Az amarnai sziklasírok az ókori egyiptomi Ahet-Aton (mai nevén Amarna) városától keletre, az V. határkősztélétől nem messze található sírok – az Ehnaton fáraó és családja számára épült amarnai királysír, valamint a nemesek sírjai, melyek északra és délre helyezkednek el a váditól, melyben a királysír fekszik. Az északi síroktól északnyugatra három sártéglából épült oltár áll, az ún. sivatagi oltárok.Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991, , pp.16–26
A sírok két csoportra oszlanak: a királysírtól északra elhelyezkedőek (25, közülük hatnak a tulajdonosa ismert) a legmagasabb rangú udvari tisztségviselőknek voltak fenntartva, míg a déli sírok (18, közte 13 ismert tulajdonosú) a végrehajtó hatalom és adminisztráció képviselőinek. Érdekes, hogy Ay, a későbbi fáraó – a királyi családhoz való nyilvánvaló közelsége és valószínű vérségi kapcsolatai ellenére – a déli sírok közt készíttetett sírt magának., p.132–133
A sírok díszítése betekintést nyújt a királyi család és közvetlen környezetük életébe. A sír tulajdonosát szokatlan módon csak kis méretben, mellékszereplőként ábrázolják; a képek nagy része a királyi családot mutatja. A sírokban található képek alapján rekonstruálható többek között a nagy Aton-templom belseje (Meriré főpap sírjából), Tije királyné ahet-atoni látogatásának eseményei (háznagya, Huja sírjából), egy szobrászműhely kinézete (szintén Huja sírjából) és a 12. évben rendezett nagy ünnepség (Huja és II. Meriré sírjából), és a „megjelenések ablaka”, valamint innen származik az Aton-himnusz több változata (a legszebben fennmaradt verzió Ay sírjából), illetve Szemenhkaré és Meritaton egyetlen közös ábrázolása (II. Meriré sírjából). Érdekes módon a legtöbb tisztségviselőnek a neve nem nagyon fordul elő máshol a városban, csak a sírban – kivétel ez alól Ay és az Amarna-levelekben gyakran említett diplomata, Tutu.
Az Amarna-kor végén a sírokat elhagyták, és mind befejezetlenül maradt, ami a gazdasági összeomlás jele is lehet. Nagy részük már az ókortól nyitva állt. A 19. században kezdték meg tudományos vizsgálatukat. 1893-ban minden nyitott sír bejáratát vasráccsal zárták el; sajnos eddigre több sírt megrongáltak a közeli falvak lakói, akiket feldühített a kutatók jövés-menése a területen.
Érdekes módon közemberek temetkezésére Ahet-Atonban nem nagyon van példa, bár usébti-szobrok kerültek elő. Lehetséges, hogy csak még nem találták meg a temetkezési helyüket, de elképzelhető az is, hogy az újonnan alapított városban még nem fejlődött ki kellőképpen az emberek odatartozásának érzése, és temetkezni régi lakhelyükön szándékoztak.Reeves, op.cit., p.131
Az északi sírok 210px|bélyegkép|Az északi sírok EA1 ~ Huja, Tije királyné háznagya sírja EA2 ~ Meriré, a királyi hárem felügyelője sírja EA3 ~ Jahmesz sírja EA4 ~ Meriré főpap sírja EA5 ~ Pentu udvari orvos sírja EA6 ~ Paneheszi sírja
A déli sírok 210px|bélyegkép|A déli sírok EA7 ~ Parennefer pohárnok sírja EA 7a, 7b és 7c – tulajdonosuk ismeretlen EA8 ~ Tutu kamarás sírja EA9 ~ Mahu rendőrfőnök sírja EA 9a, 9b és 9c – tulajdonosuk ismeretlen EA10 ~ Ipi háznagy sírja EA11 ~ Ramosze tábornok sírja EA12 ~ Nahtpaaton vezír sírja EA13 ~ Noferheperu-her-szeheper polgármester sírja EA14 ~ Maja tábornok sírja EA15 ~ Szuti sírja EA16, EA17, EA18 – tulajdonosuk ismeretlen EA19 ~ Szétau kincstárnok sírja EA20, EA21, EA22 ~ tulajdonosuk ismeretlen EA23 ~ Ani írnok sírja EA24 ~ Paatonemheb sírja EA25 ~ Ay parancsnok, későbbi fáraó sírja EA25a ~ Ia sírja (?)
Források