Beret község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése A Cserehát keleti részén, a Vasonca patak völgyében fekszik, a megyeszékhely Miskolctól 35 kilométerre északkeletre.
A közvetlenül határos települések: észak felől Baktakék, kelet felől Fancsal, délkelet felől Forró, dél felől Detek, nyugat felől pedig Selyeb. A legközelebbi város a mintegy 15 kilométerre fekvő Encs.
Megközelítése Csak a 2624-es közúton érhető el, Baktakék vagy Detek érintésével.
Története Középkor Nevének eredete ismeretlen, talán egy szláv személynévvel hozható összefüggésbe.
Első említése 1271-ből maradt fenn, amikor V. István király Sándornak és Péternek adta az örökösök nélkül elhunyt Antal és Lotomas birtokát, ezzel hálálva meg a IV. Bélával hadban álló ifjabb királynak Feketehalom ostromakor nyújtott szolgálataikat. A birtok határa a Vasoncánál kezdődött, és oda is tért vissza, a pataktól keletre lévő dombokon keresztül haladt, érintve egy bizonyos Orbán ispán földjét, a mai Deteket is. A patak mellett egy nagy út vezetett . Három évvel később a Vasoncától nyugatra levő földet Kun László király Baktai Péternek adományozta. A birtok öt ekealj – királyi ekealjban számolva 1100 katasztrális hold – nagyságú volt erdőkkel és ligetekkel, és egy Gagy nevű, várnépi rendű személy lakott rajta, ezért Gagyberetnek hívták. A föld a tornai ispánságé volt. A Vasoncától nyugatra eső földek a szomszédos Baktán – a mai Baktakék déli részén – is Torna vármegyéhez tartoztak. Későbbi történelme során azonban a falu mindig Abaúj vármegye része volt. 1284-ben ugyanez a Baktai Péter elcserélte a nyugati oldalon fekvő négy ekealj nagyságúnak mondott – királyi ekealjban számolva 880 katasztrális holdnyi – birtokát a keleti oldali birtokossal, Salamonnal. A csere során azt állította, hogy a föld korábban bizonyos Endrisé és Pertasé volt, akik örökösök nélkül haltak el, jószágaik a királyra szálltak, és Kun László király neki adományozta. Mivel a keleti oldal értékesebb volt a nyugati oldalnál, még hatvan márka ezüstöt is fizetett Salamonnak. A fenti adatokban feloldhatatlan ellentmondás van. Túl nagynak tűnik az öt, illetve négy ekeljanyi nagyság, mert legalább ekkorát kellene feltételeznünk a patak keleti oldalán is, ami – ha valóban királyi ekealjról volt szó – már közel kétezer katasztrális holdat jelentett. A falu teljes határa azonban a 19. század közepi felmérések szerint 1185 katasztrális hold volt, és területe történelme folyamán nem lett kisebb. Deteki határának első említése 1345-ből maradt fenn. A Vasoncától nyugatra levő oldalon feküdt a Farkasbérc nevű liget. A későbbiekben a falu birtokosai részben a Bereti, részben a Baktai nemes családból kerültek ki. A Baktaiak sokáig megőrizték korábbi birtokuk eredetének emlékét, s még 1478-ban is Gagy-Beretnek hívták saját részüket. 1477-ben Huszti Bálint, a királyi gyalogosok vezére más abaúji települések mellett ezt a falut is adományba kérte Mátyás királytól arra való hivatkozással, hogy az örökösök nélkül elhunyt Körösközi Lászlóé volt, de próbálkozása nem járt sikerrel.
1416-ban a Vasoncától nyugatra eső részeken az északi földek a Baktai, a déliek a Bereti család kezén voltak. A Vasonca nyugati oldalán a Beretiek egy királyi ekealj – 220 katasztrális hold – földet, ezen kívül 14 királyi hold – azaz húsz és fél katasztrális hold – ligetet birtokoltak a Babar nevű helyen. A Babar domb mai is élő helynév Beret lakott területétől északnyugatra. A holdat ezúttal kötéllel mérték ki, így a maihoz közelítő pontosságú területtel számolhatunk. E középső rész határai így következtek: a Vasoncától kezdődött, és két szántóföld dűlőn keresztül nyugatra haladt, majd a Beretiek és a Baktaiak földje közt kanyargó úton elérte a ligetet. Előbb délnek, majd nyugatnak fordulva találkozott a Forróról Szolnokra – a mai Abaújszolnokra – tartó úttal, aztán megint szántóföldek, végül egy száraz völgy – a mai Kaza-patak völgye – következett, újra szántók, a Perényiek Szelep nevű ligete, majd Berencs – a mai Rásonysápberencs része – irányában haladva egy domb alján levő szántőföldeknél ért véget. E terület déli határa volt a Perényiek Kazafölde nevű része, amely azonban – akárcsak Szelep-liget – valószínűleg Detekhez tartozott. 1427-ben a kamara haszna adó szedői öt paraszti telken hajtották be az adót, és csupán Baktai Zsigmondot tüntették fel földesúrként. A falu Abaúj vármegyének a Hernádtól nyugatra eső járásába volt besorolva.
Kora újkor Beret a 16–17. században, a török hódoltság idején is megőrizte integritását, annak ellenére, hogy Abaúj vármegye déli része a hódoltság terjedésével a füleki, a hatvani, majd az egri törökök célkeresztjébe került. Az oszmán hódítók az 1554-ben elfoglalt füleki várból igyekeztek adófizetővé tenni Dél-Abaúj falvait, a füleki szandzsák 1559. évi összeírásában Perecse, Szászfa, Petri, Szala, Devecser, Fancsal és Detek szerepel, míg 1570-ben már két szandzsák osztozott a csereháti falvakon. Fülekhez tartozott Büttös, Szászfa, Szend, Kécs (Fulókércs?), a hatvanihoz Litka, Forró és Beret. Beretet a hatvani szandzsákhoz tartozó ónodi náhije falvai közé sorolták, és az 1570. évi hatvani adóösszeírás szerint a defterdárok alacsony, 200 akcsét kitevő bevételre minősítették, de a falut politikai megfontolásból lakatlanként írták össze. Az összeírás is jelzi az oszmán hódítók bizonytalanságát, hiszen nem minden defterben szereplő magyar falu lett a későbbiek során valóban török adófizető.
Beret falut, illetve egy-egy részét a 16–17. századból fennmaradt írások God-Beret, Gott-Beret, Egyházas-Beret, illetve Dudva-Beret vagy Piros-Beret néven is említik. A God-Beret birtoknév egyébként már egy 1478-ban kelt oklevélben is feltűnik a Berethi nemesek tulajdonában. Beret középkor végi birtokosai, a Baktai és a Bereti (Berethi) család tagjai közül 1564-ben még élt Berethi Péter, aki az abaúji nemes családból való Figedy (Fügedi) Istvánt és rokonát, özvegy Figedy Mihálynét perelte bereti részbirtoka miatt, amelyet Berethi János inskribált, azaz vetett zálogba a Figedyeknek. A 16. század közepétől újabb abaúji családok váltották a korábbi birtokosokat; az állami – portális vagy dikális – adó legkorábbi, 1552. évi jegyzékében Beret földesura Szemerei (Szemere) András, a Cserehát legjelentősebb, középkori eredetű nemesi famíliájának egyik tagja. Szemere András minden bizonnyal felesége, Rásonyi Anna révén lett tulajdonos, akinek apja, Rásonyi Gergely több birtokát, így az Abaúj vármegyében lévő Gott-Beret falut is hét lányára hagyta. A Rásonyi-örökösök, köztük az időközben elhalt Szemere András özvegye, Rásonyi Anna, nővéreivel és sógoraival – kaki Szemere Kelemennel, kiskéri Tomory Mártonnal és Nagy Balázzsal – együtt 1574-ben kapott királyi megerősítést a teljes Rásony falura, valamint „Berett, másként Gott-Bereth”, és a gömöri Zubony falvak birtokrészeire. Kaki Szemere Kelement (Szemere Albert fiát), Rásonyi Orsolya férjét a 17. század elején már bereti Szemere Kelemennek említették. bélyegkép|Népi lakóház tornácvége napsugaras vakolatdísszel Beret 1553-tól több nemes joghatósága alatt álló településként szerepel az adóösszeírásokban, hasonlóan több környékbeli faluhoz. A török kori Cserehát birtokjogi sajátossága ugyanis a birtokosi közösség, az ún. conpossessoratus, amelyben több nemeshez vagy nemes családhoz tartozik a birtok, amelyet a földesurak jobbágytelkenként, jobbágyonként osztanak meg egymás között. A jórészt Abaúj vármegyéből, illetve a Cserehátról származó birtokos családokat legtöbbször rokoni kapcsolatok fűzték össze; több birtokos felesége révén lett Beret földesura. A középkori eredetű és az újkorban elpusztult, a mai Baktakék és Fáj határában feküdt Papi faluból származó Papi nevű nemeseknek is volt Bereten jószáguk. 1564-ben Papi László lányai, Becskeházi Orbánné Anna és Fuló Balázsné Zsófia tiltakoznak Abaúj vármegyénél, mert rokonuk, Papi Bálint el akarta idegeníteni baktai és bereti jószágaikat. Papi Anna férjének, Becskeházi Orbánnak Torna vármegyei eredetű, Becskeházi (Orros) nevű családja egyébként már a 15. században birtokot szerzett a gagyi Báthoriaktól a Csereháton. A16. század közepén Becskeházi Orbán több csereháti birtokra is királyi adományt kapott, köztük Got-Beret és Kelecsény falvak birtokrészeire. Papi Bálintnak és rokonának, Papi-Dely Miklósnak mindkét Bereten volt birtoka, Dudva-Bereten három jobbágytelkük mellett nemesi udvarháza is, Got-Bereten pedig fél kúriája, ezeket azonban a Papi faluban volt 2 jobbágytelkükkel együtt elvesztették, mert megölték nagybátyjukat, Papi Mihályt. Az elkobzott birtokokat Radéczy István királyi helytartó 1575-ben velezdi Kövér Ferencnek és kupai Nagy Balázsnak adományozta. Nagy Balázs a felesége, Rásonyi Dorttya révén már korábban is részbirtokos volt Bereten, velezdi Kövér Ferenc, a Borsod vármegyei eredetű, de Abaújban is birtokos család egyik tehetős nemese pedig 1576-ban Abaúj vármegye csereháti járásának táblabírája lett. A 16. század végén a Torna vármegyei Barakonyi család is feltűnt Bereten: Barakonyi (I.) Ferencet fivérével, Sándorral együtt 1596-ban iktatták be bereti részbirtokába. Barakonyi Ferenc és első felesége, a törzsökös abaúji nemesi családból származó Sziny Klára fiukra, a költő Barakonyi (II.) Ferencre (1611–1675) hagyták Abaúj vármegyében a bereti birtokrészt és Szín falut is. Barakonyi (II.) Ferencet hatalmaskodással vádolták, mert 1668-ban egy bereti nemesi kúriát akar magának elfoglalni. A 17. század végén Barakonyi Ferenc öröksége, így az annak részét képező egy jobbágytelek is Bereten, Vőczei (Vécsey) Sándorhoz került, akitől 1684-ben Gyulay Ferenc elragadta, de Vécsey visszaszerezte, s 1690-ben már ismét ő volt a földesura. Azonban 1693-ban a jobbágyteleket már a rebellis Gyulay Ferenctől, Thököly Imre hívétől kobozták el 250 Ft értékben. A csereháti Pamlényből, birtokos kisnemesi családból származó Pamlényiaknak is volt jobbágyuk Bereten, 1629-ben ugyanis Pamlényi Ferenc és rokona, János a Dudva-Beret, más néven Piros-Beret nevű faluban 200 Ft-ért jobbágytelket zálogosított el Szalkay Istvánnak és nejének, Buzinkay Fruzsinának. Pamlényi birtokrészükön laktak a család egy másik tagjának, Pamlényi Mátyásnak gyermekei: Márton, László és Zsófia.