bélyegkép|180px|jobbra|Református templom bélyegkép|200px|jobbra|Múzeum bélyegkép|200px|jobbra|Almaszobor bélyegkép|jobbra|180px|Evangélikus templom bélyegkép|jobbra|180px|Evangélikus templom
Bátos (, , helyi szászul Biutš) falu Romániában, Maros megyében.
Fekvése Szászrégentől 16 km-re északra, a Lúc-patak bal partján fekszik.
Nevének eredete Puszta személynévből való. Először 1319-ben Batus, majd 1461-ben Bathos alakban írták.
Története A 14. században Kolozs vármegyei szász jobbágyfalu volt. 1332–37-ben plébánosáról emlékeztek meg. 1507-ben már mint mezővárost említették, amely címet a 19. század második feléig megőrizte. A 16. századtól a 20. század első feléig jelentős volt bortermelése. Lakói 1629-ben megkapták a jogot Bethlen Gábortól, hogy megváltsák magukat a jobbágyi függés alól. Ugyanekkor pallosjoggal is rendelkezett. 1648-ban a Rákócziak uradalmi központja, hozzátartozott Felsőidecs, Maroskövesd, Lövér, Felsőrépa, Erdőszakál és Oroszidecs. Két darabont- és 58 jobbágycsalád lakta, köztük egy borbély és egy kertész, aki robotban hagymát és petrezselymet termesztett. Volt halastava és malma, sok házhelye pusztán állt.Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp., 1954, 636–637. o. 1668 és 72 között örmények települtek be, akik még 1766-ban is itt éltek. A kurucok 1710-ben kifosztották. 1766-ban a 811 férfiból és 826 nőből álló szász evangélikus egyházközség és az örmények mellett református anyaegyháza is volt, amely 23 férfit és 11 nőt számlált. A szász jobbágyok egy része 1775-ben Felsőszászújfaluba költözött. 1797-ben éves nagyvásár tartására kapott szabadalmat.Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900 A 19. század elejétől egészen a második világháborúig túlnyomóan szász lakosságú maradt. 1881-ben gyógyszertár nyílt benne. 1907-ben kétszáz lakója gazdasági eszközök készítésével, húsz pedig fazekassággal foglalkozott. Szász lakosságát a német hadsereg 1944 őszén evakuálta. Helyükre 1945-ben az Országos Demokrata Arcvonal telepített csíki székelyeket. A szomszédos monorfalvi románok azonban nem nyugodtak bele, hogy nem őket jelölték ki telepeseknek. Többször megtámadták a falut, a házakat feldúlták, a székelyeket megverték. Végül egy miniszterközi bizottság intézkedett a telepesek visszatéréséről a faluba, a konfliktust a szászok állítólagos aknamunkájára fogva.Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944–1953 és A bukaresti magyar delegáció 1946. május 4-i jelentése a magyar külügyminisztériumnak. In Andreea Andreescu – Lucian Nastasă – Andrea Varga: Maghiarii din România (1945-1955). Cluj, 2002, 296–297. o. A szászok egy töredéke hazaérkezett (1945 őszéig 333-anAlexandru Pintelei – Horst Göbbel: Punct crucial în Ardealul de Nord / Wendepunkt in Nordsiebenbürgen (Nürnberg, 2004), 107. o.), azonban a székelyek egy része nem mert visszatérni, és a környező falvakból beköltöző románok 1966-ra többségbe kerültek a falu lakosságában. A Csíkból ideszármazottak római katolikusok, a gyarapodó létszámú református egyházközség 2002-re épített magának templomot.Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2003
1910-ben 1605 lakosából 1381 volt német, 117 román és 85 magyar anyanyelvű; 1379 evangélikus, 115 görögkatolikus, 72 református és 24 ortodox vallású.
2002-ben 1355 lakosából 895 volt román, 367 magyar, 54 cigány és 37 német nemzetiségű; 902 ortodox, 275 római katolikus, 101 református és 60 evangélikus vallású.
Látnivalók Evangélikus temploma eredetileg 15. századi, gótikus, de miután 1728-ban leégett, 1781–82-ben barokk–rokokó stílusban építették újjá. Különálló tornyán 1638-as dátum volt olvasható.A templom a „jupiter.elte.hu”-n Helytörténeti gyűjtemény. Evangélikus paplak (1789). A falutól északra 2,5–3 km-re, a 746 m magas Vár-hegyen ovális alakú, rézkori eredetű vár maradványai látszanak, melyet később a magyarok is használtak. A lapos hegytetőn kissé távolabb még egy kővár romjai is találhatók.A földvár ugyanott
Gazdasága Elsősorban almatermesztéséről híres. Körzetében évente ötven-hatvanezer tonna alma terem. 2002 óta minden októberben megrendezik az alma ünnepét. Az almából helyben széles körben forgalmazott ecetet is előállítanak.
Híres emberek Itt lakott 1710–11-ben Cserei Mihály emlékíró. Itt született 1929. szeptember 25-én Johann Böhm történész. Itt született 1963. január 24-én Szakács Csaba erdőmérnök, természettudományi szakíró.
Hivatkozások
Források Bíró Donát: Szászrégen és vidéke (2006)
Kategória:Maros megye települései Kategória:Kolozs vármegye települései