Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2.Születése bejegyezve a tiszacsécsei ref. anyakönyv 1879. év – 7. folyószáma alatt – 21. oldalon – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári halotti anyakönyv 1812/1942. folyószáma alatt.) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.
Élete bélyegkép|balra|A Móricz Zsigmond-emlékház Tiszacsécsén
Gyermek- és ifjúkora Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallaghy Erzsébet (1859–1924), születési helyének neve 1977-től Hetefejércse aki református lelkész leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint (1851–1919) a bejegyzést mesterséges intelligecia azonosította Móruk Bálint név alatt földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A szülők 1878. május 30-án kötöttek házasságot.
Móricz Zsigmondék kilencen voltak testvérek, akik közül két gyerek korán halt meg: az egyikük tejhiány miatt „valósággal elsorvadt”, egy másikuk ruháját pedig felgyújtotta egy szomszéd kisfiú. Testvérei voltak: István (1881–1915), Bálint Dezső (1883–1923), Gyula (1885–?), Miklós dr. (1886–1966), Sándor (1889–?), Károly (1889–?), László (1891–?) és az egyetlen lány, Ida Katalin (1894–1987).
A család kénytelen volt Istvándiba (Túristvándi), Pallagi László kovácsműhelyébe költözni, s ezzel gyakorlatilag véget ért Móricz Zsigmond gyermekkora. Embertelen nyomorba kerültek, majd a taktaközi Prügyre költöztek. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.
Móricz Zsigmond elemi iskolába 1886–87-ben Istvándiban, majd 1887–90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, anyai nagybátyja, Pallagi Gyula (egyben a kisújszállási gimnázium igazgatója) 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben letette az érettségi vizsgát, jó rendű eredménnyel.
A kor szokásaihoz híven gimnazistakorában legációba ment Szakolyba. A legációt nagybátyja, Pallagi Gyula is szorgalmazta, levelet írva barátjának, Balogh Péter akkori szakolyi körjegyzőnek, aki örömmel fogadta a diákot. Móricz Zsigmond később is gyakran visszalátogatott Szakolyba, majd a közeli Érpatakra. Később szakolyi emlékei alapján írta meg a Kivilágos kivirradtig című regényét.
Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd a jogi karra járt; ugyanebben az időben segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.
Írói pályájának eleje bélyegkép|jobbra|Móricz első felesége, Holics Janka 1900 októberében Budapestre költözött, a Nádor utca 15-ben bérelt egyetlen szobát. A fővárosban jogot és bölcsészetet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.
Megélhetési okokból különböző hivatalokat vállalt, 1902-ben mint óraadó tanár dolgozott a kisújszállási gimnáziumban, valamint tisztviselő volt a kultuszminisztériumban, később pedig a Központi Statisztikai Hivatalban. Egyetemi tanulmányait sohasem fejezte be. 1903-ban Mikszáth Kálmán hívására, az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. Neki köszönhetjük a kállai kettős szövegét is. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia teljes nevén Holics Eugénia Margit tanítónővel, azaz Jankával.
Amikor Móriczék első gyermeke megszületett, Ady beceneve után „Bandikára” keresztelték. Móricz Bandika, azaz Móricz András Zsigmond Levente 1905 decemberében jött a világra.
Móricz még az igazi hírnév előtt. Írásaival hiába keresi a kiadókat, pénzük kevés. Csak Bandika hoz ragyogást az életébe.
1906 nyarán Rozsnyóra utaznak Janka szüleihez. Egyik éjszaka a kisfiú keservesen sírni kezd. Teste forró, az orvos alszik. Két nap szenvedés után, alig 8 hónapos korában meghal. A megtört házaspár Bandika nélkül tér vissza a fővárosba.
Néhány hónap múlva Janka újra várandós lesz. A következő év közepén ismét kisfiúval bővül a család. „Legyen ő is Bandika!” – javasolja az író –, és Ady újra vállalja a keresztapaságot.
A szomorúságot végre felváltja az öröm. A kisfiú szépen cseperedik, Móricz is kezd magára találni. Az egyik napilapban fejezetekre bontott gyermekregényt publikál. Ám a sors hamarosan küldi az újabb pofont. 1908 szeptemberében másodszülött Bandikájukat is elveszítik.
Móricz a folytatásos regény sorait személyes fájdalmával szakítja meg: „Ti parányi emberek, olvasóim! Meghalt a kisfiam!” Mennyi fájdalom elfér egy háromszavas mondatban...
A Nyugat akkor ősszel közli a Hét krajcár c. művét. A család a novelláért kapott pénzből rendeli meg a koporsót kisfiúk temetésére. (A „második” Bandika a Fiumei úti temetőben nyugszik.) egyetlen fiúgyermeke apja vallását követte: Móricz András Zsigmond Levente, meghalt 1906-ban
Jankával kötött házasságából még három lány születik, későbbi, házasságon kívül kapcsolatából egy lány és egy fiú.
A rozsnyói temetőben dolgozó munkások az ötvenes években egy elhanyagolt sírhalomra borult, kopott márvány sírkövet találtak. A temetői jegyzőkönyvek alapján kiderítették, Móricz Zsigmond elsőszülött Bandikájának sírja ez. A város és a magyar szervezetek azóta gondozzák a nyughelyet. A kilencvenes években kétnyelvű táblát is elhelyeztek a síron. „Itt nyugszik a nagy magyar író, Móricz Zsigmond kisfia.” A temető bejáratánál elhelyezett térképen a „jelentős síremlékek” listája segít eligazodni, merre található : V. parcella, 123. sírhely
(Ha a rozsnyói temető felé járnak és maradt még egy mécses vagy egy szál virág, tegyék le Bandika sírjára!)
Három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, két fiuk meghalt. Házasságuk 1925-ben Janka öngyilkosságával végződött.
1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott neki, Ady Endrével is barátságot kötött. Ezt második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt fel igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ez az állapota szabadította fel benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései.
bélyegkép|jobbra|Móricz Zsigmond és Blaha Lujza, aki a Sári bíró című vígjátékának címszerepét alakította
1912-ben házat építtetett Leányfalun, 1913-ban feleségével Olaszországban nyaralt.
A világháború és a forradalmak ideje 1915-ben a fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat. A háborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról (például: A macska, Kissamu Jóska). Sokat várt az őszirózsás forradalomtól. Az újonnan megalakult Vörösmarty Akadémiának 1918. december 1-jétől alelnöke volt, 1919. február 5-én pedig a Kisfaludy Társaság beválasztotta tagjai közé. 1919 februárjában írta A földtörvény kiskátéját. Eleinte reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, bízott a változásokban, azonban májusban a kommün diktatórikus módszereit látva kiábrándult belőle. Megjelent egy füzete a somogyi földműves-szövetkezetekről és egyúttal több újságnak is a munkatársa volt (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.).
Az írói direktórium is tagjává választotta. Emiatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték, az irodalmi társaságokból is kizárták (1919. december 10-én szűnt meg tagsága a Kisfaludy Társaságnál),A százéves Kisfaludy-társaság. Szerk.: Kéky Lajos. Budapest, Franklin-társulat, 1936. 268. old. műveit pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat, majd később Az Est Lapok publikálta.
A későbbi évtizedek A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, az év végén pedig Magoss Olgával (1893–1963), a debreceni polgármester fiatalon hadiözvegyként maradt lányával. Felesége féltékenységből 1925 áprilisában öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. Szerelemre lobbant a művészi hajlamú Magoss Olga iránt, aki visszautasította, azonban az író élete végéig elmélyült levelezést folytattak.http://irodalmi.derimuzeum.hu/index.php/qr-kod-oldalak/item/9-magoss-olga-altal-festett-levelezolapok 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát.
bélyegkép|jobbra|Az író 1935-ben bélyegkép|balra|Móricz Zsigmond családi körben (1940) Osvát Ernő halála után, 1929 decembere és 1933 februárja között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot, szerkesztői elveiket azonban nemigen tudták összehangolni. Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.Csehszlovákiában tartott felolvasó körútját (1930) követően ismét támadások érték.
1932-ben megkapta a Rothermere-díjat, 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) elnöke lett. Írói szemléletmódjára javarészt az ekkoriban induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom gyakorolt hatást, paraszti demokratizmusa is megerősödött.
1936 szeptemberében találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, akit később lányává fogadott. Kapcsolatuk úgy indult, hogy az író megmentette a húszéves lányt az öngyilkosságtól, amikor az a Ferenc József hídról a Dunába akart ugrani. Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát az azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 1936–1937 között 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt. Móricz szerette a '30-as évek pesti éjszakáit, utólag feltételezhető, hogy Csibe megismerésének története csak egy – a család jó hírének megfelelő – fedőtörténet.
bélyegkép|200px|Móricz Zsigmond második felesége Simonyi Mária színésznő, portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1931) 1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával is. Ekkor végleg visszavonult Leányfalura. A nehéz időkben e település sokszor nyújtott számára menedéket, lelki vigaszt.
1939-től a népi írók atyjaként a Kelet Népe szerkesztője lett.
1942. augusztus 29-én telefonon értesült arról, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született. Annyira meghatódott, hogy leejtette a kagylót, és sztrókot kapott. Szeptember 5-én hajnali két órakor hunyt el agyvérzésben a budapesti Korányi klinikán.
Gyermekei bélyegkép|Móricz Zsigmond lányai: Virág, Lili és Gyöngyi (Székely Aladár felvétele) Móricz András Zsigmond Levente (1905–1906) Móricz András (1907–1908) Móricz Virág írónő (1909–1995) a Nyugat titkára, filmes segédrendező Móricz Gyöngyi emlékiratíró (1911–1979), Simon Andor költő felesége. Tulajdonosa a budapesti Sándor (ma: Bródy Sándor utca) utcai Típus könyvkötészetnek, amelyet férjével együtt vezetett. Ők végezték Móricz Zsigmond folyóiratának, a Kelet Népének kötési munkálatait. Móricz Lili színésznő (1915–1999) György László színész felesége. A Miskolci Nemzeti Színházban, a budapesti Vígszínházban, Pécsett, Debrecenben, Kecskeméten, Szolnokon, Győrött játszott, eleinte főleg naivaszerepeket. Littkey Erzsébet, Csibe (1916–1971), Móricz Zsigmond fogadott lánya. 1941-től Littkey-Móricz Erzsébet. Később a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott. Móricz halála után könyvüzletet nyitott, kiadóként is működött.