Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában.
Élete Festészeti tanulmányait 1885–1888 közt a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskolája növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. Több díj és kiállítás után 1902–1903-ban Nagybányán alkotott. Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé.
Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért, a szolnoki művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott. Az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
Festményeinek jelentős részét a Magyar Nemzeti Galéria, a szentesi Koszta József Múzeum (33 db) és más vidéki múzeumok őrzik, számos alkotása magántulajdonban található.
Stílusa
Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is, alkotásai lenyomatai a századelő és a két világháború közti paraszti életformának.
A tanyán töltött évek alatt új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét, a historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem).
A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. S ami nagyon fontos tény, a 20. században egész Európában, s Magyarországon is minden időkben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.
Ismertebb képeiből
Domboldalon (Zöldben) (1902, olaj, vászon; olaj, vászon, 120 x 149 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) Női akt (c. 1905; olaj, vászon, 64 x 50 cm; magántulajdonban) Három királyok (1906-07; olaj, vászon, 116 x 127 cm; MNG) Muskátlis kislány (c. 1917; olaj, vászon, 92,5 x 66 cm; MNG) Kukoricatörők (c. 1917; olaj, vászon, 83,5 x 93,5 cm; MNG´) Tányértörölgető nő (c. 1919; olaj, vászon, 80 x 70 cm; MNG) Tanya (c. 1920; olaj, vászon, 54 x 65 cm; MNG, Budapest) Ruhaszárítás (1920-as évek, olaj, vászon, 50 x 60 cm; MNG) Tanya borjakkal (1930-as évek; olaj, vászon; 52 x 72 cm; Koszta József Múzeum, Szentes) Tanya boglyákkal, rózsaszín kötényes nővel (1930-as évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes) Putrik piros fejkendős nővel (1940-es évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
Muskátlis kislány (elemzés) „»Parasztinfánsnőnek« is nevezhetnők a komoly tekintetű, merev tartással, rebbenés nélkül ülő leányka portréját kezében a falusi tornácok virágával. Különös varázst ad a képnek a kifejezés egyszerűsége, őszintesége. Régi magyar cserepek tüze él színvilágában.”A Magyar Nemzeti Galéria Gyűjteményei. Budapest : Corvina Kiadó, 1975. lásd 80-81. p. A kép 1938-ban került a Szépművészeti Múzeum birtokába, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
Kiállítások (válogatás)Lista www.artportal.hu nyomán
1897 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1900 • Párizs 1905 1907 • Téli Tárlat Műcsarnok, Budapest 1907 1910, 1915 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1917 • Ernst Múzeum 1920 • Ernst Múzeum 1922 • Ernst Múzeum 1925 • Magyar egyházművészeti kiállítás, Róma 1929 • Stockholm 1934 • Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes.) 1935 • Nemzeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1937 • Ernst Múzeum 1939 • Nemzeti Kiállítás, Kassa 1940 • Velence, Milánó 1942 1948 • Szinyei Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest 1944 • Mai magyar művészet, Bern, Genf, Locarno, Neuchâtel 1945 • Magyar Tájak, Ernst Múzeum, Budapest 1948 • Nemzeti Szalon Gyűjteményes 1950 • Emlékkiállítás, Szentes 2010 • Karakterek találkozása egy magángyűjteményben (Válogatás Szabó Antal magángyűjteményéből, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Márffy Ödön), Kecskeméti Képtár, Cifra Palota 2011 • „Kenyni muszáj!” – Koszta József képei magángyűjteményekből, Koszta József Múzeum, Szentes (rendezte Szabó Antal) 2013 "A művészet szóljon a lélekhez-kamarakiállítás a kecskeméti Bozsó Galériában (rendezte Szabó Antal) 2014 Koszta József gyűjteményes kiállítása, Tornyai János Múzeum 2016 Koszta József gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ybl Bazár
Művei közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen Képzőművészeti Múzeum, Marosvásárhely Koszta József Múzeum, Szentes (állandó Koszta József-kiállítás) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Móra Ferenc Múzeum, Szeged Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Társasági tagság
Szinyei Merse Pál Társaság
bélyegkép|jobbra|200 px|Koszta József sírja Budapesten, Kerepesi temető: 33-1 300px|bélyegkép|jobb|Koszta József dísz-sírhelye a szentesi Kálvária temetőben (Újratemetve: 2008. október 25-én.)
Emlékezete
1951-ben a szentesi Csongrádmegyei Múzeum felvette a Koszta József Múzeum nevet, egy utca, egy általános iskola és egy helytörténettel foglalkozó civil szervezet is őrzi emlékét és nevét. Tanyájának sajnos már csak a romjai láthatók a város határában. 1969-ben, halálának 20. évfordulóján a volt városi lakóháza közelében, a róla elnevezett utca végénél állították fel a sztéléjét. Alkotója Borsos Miklós szobrászművész. Ugyancsak 1969-ben emléktáblával jelölték meg a Zrínyi utca 2. szám alatt álló volt városi lakóházát is. A Fiumei úti temetőben levő síremlékét Szentes város gondozta – majd miután 2008-ban kiderült, hogy a festő nem itt, hanem egy másik, jelöletlen sírban nyugszik, a hamvakat exhumálták, és a szentesi Kálvária temető díszsírhelyén feleségével, Szeifert Annával együtt ünnepélyesen újratemették.
Díjak, elismerések
Műbarátok ösztöndíja (1897) Mention honorable, Párizsi Világkiállítás (1900) Wolfner-díj (1917) Barcelonai Világkiállítás arany- és bronzérem. (1929) Állami festészeti kis aranyérem (1935) Kossuth-díj (1948)
Irodalom
Bényi László: Koszta József (Budapest, 1959) Aradi Nóra: Koszta József (Budapest, 1964)
Jegyzetek
Források Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz József. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Koszta József, lásd 478-479. p. Koszta József élete, munkássága, artportal.hu MÉL Koszta József életrajza, 31 festménye Koszta József, MEK
Fotógaléria
Kategória:Magyar festők Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Brassóiak Kategória:Szentesiek Kategória:Újratemetett magyarok Kategória:1861-ben született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek