bélyegkép|jobbra|265px|Károlyi Mihály ellép a Székely Hadosztály katonái előtt (1919. március 2., Szatmárnémeti)
A Székely Hadosztály volt a neve annak a katonai egységnek, amelyet 1918. december 1. után, az Erdélybe betört román csapatok elleni védekezésként hoztak létre Kolozsváron, Lukács Béla nyugalmazott altábornagy kezdeményezésére, a Kolozsvári Hadosztály együtt maradt törzséből (38. magyar hadosztály székely katonáiból), amelyhez csatlakoztak a Kratochvil Károly parancsnoksága alatt Erdélyben szerveződött alakulatok. A létszám: 400 tiszt és 4000 közlegény. A 38. hadosztály 1919 januárjában, saját kérésére a Székely Hadosztály nevet vehette fel, majd Székely Különítménnyé nevezték át. Az erdélyi fronton az egyetlen jól felszerelt, harcképes magyar katonai erő volt, amely harcolt a román hódítók ellen. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt.Rónaföldi Zoltán: Páncélvonataink A Tanácsköztársaságtól a II. világháború végéig II. kötet
Története A hadosztály parancsnoka Kratochvil Károly, vezérkari főnöke Siménfalvy Károly vezérkari őrnagy lett. A Székely Hadosztály három nagyobb részből tevődött össze: a kolozsvári ezredtörzsből, a székelyföldi határezredek maradványaiból, valamint a menetközben a frontról hazatérő és melléjük csapódó hadosztálytöredékekből. 1918. december közepén 1700 katonát számlált, de csak 600 lőfegyverrel rendelkezett. Később a létszám meghaladta a .A virágkor vége, a szolgaság kezdete „A Kratochvil által Budapestre küldött Lukács Béla vezérkari őrnagy és Stomm Marcel tájékoztatták Böhm hadügyminisztert az erdélyi katonai helyzetről és arról a körülményről, hogy amennyiben a székely hadosztály a magyar kormány részéről a szükséges támogatást nem kapja meg, akkor a román csapatok elfoglalják Budapestet.”
Pogány József kormánybiztos gyanakvóan, ellenségesen viszonyult a székely hadosztályhoz, abban ellenforradalmi alakulatot látott, bár a katonatanácsok ott is megalakultak. Tisza István korábbi miniszterelnök meggyilkolását követően Pogány József a magyarok önvédelmi harcával sem értett egyet, hanem
A hiányos felszerelés ellenére a székely hadosztály számos katonai küldetést sikeresen teljesített.
Kezdetben Brassóban értékmentési feladatokat láttak el, majd tömegbiztosítás címén Tövisre és Gyulafehérvárra küldték őket a Fox Aurél által irányított páncélvonaton.
December 18-án a székelykocsárdi Maros-híd székely őrsége nem volt hajlandó a híd önkéntes feladására, mert mint mondták, „inkább ott halnak meg, de nem adják át Erdélyt”. A probléma megoldására Fényes László belügyminisztert rendelték ki, aki, miután a románok engedélyt kaptak a hídon való átvonulásra az Antanttól, ezekkel a szavakkal adta át a hidat: „Úgy a magyar kormány, mint az egész magyar nemzet nevében kijelentem, hogy a magyar nemzet soha sem a Maroson túli földről, ahonnan önök most jönnek, sem arról a földről ahová önök most mennek lemondani nem fog!”
December 24-én Kolozsvárt is megszállták a román csapatok, a székely hadosztály egységeit ezt megelőzően visszavonták.
1918. december 30-án Kolozsvárra érkezett Henri Berthelot francia tábornok, aki Kelet-Magyarország főkormánybiztosával, Apáthy Istvánnal tárgyalt arról, hogy miként lehetne megakadályozni a magyar és román csapatok közötti fegyveres konfliktust. 1919. január 3-án abban állapodtak meg, hogy a magyar csapatok kiürítik a Déva-Kolozsvár-Nagybánya demarkációs vonaltól délre és keletre eső területeket, és a demarkációs vonal két oldalán 15 km széles semleges övezet jön létre.
A székely hadosztály parancsnoksága először Bánffyhunyadon (1919. január 7–10.), majd Nagyváradon (1919. január 10–17.) működött. Nagyváradot védve a Szinérváralja–Csucsa–Belényes vonalat foglalta el, és előretolt egységük (VI. hadosztály: 13 zászlóalj, összesen 8 ezer fő) Bánffyhunyad, Nagyalmás, Sebesvár, Hodosfalva térségében foglalt el állásokat, a XVIII. román hadosztállyal szemben.
A csucsai harcok során (1919. január közepe után) a 21. gyalogezred egységei, együtt harcoltak a kolozsvári Verbőczy-féle nemzetőr-zászlóaljjal egységeivel. Az Erdélybe behatoló románok itt találkoztak az első komolyabb ellenállással. Az első összecsapás január 5-én zajlott Egeresnél, miután egy három szakaszból álló székely század Derecskéről kiindulva egészen Egeresig vonult előre, hogy az ottani magyarság élet- és vagyonbiztonságát szavatolja.
A Székely Nemzeti Tanács támogatta a Székely Hadosztály szervezését. Ugron Gábor 1919. március 1-én a Székely Nemzeti Tanács képviseletében beszédet tartott Szatmárnémetiben, a Székely Hadosztály zászlóavatási ünnepélyén.Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály. In: Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971. Debrecen, 1972, 241.
A Székely Hadosztály harcaival párhuzamosan a székelyföldi Sóvidék székely lakossága 1919. március 29-én fellázadt az elnyomó és betolakodó idegen hadsereg ellen, és néhány napra, április 6-ig visszaállította a magyar közigazgatást.
A hadosztály parancsnoka, Kratochvil Károly azonban a Tanácsköztársaság kikiáltása után felkereste az Erdélyi Kormányzótanács vezetőjét és kijelentette, hogy „készen áll a román hadsereg oldalán harcolni a proletárdiktatúra ellen”. Visszaemlékezéseiben Kratochvil leírta, hogy április 16-án „átcsoportosította” hadosztályát – azaz a hadvezetés engedélye nélkül visszavonult. Elhatározását a hadvezetésnek küldött jelentésében azzal indokolta, hogy 60%-os veszteséget szenvedett a románoktól, ami nem volt igaz. 1919. április 20-án megszakított minden érintkezést a Hadügyi Népbiztossággal és tárgyalásokat kezdett a fegyverletételről a románokkal.
Ugyanakkor Lukács György, a Vörös Hadsereg politikai biztosa és Verbőczy Kálmán százados, a Székely Hadosztály legvitézebb zászlóaljparancsnoka, Magyarország akkori legjobb céllövője, a tiszai harcok során életre szóló barátságot kötöttek. Lukács fél évszázaddal később így írt Verbőczynek:
A székely harcosok egy része 1919. április 26-án Demecserben letette a fegyvert a román hadsereg előtt. A román megszállók a tiszteket és több katonát egy ideig Brassóba internálták, majd hazaengedték őket. A többség tovább harcolt, egyesek a Tanácsköztársaság hadseregében, felszabadítva a Felvidéket Eperjesig, mások a nyugaton harcoltak és az osztrák csapatok ellen védték Magyarországot.Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2006 Ez utóbbi során az ún. Rongyos Gárda soraiban küzdöttek, s létrehozták a de facto Lajtabánságot.
Képtár
Jegyzetek
Források
Nagy Szabolcs: ÁRULÁS VAGY ELLEHETETLENÜLÉS A Székely Hadosztály és a forradalmi erők viszonya a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött Kratochvil-hagyaték tükrében Fráter Olivér: Erdély román megszállása 1918-1919-ben Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály
További információk Szent Kereszthegyi Kratochvil Károly: A székely hadosztály – 1918-19 évi bolsevistaellenes és ellenforradalmi harcai, Attraktor Könyvkiadó Kft., Máriabesnyő, 2017, Gottfried Barna: A Székely hadosztály, 1918–1919 A sóvidéki lázadás Stomm Marcel Emlékiratai, sajtó alá rendezte Gallyas Ferenc, Magyar Hírlap könyvek, 1990 (A Székely Hadosztály c. fejezet) A székely hadosztály emlékezete, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2009 Az elbocsátott hadosztály Áruló volt-e a Székely Hadosztály? "Székely" páncélvonatok 1918-1919 Kratochwill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az Észak-Erdélyi zsidók védelmében (1943-44) Szilágyi Béla: Vert hadak nyomában... A székely hadosztály dicsőséges története. Verses elbeszélés; szerzői, Debrecen, 1920 László Jenő: A székely hadosztály és dandár harcai Erdély védelmében; Centrum, Bp., 1944 Farkas József: A székely hadosztály Mátészalka környéki harcairól, szelíden; Ethnica, Mátészalka–Debrecen, 1996 Koréh Endre: "Erdélyért". A székely hadosztály és dandár története, 1918–1919, 1-2.; szerk., utószó Bálint István János; Magyar Ház, Bp., 2000 (Magyar Ház könyvek) Földi Pál: Elárulva és meggyalázva. A székely hadosztály és dandár története; Puedlo, Nagykovácsi, 2010 Gottfied Barna–Nagy Szabolcs: A Székely Hadosztály története; Tortoma, Barót, 2011 Elárulva és meggyalázva. A székely hadosztály és dandár története; Huszár, Nagykovácsi, 2013 Szent Kereszthegyi Kratochvil Károly: A székely hadosztály 1918–19. évi bolsevistaellenes és ellenforradalmi harcai a székely dicsőségért, Erdélyért, Magyarország területi épségéért és Európáért; sajtó alá rend., jegyz. Turbucz Péter; Attraktor, Máriabesnyő, 2017 (Fiat iustitia)
Kategória:Székelyföld Kategória:Magyar hadtörténet Kategória:Erdély történelme