Az Admiral Hipper a Kriegsmarine nehézcirkálója volt a második világháború idején. Ez a hajó volt a három egységből álló osztály névadója, testvérhajói a Blücher és a Prinz Eugen voltak. 1935 júliusában kezdték el építeni a Blohm & Voss hamburgi hajógyárában, 1937 februárjában bocsátották vízre, és 1939 áprilisában állították hadrendbe. Nevét Franz von Hipper tengernagy után kapta, aki 1916-ban a skagerraki csata során a felderítő csoportokat irányította, és később a Nyílttengeri Flotta főparancsnoka lett. A hivatalosan tonnás cirkáló vízkiszorítása meghaladta a -t, fő fegyverzetét 20,3 cm űrméretű lövegek alkották.

Az Admiral Hipper számos hadműveletben részt vett a háborúban, közte kettő is az Atlanti-óceánra szervezett portyázás volt a kereskedelmi háború keretében. A Weserübung hadművelet során a Trondheim elleni támadást vezette, út közben elsüllyesztette a brit Glowworm rombolót. 1940 decemberében kihajózott az Atlanti-óceánra, hogy ellenséges kereskedelmi hajókra vadásszon, azonban ez a küldetése nem járt jelentős sikerrel. A következő atlanti bevetése során 1941 februárjában számos hajót elsüllyesztett, majd a Dánia-szoroson át visszatért Németországba. A Barbarossa hadművelet megindítását követően Norvégiába vezényelték át, hogy a flotta többi nagy felszíni egységével együtt a Szovjetunióba tartó ellenséges tengeri konvojok ellen vethessék be. 1942 decemberében a Barents-tengeri csata során elsüllyesztette az Achates rombolót és a Bramble aknakeresőt, de a Sheffield és Jamaica könnyűcirkálókkal vívott tűzharcban megrongálódott és ki kellett vonni a további harci alkalmazásból.

A kudarcként értékelt küldetést követően az Admiral Hippert visszarendelték Németországba a sérüléseinek kijavítása céljából, és erre az időre kivonták a hadrendből. Többet már nem tudták visszaállítani harci képességét, és 1945. május 3-án brit bombázók rongálták meg súlyosan a kieli kikötőben, ami miatt a saját legénysége süllyesztette el a horgonyzóhelyén. 1945 júliusában kiemelték innen, és a Heikerdorfi-öbölbe vontatták át, de 1948 és 1952 között végül lebontották. A hajóharangja azonban a laboei haditengerészeti emlékműnél lett kiállítva.

Tervezése

Az Admiral Hippert a német haditengerészeti újrafegyverkezés jegyében rendelték meg, és a versailles-i békeszerződés korlátozó pontjainak figyelmen kívül hagyásával építették meg. 1935-ben köttetett meg az angol–német haditengerészeti egyezmény, ami jogi alapot biztosított a német újrafegyverkezésre a tengeren is, és ennek az egyezménynek az értelmében Németország öt vízkiszorítású cirkálót építhetett meg. Az osztályt eredetileg a Blücher után nevezték volna el, de annak az építése olyan mértékű késedelmet szenvedett, hogy a Hippert bocsátották előbb vízre, és így ezt követően róla nevezték el az osztályt. A Hipper-osztályú cirkálók névleg a tonnás határ alatt voltak, de valójában jelentősen nehezebbek voltak annál.

A nehézcirkáló teljes hosszúsága , szélessége , merülése volt. A hosszúsága az eredeti, merőleges orrkiképzésről a klipperekére hasonlító Atlantikbugra való átépítés után -re nőtt. A konstrukciós vízkiszorítása , teljes terhelés mellett volt. Meghajtásáról három gőzturbina gondoskodott, melyeket 12 magasnyomású, olajtüzelésű gőzkazán látott el gőzzel. A gőzturbinák együttesen teljesítményt adtak le, amivel csúcssebességet tudott elérni. Eredetileg 42 tiszt és 1340 sorállományú teljesített rajta szolgálatot.

Az Admiral Hipper fő fegyverzetét nyolc darab 20,3 cm űrméretű, 60-as kaliberhosszúságú (L/60) hajóágyú adta (20,3 cm SK C/34).A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone (gyorstüzelő ágyú) rövidítése, a „C” betű a tervezés (Construktion) évére utal, ez esetben 1934-re. melyeket négy lövegtoronyban helyeztek el kettesével, két-két tornyot a felépítmények előtt és mögött elhelyezve. A légvédelmi tüzérségét 12 darab 10,5 cm űrméretű löveg (L/65), 12 darab 3,7 cm-es illetve 8 darab 2 cm-es gépágyú adta. Rendelkezett 12 darab torpedóvető csővel, melyek négy darab három csővel rendelkező talpazatokon kaptak helyet. Ezek mind a felső fedélzeten voltak elhelyezve a légvédelmi ágyúk távmérőinek közelében.

Az övpáncélzata 70–80 mm, a felső fedélzete 12–30 mm, a fő páncélfedélzete 20–50 mm vastag volt. A lövegtornyainak homloklemeze 105 mm, oldallemezeinek vastagsága 70 mm volt. A hajó legvastagabb páncéllemezei a parancsnoki torony 150 mm vastag oldallemezei voltak, ezeket vízszintesen 50 mm-es páncéllemezek zárták felül.

Az eredeti tervek szerint egy hidroplán befogadására képes hangárt kapott volna, de építés közben a terveket úgy módosították, hogy a hangárban két repülőgép is helyet kaphasson egymás mellé állítva. A szélesebb hangár miatt a 10,5 cm-es légvédelmi ágyúk közül a két középsőt (2×2) a felépítmény fedélzetéről át kellett telepíteni a felső fedélzetre. Az alacsonyabb elhelyezés következtében hátrafelé szűkült a kilövés szöge számukra. A cirkáló három Arado Ar 196 típusú hidroplánt kapott, melyeket egy katapulttal lehetett útnak indítani. 1942-ben a hangárt egy kisebb méretűre cserélték, melyben már csak egy hidroplán kaphatott helyet, és összesen is kettőre csökkentették a repülőgépei számát.

Szolgálata bélyegkép|jobb|300px|A cirkáló a felszerelése során 1937-ben Az Admiral Hippert (gyakran röviden: Hippert) a Kriegsmarine a hamburgi Blohm & Voss hajógyárnál rendelte meg, ahol 501-es konstrukciós számmal jelölve a hajógerincét 1935. július 6-án fektették le. A vízrebocsátására 1937. február 6-án került sor és 1939. április 29-re fejezték be a felszerelését, mely napon átadták a haditengerészetnek. A Kriegsmarine főparancsnoka, a hajó névadójának egykori törzsfőnöke, Erich Raeder vezértengernagy (Großadmiral) tartotta a keresztelő beszédet, és felesége, Erika Raeder végezte el a hajó keresztelését. Az 1939 áprilisi szolgálatba állítását követően a Balti-tengerre hajózott át a próbajáratai végrehajtásához első parancsnoka, Hellmuth Heye sorhajókapitány parancsnoksága alatt. Eközben több balti és svéd kikötőben is látogatást tett. Augusztus folyamán éleslövészeten vett részt a Balti-tengeren, és a második világháború kitörésekor, 1939 szeptemberében még mindig zajlottak a tüzérségi próbái. Rövid ideig a Balti-tengeren őrjáratozott, de harctevékenységekben nem vett részt, és hamar visszatért a hadgyakorlataihoz. 1939 novemberében visszatért a Blohm & Voss hajógyárhoz módosítások elvégzése céljából. Ekkor az egyenes, közel merőleges orrkiképzését a klipperekéhez hasonlító ún. Atlantikbugra cserélték, és ekkor kapott a kéménye egy terelő elemet (kéménysapkát).

A Balti-tengeren a gyakorlatozásai 1940 januárjában is folytatódtak, de a tenger befagyása a kikötőbe kényszerítette. Február 17-én a Kriegsmarine bevetésre alkalmasnak nyilvánította a cirkálót, amely másnap megkezdte az első nagyobb őrjáratát a háborúban a Nordmark hadművelet keretében. Ekkor a Scharnhorst és a Gneisenau csatahajók, valamint a Karl Galster és a Wilhelm Heidkamp rombolók társaságában a norvégiai Bergenig hajtott végre előretörést a flottaparancsnok Wilhelm Marschall tengernagy vezetése alatt. A hadműveletben részt vevő harmadik romboló, a Wolfgang Zenker visszafordulni kényszerült, miután a jégtáblák sérüléseket okoztak benne. A hadművelet célja brit kereskedelmi hajók elfogása lett volna, de nem jártak sikerrel, és a hajók február 20-án visszatértek Németországba.

Weserübung hadművelet

bélyegkép|jobb|300px|A Hipper hegyivadász csapatokat vesz a fedélzetére Cuxhavenben Az északi-tengeri hadműveletről való visszatérése után a nehézcirkálót a Norvégia elleni invázió, a Weserübung hadművelet végrehajtására kijelölt erőkhöz osztották be. A Hipper a Trondheim megszállására kijelölt 2. hadihajócsoportot (Kriegsschiffsgruppe 2) vezette, és a csoportnak Heye sorhajókapitány volt a vezetője. A nehézcirkálón kívül négy romboló, a Paul Jakobi, a Theodor Riedel, a Friedrich Eckoldt és a Bruno Heinemann tartozott a csoporthoz. Cuxhavenben a Hipper 900 hegyivadászt vett a fedélzetére és a rombolók is 200-200-at, így összesen 1700 fős megszálló haderőt szállított a csoport, akik főként a 138. hegyivadász-ezred tagjai voltak. A hajók a Wilhelmshaven-közeli schilligi horgonyzóhelyhez hajóztak ki, ahol csatlakoztak a Günther Lütjens altengernagy vezette 1. csoporthoz. Ehhez a csoporthoz tartozott a két Scharnhorst-osztályú csatahajó és tíz romboló. A csatahajók feladata a katonaságot szállító csoportok biztosítása volt. A két csoport április 6-7-én éjfélkor futott ki a révről. bélyegkép|jobb|300px|A lángokban álló Glowworm a Hipperről fényképezve A Glowworm elsüllyesztése Április 7-én 14:25 és 14:48 között a Skagerraktól nyugatra tizenkét brit bombázó intézett támadást a kötelék ellen, de találatot nem sikerült elérniük. Estére az időjárás olyannyira leromlott, hogy több romboló már nem tudta tartani a 27 csomós sebességet és ezért lemaradtak. Április 8-án 09:15-kor az egyik lemaradt romboló, a Bernd von Arnim rádióüzenetében arról számolt be, hogy tűzharcba keveredett egy brit rombolóval, és 09:22-kor Lütjens a Hippert küldte vissza segítséget nyújtani neki. Az északkeleti irányból a helyszínre érkezve a Hipper először nem tudta megállapítani, hogy a harcban álló két romboló közül melyik a barát és melyik az ellenség, de hamarosan kivehetővé vált, hogy a csaknem szemből feléje közeledő és neki morzejeleket villogtató – és ezért először a barátinak vélt – rombolón angol zászló van felvonva. Mivel a Glowwormon is barátinak vélték a közeledő cirkálót, a Hipper közel tudott hozzá kerülni, és a helyes azonosítást követően viszonylag kis távolságból, kb. 8 km-ről nyithatott tüzet röviddel 10:00 előtt, még mielőtt a britek észrevehették a tévedésüket.

A Hipper heves tűzében a rombolót hamar találatok érték. Egy gránát a kormányállás alapzatát találta el, majd a rádiószobát is találat érte, ami az összes rádiós életét kioltotta. Egy harmadik gránát a hátsó torpedóvető készülék mögött csapódott be közvetlenül, és a parancsnoki kajüt elülső válaszfalának ütközve robbant fel. Ez a találat nagy lyukat ütött a hajó külső héján a géptermek mellett. A negyedik találat a hátsó felépítményt pusztította el.

A brit romboló megpróbált elmenekülni, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem fog neki sikerülni, mesterséges ködbe burkolta magát, és abból időnként előbukkanva nyitott tüzet a cirkálóra. Egy ilyen alkalommal a cirkáló felé fordulva torpedókat lőtt ki, melyek mind célt tévesztettek. A romboló egyik lövedéke eltalálta a Hipper orrának jobb oldalát, mielőtt a kormányműveinek meghibásodása miatt ütközőpályára nem kényszerült a cirkálóval. A Hipperen ekkor a köd mögé befutó rombolót szem elől veszítették, Heye viszont hamar végezni akart vele, hogy ne jelenthesse a a jelentős német erők felbukkanását, és ehhez áthatolt a ködön hajójával. A ködből kibukva a romboló jobbra elől tűnt fel ismét, Heye pedig a hajója orrával le akarta gázolni azt, még mielőtt ismét tüzet nyithatna és kis távolságból találatokat érhetne el. Az erős hullámzásban azonban a cirkáló lassan reagált a kormánymozdulatokra, így nem sikerült telibe találnia a Glowwormot, hanem az teljes sebességre kapcsolva oldalról ütközött a cirkáló orrának.

Az ütközés következtében a Hipper külső héja a jobb oldalának páncélöv alatti részén 40 m hosszúságban szenvedett sérüléseket, és az ütközés elsodorta az egyik torpedóvető talapzatát, magával rántva Josef Ritter gépész-őrvezetőt, az összecsapás egyetlen német áldozatát. A kisebb vízbetörés 4 fokos dőlést eredményezett a jobb oldalára, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a küldetését folytassa. Az ütközés után a Glowworm percekig a Hipper mellett sodródott, majd a kazánjai felrobbantak, amitől a romboló átfordulva, 10:12-kor gyorsan elsüllyedt.