bélyegkép|Kék alapon sötétkék sasszárny a Kajdachy család címerében. A címerrajz antiheraldikus színezése valószínűleg az eredeti armális megkopott festésének félreértésével és a hiányos címertani ismeretek következtében alakult ki. A kérdést az eredeti armális megtekintése döntheti el
Az antiheraldikus vagy nemheraldikus összefoglaló elnevezés minden olyan címertani termékre vagy szemléletre, mely egyszerre vét a heraldika szabályai, illetve a címertan hagyományai és a korai heraldika elvei ellen.
A heraldika és a címertani ábrázolás tehát nem szabadon formálható diszciplína. Csak az olyan címertani produktumok elfogadottak, melyeket annak szabályai és elvei szerint hoztak létre. A helyes heraldikai ábrázolásmód mindig stilizált, egyszerű és szabályos.
Antiheraldikus lehet egy szín, színösszetétel, ábrázolásmód, címerleírás és címer.
Az antiheraldikus címerek példái A heraldika szabályai ellen vétő címerek példái azok, melyek vétenek 1. a színtörvény, 2. az egyszerű ábrázolásmód elve ellen.
A színtörvény kimondja, hogy a.) fémre fém és színre szín nem helyezhető, b.) nem használhatók ugyanazon szín árnyalatai egyazon pajzson belül. (A megengedőbb álláspont szerint ugyanazon szín árnyalatai szerepelhetnek az osztott pajzs külön mezőiben. Lásd erre a mellékelt címert.)
Az egyszerű ábrázolásmód elve értelmében a.) a címerábrákat síkban, nem térben kell ábrázolni, b.) nem szabad túlzsúfolni a pajzsot címerábrákkal (a legkorábbi címerekben az alapon általában csak egy címerábrát helyeztek el), c.) el kell kerülni a természetes ábrázolásmódot (például a természeti jeleneteket természethű színekkel).
A heraldika fenti szabályai nem öncélúak, kialakulásuk szorosan kötődik az élő heraldika funkcionális szemléletéhez. Ez időben a heroldok a pajzsdíszek alapján jelentették be a vendéget, vagy a lovagi tornákon az egyébként nem felismerhető (páncélos) résztvevőket. Innen származik az a szabály is, hogy címer csak pajzson lehet. (Az 1947–90 közötti két magyar címer is ezért antiheraldikus: az első egyáltalán nem tartalmazott pajzsot, a másodikban pedig csak ábraként jelent meg.) A pajzsok anyaga többnyire fa, néha fém volt. Ezeket festéssel, vagy szövetborítással vonták be, ezekre jöhettek a nemesfém veretek. A fémre fém tiltásának oka kétszeres, egyfelől nehezen látható és felismerhető a címerábra, másfelől pedig sosem volt szokás aranyveretre ezüstöt, ezüstveretre aranyat tenni. Az azonos színek érintkezését, a színárnyalatokat tiltó szabályok ismét csak a könnyű felismerhetőség és a messziről láthatóság indokolta. A túlzsúfolt pajzsmező sem szolgálta a felismerhetőség célját.
Az élő heraldika korában az, aki nemheraldikus címert viselt, a köznevetség tárgya volt és kivívta a heroldok megvetését.
Vannak nemheraldikus színek, nemheraldikus szerkesztési módok (például lebegő sisakdísz a pajzs fölött), nemheraldikus jelvények (pajzs nélküli ábrák), nemheraldikus címerábrák (ugyanazon szín több színárnyalatát tartalmazó ábrák) stb. A színtörvény ellen vétő címereket a régi német heraldikai irodalomban hamis címernek (falsche Wappen) nevezték.
A nemheraldikus színek az élő heraldika kora után jöttek létre. Mára nagyrészt elfogadottá váltak, amit egyes nyelvekben a pótlólagos színek (lásd például angolul additional tinctures) kifejezés is szemléltet.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Címerművészet Címerkritika Nemheraldikus színek
Kategória:Heraldika