barcsay Múzeum, Szentendre Barcsay Jenő Általános Iskola, Szentendre 1989-től díjazzák a fiatal alkotókat a Barcsay-díjjal

Könyvei; albumok alkotásaival (válogatás) Művészeti anatómia. Művelt Nép, 1953; számos további (összesen 17) kiadás Ember és drapéria. Képzőművészeti Alap, 1958; Corvina, 1971; Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988 Forma és tér. Corvina, 1966 Vallomás egy műalkotásról – Barcsay Jenő szentendrei mozaikja. Képzőművészeti Alap, 1975 Munkám, sorsom, emlékeim. Új Írás, 1977; Képzőművészeti Egyetem, 2000

Jegyzetek

Irodalom (válogatás) Barcsay Jenő festőművész kiállítása. Magánkiadás, 1957 László Gyula: Barcsay. Képzőművészeti Alap, 1963 Barcsay Jenő festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1966 Petényi Katalin: Barcsay. Corvina Könyvkiadó, 1974, 1986 Petényi Katalin: Barcsay Gyűjtemény • Szentendre. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1978

További információk Barcsay Jenő művei Válogatás műveiből Életrajz

MEK - Barcsay Jenő www.barcsayjeno.hu Barcsay Jenő képei Barcsay Jenő művei a Jáky-gyűjteményben

Kategória:Magyar festők Kategória:Avantgárd Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Nemes Marcell-díjasok Kategória:SZOT-díjasok Kategória:A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok Kategória:A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok Kategória:Magyar Örökség díjas személyek Kategória:Szentendre díszpolgárai Jenő Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek