A kelta nyelvek összefoglaló elnevezés az indoeurópai nyelvcsalád nyugati ágát alkotó – nem germán és nem itáliai nyelvekre, amelyek feltételezhetően egy, az itáliai alapnyelvvel közeli rokon indoeurópai nyelvjárásból (kelta ősnyelv vagy alapnyelv) váltak le. A kelta alapnyelv valószínűleg Közép-Európában, az ókori kelták őshazájában alakult ki az i. e. 1. évezred elején. Az első ismert, bizonyíthatóan kelta kultúra a Duna felső folyása mentén és attól északra volt (La Tène-kultúra). A legrégebbi írott forrásból ismert kelta nyelv a leponti, amely mára utód nélkül kihalt.
Mára csak a szigeti kelta nyelveket, azaz az ír, a skót gael, a walesi, a cornwalli, a breton és a manx nyelveket beszélik, és ezek is veszélyben vannak a Brit-szigeteken beszélt angol és a Bretagne-ban beszélt francia nemzeti nyelvek hatása miatt. Ezek az ún. szigeti kelta nyelvek, amelyek a középkorban (5. század körül) alakulhattak ki egy közös ősből. A szárazföldi kelta nyelvek mára teljesen eltűntek. A ma beszélt kelta nyelvek mind hangtanilag, mind alaktanilag a felismerhetetlenségig eltávolodtak egykori ősüktől (hangzásukban is inkább a nyugati germán nyelvekre emlékeztetnek), a különbség sokkal nagyobb, mint például a latin és az újlatin nyelvek között. Az ókelta nyelvek (különösképpen a keltibér) a ránk maradt dokumentumok alapján még nagyon közeli rokonai voltak a latinnak, egyes források szerint még kölcsönös érthetőség is fennállt közöttük.
Osztályozás, besorolás Az indoeurópai nyelvtudományban egy időben igen népszerű volt az italikus és a kelta nyelvek közös eredeztetése, beszéltek „italo-kelta nyelvcsalád”-ról, „italo-kelta alapnyelv”-ről. Az indoeurópai nyelvészet mai álláspontja szerint a két ág között valóban meglévő hasonlóságok ilyen mértékben bármely két indoeurópai nyelvcsoport között kimutathatóak, a közös ág feltételezése nem indokolt. Indoeurópai nyelvcsalád őskelta (kelta alapnyelv) szigeti kelta nyelvek gael nyelvek (goidel vagy „q-kelta”) előír óír középír ír gael skót gael manx brit nyelvek pikt (†, a besorolása nem biztos) brit cumbriai (†) ówalesi középwalesi walesi déli brit nyelvek breton korni (cornwalli) szárazföldi kelta (ókelta) nyelvek (†) leponti (i. e. 7–i. e. 3. század, †) gall (i. e. 7. – i. sz. 2. század, †) galata (i. e. 7. – i. sz. 4. század, †) keltibér (I. e. 1. század, †) noricumi avagy keleti kelta (1. vagy 2. század, †)
A szárazföldi kelta nyelvek egymáshoz való viszonya a nagyon kevés írásos emlék miatt nehezen tisztázható. A leponti a többségi álláspont szerint a gall nyelvjárása lehetett, a galata úgyszintén. A noricumi nyelv összes emléke két fragmentum.
P-kelta és q-kelta nyelvek A fenti nyelvtörténeti besoroláson túl a kelta nyelveket hangtanilag két nagy csoportra szokták osztani attól függően, hogy az indoeurópai alapnyelvi szókezdő labioveláris *kw- hogyan alakult. Ennek megfelelően, az úgynevezett p-kelta nyelvekben az indoeurópai [kw] hang p-vé labializálódott – lásd például walesi pedwar „négy” –, míg az úgynevezett q-kelta nyelvekben velarizálódott, és [k]-ként őrződött meg – például ír cethair (ejtsd: ~ kjáhir) [ke-] „négy” (indoeurópai *kwetwor).
Mai beszélőik száma
Nyelv Beszélők megoszlása Beszélők száma Hivatalos státusz Beszélik Breton 200px – nincs Bretagne (Franciaország) Ír 200px folyékonyan: Írország, Európai Unió Írország, Egyesült Királyság Korni 200px folyékonyan: 378társalgási szinten: 2900 Cornwall, Egyesült Királyság Cornwall, Egyesült Királyság Manx 200px anyanyelvként: 56 második nyelvként: 1689 Man sziget (Egyesült Királyság) Man sziget (Egyesült Királyság) Skót gael 200px Skócia Egyesült Királyság Walesi 200px Wales Wales, Anglia (Egyesült Királyság)
A kelta nyelvek leírása Szigeti (inzuláris) kelta nyelvek 250px|jobbra|bélyegkép|A szigeti kelta nyelvterület a késő középkorban Gael nyelvek ír (Gaeilge) • Az írek kezdetben az ogham-írást használták. A 700 és 900 között született latin nyelvű vallásos szövegek fordításai viszont már a latin ábécét használó ó-ír nyelven íródtak. 900 és 1200 között alakult ki a középír, amely jóval leegyszerűsítette az óír grammatikát. 1200-tól beszélhetünk a modern ír nyelvről. Ma szinte kizárólag Írország nyugati partjain, az úgynevezett Gaeltachtokban beszélik anyanyelvként, ám az angol mellett ez Írország (és 2007-től az Európai Unió) hivatalos nyelve. skót gael (Gáidhlig) • I. u. 500 körül az írek elkezdték meghódítani a mai Skóciát és az ott élő pikteket. Így alakult ki a skót gael nyelv, amely aztán két ágra szakadt: felföldi és alföldi ágra. A kettő közül az alföldi skót kihalt, valójában nem igazán tudjuk, mennyire különbözött a felfölditől. Jelenleg mintegy százezren beszélik. manx (Yn Ghaelg, Yn Ghailck) • Man sziget nyelve, szintén az írből alakult ki. A 19. században kezdett el hanyatlani, míg végleg el nem tűnt. A manx nyelv utolsó anyanyelvi beszélője 1974-ben halt meg.
Brit nyelvek walesi (Cymraeg) • Első írásos nyomai 9. és 12. századi ówalesi glosszákból maradtak ránk. Ebből a korszakból két rövid vers, valamint latin szövegekbe ágyazott nyelvemlékek is fennmaradtak másolatokban. A 12. századtól errefelé megsokszorozódnak a walesi nyelven írt szövegek: történelmi, vallásos és mitológiai munkák, valamint versek is születnek. Jelenleg a walesi az a kelta nyelv, amelyet a legtöbben használnak: mintegy 700 ezren beszélik. cornwalli (korni - Kernewek) • Az első írásos emlékek 1200 tájáról maradtak ránk. Mint neve is mutatja, Cornwall területén beszélték. A 15. és a 17. század között jelentős korni nyelvű vallásos irodalmi munkák íródtak. Ám a 17. század derekára az angol miatt kezdett kiszorulni a használatból, és a 19. századra teljesen kihalt. Az 1930-as években cornwalli újjászületési mozgalom indult, kevés sikerrel. breton (Brezhoneg) • A franciaországi Bretagne-ban a 9. században kezdenek megjelenni óbreton nyelvű glosszák, ám a nyelv ekkori állapotában még nem különült el eléggé, ezért inkább ó-délnyugat britonnak nevezik. A 11. századdal kezdődő hosszú szünet után a 15. században jelenik meg újra breton nyelvű irodalom, ezek főleg vallási tárgyú munkák, de akad köztük egy szótár is. A maihoz hasonló, kiforrott breton nyelvről a 17. századtól kezdődően beszélhetünk.Ma négy breton dialektust különböztetnek meg. Mind a négyet a kihalás fenyegette (a francia térhódítása miatt), ám szerencsére időben beindult egy breton újjászületési mozgalom. Jelenleg kb. félmillióan beszélik, mindannyian kétnyelvűek.
Szárazföldi kelta (ókelta) nyelvek gall • A mai Franciaország, Svájc és Észak-Olaszország területén használták. Az i. e. 3. századtól az i. sz. 1. századig terjedő időszakból maradtak ránk gall nyelvű feliratok. A szárazföldi kelta nyelvek közül erről van a legtöbb információnk, nem utolsósorban Julius Caesarnak köszönhetően. Az 5. században halt ki, de nyomai megtalálhatók a francia nyelv egyes szavaiban, főleg a mezőgazdaság jelentésmezejébe tartozókban. belga • 1997-ben Chateaubleuben ráakadtak egy olyan feliratra, amely a belga nevű törzs (lat. Belgae) területéről származott. Egyes kutatók szerint ez egy önálló belga nyelv egykori létezését bizonyítja, mások szerint csak egy gall dialektus. A viták máig tartanak. leponti • A mai Észak-Olaszország területén használták. Az i. e. 6. és 1. század közötti leletek tanúskodnak létezéséről. Egyesek a gall egyik változatának tartják, mások különálló nyelvként beszélnek róla. keleti kelta (noricumi) • Ide tartozhattak a Közép-Európa területén élt kelta törzsek nyelvjárásai. A nyelv csak két felirattöredékből ismert (grafensteini és ptuji felirat). galata • A legkeletibb kelta nyelv. Használói Görögországban éltek az i. e. 3. századig, amikor is továbbvándoroltak Kis-Ázsiába. Pál apostol hozzájuk intézte egyik levelét. Egyesek a gall egyik változatának tartják. Mára kihalt. keltibér • A mai Spanyolország középső részén használták, az i. e. 3. és 1. század közötti feliratok tudósítanak róla. Hangrendszerében sok régies indoeurópai vonást őrzött meg.
Kategória:Veszélyeztetett nyelvek