Ungvár (ukránul és ruszinul: Ужгород [Uzshorod], oroszul: Ужгород [Uzsgorod], szlovákul és , , jiddisül: אונגװיר [Ungvir, Ingver, Yngvyr]) területi jelentőségű város Ukrajnában. Kárpátalja és az Ungvári járás, illetve Ungvár község székhelye. A terület legnépesebb és legnagyobb települése. Egykoron Ung vármegye székhelye volt, a térségnek jelenleg is kulturális, politikai és kereskedelmi központja.
Kulturálisan sokszínű város, amelyet évszázadokon át magyarok, ruszinok, szlovákok és ukránok formáltak. Itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem, valamint több színház és múzeum, köztük a város jelképének számító ungvári vár. A helyi magyar közösség fontos kulturális és oktatási intézményekkel, például magyar iskolákkal és szervezetekkel őrzi identitását. Ungvár Kárpátalja gazdasági központja, a kereskedelemben és idegenforgalomban is jelentős szerepet tölt be. Politikai szempontból a város mindig is a régió központja volt. Ma Ukrajna nyugati határvárosaként fontos közlekedési és gazdasági szerepet játszik.
Fekvése Ukrajnában, a Kárpátaljai-alföld északkeleti peremén, a Vihorlát–Gutin-hegyvidék délnyugati környékén, az Ung két partján, az ukrán-szlovák határ mentén fekszik, ahol a Vihorlát és a Kéklő-hegység között futó Ung folyó kiér az alföldre. A terület két másik jelentősebb városa: Munkács 42 km, Beregszász 72 km távolságra fekszik tőle. Közigazgatási területe 41,56 km².
Éghajlat
Története
A kezdetek A város környékén végzett régészeti ásatások során településmaradványokat fedeztek fel, amelyek közül a legrégebbiek több mint százezer évesek. A népvándorlás időszakában a területén kelta, gall, római, kun, longobárd, szláv, avar és bolgár törzsek fordultak meg. A város elődjének első ismert alapítói fehér horvátok voltak, akik az 1. évezred második felében telepítették be a mai Ungvár területét.
Középkor bélyegkép|balra|200px|Az ungvári vár A jelenkori város története a 9. századra nyúlik vissza, amikor a magyar honfoglalás során fontos erődítményként szolgált. Források szerint a Vereckei-hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől. Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése.
Ungvár a 9-10. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok építették a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. A környék lakói főleg várjobbágyok, várcselédek voltak, ez leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai miatt volt szükségszerű. bélyegkép|jobbra|250px|A régi ungi vármegyeháza Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban, amit ezt követően megerősítettek. 1248-ban IV. Béla szabadító adománylevéllel, városi ranggal és jogokkal ruházta fel Ungvárt.Mészáros Károly: Ungvár története; Pest, 1861, 20. old. Ekkor, 1248 és 1250 között épült az a templom, amely négy évszázaddal később az ortodox-katolikus ungvári unió helyszíneként vált nevezetessé (ma már csak az alapzata tekinthető meg a várkertben). . Ungvár Ung vármegye része lett, melynek eleinte Nagykapos volt a központja, Ungvár csak járási székhelyi szerepet töltött be. 1290-ben IV. (Kun) László Aba Amadé nádornak, az északkeleti országrész oligarchájának adományozta a vármegyét. Aba Amadé III. András híve volt, akinek halála után Károly Róbertet támogatta. Azonban miután összetűzésbe került Kassa városával, a kassai polgárok – kiváltságaik védelmében – 1311-ben meggyilkolták. Károly Róbert a város és Aba Amadé fiai között kialakult konfliktusban a város mellé állt. Amadé fiai az uralkodó ellen fordultak, ám a rozgonyi csata a király győzelmét hozta. Ungvárt és környékét Károly Róbert a vele együtt Nápolyból Magyarországra került Drugeth Fülöpnek adományozta a rozgonyi csatában tanúsított vitézségéért. Ekkor vette kezdetét a Drugeth család több, mint 360 éves uralma.
Ungvárba a Drugeth-korban leginkább német, flamand és olasz telepesek költöztek, akik hamar felvirágoztatták a kereskedelmet. Ekkor épült új híd az Ung folyón. 1384-ben, kevéssel halála előtt Drugeth I. László behívta a pálos szerzetesrendet, akik 1430-ig működtették itt iskolájukat.
1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott, ez egyben a városi polgárság megerősödését is jelentette.
Korai újkor A 16-17. században különböző manufaktúrák jöttek létre a városban. Az 1526-os mohácsi vészt követően Magyarország három részre szakadt: az Erdélyi Fejedelemségre, a török hódoltsági területre és a Magyar Királyságra (Habsburg uralom alatt). Ezekben az időkben Ungvár hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába jutott; 1538-ban Erdélyhez került, és már 1540-ben elfoglalták az osztrák csapatok, majd 1564-ben ismét erdélyi csapatok támadták meg.
A reformáció idején Ungvár jelentős protestáns központtá alakult. 1598-ban református iskola is létesült. 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre, majd 1646-ban Jakusits Anna (Drugeth János özvegye) áttelepítette a homonnai jezsuita rendi kolostort a városba. Ebben az időszakban komoly vallási harcok indultak a német protestáns telepesek és a jezsuiták között.
1646. április 24-én a vár kápolnájában jött létre az ungvári unió, melynek keretében az egri püspök jelenlétében 63 ortodox pap fogadott hűséget XI. Ince pápának és utódainak. Ennek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá, új vallás született a városban: a görögkatolikus felekezet.
1684-ben Thököly Imre kuruc felkelő serege megszállta a várost, elfoglalta a várat, a vár urát, a Drugeth nemzetség utolsó sarját pedig császárhű magatartása miatt Kassán kivégeztették.
A Rákóczi-szabadságharc idején 1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, az ő idejére tehető a vár fénykora. Megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős műkincsgyűjteményt és könyvtárat hozott létre benne. Egyik vadászatán II. Rákóczi Ferenc volt a vendége, akivel hű barátságot kötött, és aki többek között Bercsényi hatására kezdett a szabadságharc szervezéséhez. Miután Rákóczit 1701. április 18-án Nagysáros várában elfogták, Bercsényi kénytelen volt Lengyelországba menekülni. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás várossá fokozták le. 1771-ig császári katonaság tartózkodott a várban.
Modern újkor bélyeg|balra|160px|Ungvár 1933-as, csehszlovák időkből származó térképe 1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. 1775 körül a görögkatolikus püspökség központja is átkerült Munkácsról. II. József türelmi rendelete után kezdődött meg a zsidók bevándorlása – elsősorban Galíciából –, akik hamar átvették a korábban domináns görögök helyét a kereskedelem irányításában.
A 18. század végén Vályi András így ír a településről: „UNGVÁR VÁRA, és Városa, Ungvarinum. Jeles hegyetskén épűltt Vár, és alatta az elegyes lakosú Város Ungvár Vármegyében, földes Ura a’ Királyi Kamara, ’s mások is bírnak benne, lakosai katolikusok, és ó hitüek, ’s kevés másfélék; fekszik Ung vizétől körűlvétettetve, Kassához 9 mértföldnyire. Virágzott vala e’ Vár 1600 esztendő után, ’s a’ hajdan nevezetes Homonnai Druget Nemzetség által jelesen meg is erőssíttetett. Ostromoltatott pedig idősb Rákóczi György által, és 3 e’ Várból szemlélhető más szomszéd Várai általa el is rontattak. Azután Tökölyi’ népe által is kétszer ostromoltatott, ’s elég vitézűl óltalmazák vala akkori őrzői. A’ Jésuitáknak vólt épűlettyek Lippai Érseknek segedelmével építtetett, ámbár első Jóltévőjök itten Homonnai Druget Nemzetség vala. 1776-dikban néhai M. TERÉZIA Királyné által a’ Munkátsi Püspöknek ajándékoztatott bírtokjok, ezen kivűl 7000 for. Templomra, 24000 forint pedig egyéb épűletekre. Oskolájok az előtt is nevezetes vala. Díszesítik e’ Várost a’ püspöki épűleten kivűl a’ Vármegyeháza, gazdagíttyák pedig lakosait jó, és kies vidékje, 8 népes vásárjai, és a’ kézi mesterségeknek, ’s gazdáskodásnak folytatása; határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, bora elég nevezetes, piatza helyben.”
1847-ben Petőfi Sándor „Úti levelei”-ben még lesújtó véleménnyel számolt be Ungvárról, azonban a város a szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése (1850). A szabadságharc leverése után Ungvár a ruszin autonómia központja volt 1850-ig.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Ungvár, kamarai mezőváros, Ung vmegyében, igen szép vidéken, Pesthez 32 mfd. távolságra. Fekszik azon hegycsoportozatoknak délre eső oldalán, mellyek Ung vármegyét Gallicziától elválasztják, s mellyek a városon innen szép rónasággal terülnek szét; kettős halmon, mellyeket az Ung vizének egyik mesterséggel készitett ága választ el egymástól, mig a másik anyaág, a keleti dombot kerülvén meg, mind kettő nem messze a várostól ismét vissza folyik. Népessége 8015 lélek, kik közt r. kath. 2800, görög katholikus 2214, reformatus 437, ágostai 40, görög nem egyesült 24, héber 2500. Ezek nyelvre nézve oroszok, magyarok, igen kevés németek, mert az ide szállitottak nyelvüket többnyire elfelejték. A város határa kiterjed 5082 holdra 1100 négyszögölével. [...] Telkes gazda van 20, zsellér 671, lakó 330, kereskedő 45, kézmüves 16 czéhben 423, kontár 101. Földje agyagos, s főleg buzát, kukoriczát, és jó izü dohányt terem; azonban rozs és árpa is termesztetik. Szőlőhegye nagy kiterjedésü, de meszes bort terem. Az Ung vize, melly 9 mértföld folyása alatt 200 láb eséssel bir, nem messze a várostól Zugó álltal egy csatornára (Kis-Ung) vezettetik, mellyre épitvék egy posztó- és gubakalló, fürészmalom, hol évenkint 60 ezer darab deszka készittetik, 9 kőre épült malom. Vasas ásványvize a Kis-Ung partján van, s felmelegitve, erősitő fördőnek használtatik. [...] Országos vásárt 8-at tart [...]. A vásárok tartása ideje, ha a vásár a hét hat első napjaira esik, mindig azelőtti hétfőn, különben pedig az utána valón, két napig tartatik. Hetivásár minden csötörtökön van.”
Megkezdődött a csatornázás (1855), a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap–Ungvár vasútvonal, amely az államosítás során hamar a Magyar Államvasutak kezébe került. Ezt követően a város kulturális, gazdasági élete hirtelen fellendült: iskolák, közintézmények épültek, pénzintézetek, takarékszövetkezetek létesültek.bélyegkép|jobbra|250px|A görögkatolikus tanítóképző (1902)
A trianoni béke előtt Ung vármegye rendezett tanácsú városa, Ung vármegye, valamint az Ungvári járás székhelye.
1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede” – a Galagó – az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatta az 1930-as népszámlálás is.
1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz. A Kárpátaljai Kormánybiztosság Ungi közigazgatási kirendeltsége székhelye lett, bár sem annak, sem a helyreállított vármegyének nem volt része, mivel törvényhatósági jogú várossá alakult.
Kárpát-Ukrajnában és Északkelet–Magyarországon 13 nagyobb gettót és bevagonírozási központot alakítottak ki. Az összegyűjtött zsidókat vagy a Munkácson, Ungváron, Varjúlaposon és Beregszászban létesített gyűjtőtáborokban, vagy a huszti, máramarosszigeti, kassai, mátészalkai, nyíregyházi, nagyszőlősi, sátoraljaújhelyi, kisvárdai és beregszászi kijelölt gettókban helyezték el. A zsidók elhurcolása után az üzletek tönkrementek, a vásárok megszűntek.