140px|jobbra|bélyegkép|Doncs mester címere (1327). A legkorábbi magyar címeradomány és egyben címerjavítás. A címerleírás alapján rekonstruált címerrajz.Nagy Iván (IX. 345. l.) a csebi Pogány családdal kapcsolatban említi, hogy címerüket Károly Róberttől kapták 1326-ban. (>>...egy arany sólyom, kiterjesztett szárnyakkal, szárnya alatt arany lóhere, csőrében zöld gally, arany lombokkal (...) "Falco aureus, habens distentas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbae l u h e r e dictae pendent, cujus falconis in naso viridis ramusculus erectus existit, folia habens aurea." Az okmány eredetije a vasvári káptalanban.<<) Ez a címer pontosan megegyezik Demeter mester, pozsonyi, zólyomi és sárosi ispán pecsétjével, mely viszont nagyon hasonlít az Amadé család címerére A címerleírás (más néven leírás, blazon) a címerek képi ábrázolásainak szavakba öntése. A címerleírásnak egyszerűnek, rövidnek, egyértelműnek és szabályszerűnek kell lennie olyan módon, hogy az alapján a címert a címerfestő pontosan és gond nélkül meg tudja rajzolni. A címer művészi megformálása a címerfestő feladata a maga tehetsége, heraldikai ismeretei és a heroldok vagy heraldikusok által megadott címerleírás szerint. A jó leírás alapján a heraldikus vagy a címerfestő a címert pontosan meg tudja rajzolni anélkül, hogy azt ismerné. A címer rajza tehát nem annyira fontos, mint a címer tartalma. Egy címert különféle módon vagy stílusban lehet megrajzolni, de a tartalmának (a címerábráknak és azok pózának) mindig azonosnak kell lennie.
A címerleírás tehát a címerek leképzésére szolgáló rendszer, melyhez a heroldok külön nyelvezetet fejlesztettek ki. Ezt nevezzük blazonnak. A címerleírás a heraldika egyik legfontosabb területe, mert önmagában egyszerre címerhatározás, nevezéktan, címerművészet, címerdiagnosztika stb., illetve része ezeknek. A címer konkrét rajza azonban gyakran elengedhetetlen, mert a leírás az aprólékos nyelvezet ellenére sem tudja azt mindig pontosan visszaadni, különösen ami a címerábrák pózát és megkülönböztető jegyeit illeti. A címerhatározás számára is leginkább a címerrajz felel meg, noha a leírások alapján is készültek már különféle címerregiszterek.
A címerleírás fontos tartozéka a címernek, mert gyakran csak a leírásból derül ki (például egy címerlevélben), hogy milyen címerábrákról van szó és/vagy azok mit szimbolizálnak. Forgon Mihály a leírást tartotta fontosabbnak.„Ahol a címerlevél szövege eltér a festményétől, a szöveget kellett elfogadnunk, mert az adományozás erre vonatkozik, Ilyen eltérés fordul elő például a Gaál családnál, amelynél a leírásban veres zászló szerepel, míg a festményen fehér-zöld zászló látható.” (Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. I-II. Kolozsvár 1909. reprint: Méry ratio, Somorja 1997. 16. l.) Más vélemények szerint a legrészletesebb leírás sem helyettesítheti a címer ábráját.
A címerleírás konkrét megjelenése a címerrajz (Forgonnál "festmény"), mely gyakorlati részletességénél fogva lehetővé teszi a címerek megkülönböztető jegyek szerinti pontosabb klasszifikációját, alapja a címerhatározásnak, hasznosítható a stílustani, viselettörténeti, eszköztörténeti stb. kutatásoknál.
Fennmaradtak olyan címereslevelek is, amelyeken a festett címer egészen mást ábrázol, mint a szöveges címerleírás. Ilyen esetekben a későbbi leszármazottaknak okozott gondot, ha a címert használni akarták. Természetesen az uralkodói pecsét és aláírás a leírt szöveget hitelesítette, függetlenül attól, hogy a később elkészített címerkép mit ábrázolt, milyen stílusban és színvonalon készült el. Tehát csakis a szövegleírást figyelembe véve lehetett a címert használni.
A címerleírások eredete A címerleírás valószínűleg az irodalmi művek közvetítésével jött létre. Amikor Chrétien de Troyes le akarta írni egyes irodalmi hőseinek a címerét, bizonyos kifejezéseket kellett használnia, hogy érzékeltetni tudja a szóban forgó címert. Ilyen irodalmi leírások lehettek az alapjai a heroldok leírásainak is. A címerleírást a heroldok Franciaországban blasonnak nevezték, mely egyben egy irodalmi forma megnevezése is. Német nyelvterületen ez a fogalom 1320 körül bukkant fel. Azelőtt a címerek leírására ott a "pruven" szót használták, melynek később 'hízelgő dicséret' értelme is lett, talán az olyan címerköltők tevékenysége nyomán is, mint Peter Suchenwirt. A latin országok és Anglia számára a francia címerleírás és nevezéktan volt a meghatározó, mely már a 13. században kialakult és mindmáig alig változott. A német nyelvterületen viszont kaotikus állapotok uralkodtak. Nem volt egységes szaknyelv, hanem minden heraldikus a saját nevezéktanát és címerleírási módszerét alkalmazta. A 15. századra a német heroldok nevezéktana teljesen elavult. A kancelláriai heraldika címerleírásai nélkülözték a koherens heraldikai blasont, ezért Philipp Jacob Spener is latinul írta heraldikai művét.
A reneszánszban és a barokkban igény mutatkozott a többmondatos, virágnyelvi leírásokra, melyek tele voltak ismétlésekkel és bonyolult, szokatlan fordulatokkal. Ez egyben a korabeli irodalom, az ún. konceptualizmus (vagy gracianizmus, az „estilio culto”) egyik elve is volt. (A címerfestésben ekkoriban dívott az all'antica stílus.) A címerleírás a kancelláriai heraldikával együtt indult hanyatlásnak a holt heraldika korában. A címerleírás szabályai véglegesen csak a 19. században állandósultak Európában, a tudományos heraldika kialakulásával. Az élő heraldika korának végéig nagyjából a négyelés volt a maximális osztási fok. A kancelláriai heraldika azonban egyes esetekben, főleg az uralkodói címerek esetében, egyre több címert egyesített a pajzson és ezzel a címerleírások hossza is megnövekedett.
310px|balra|bélyegkép|Kassa címereslevele (1369. május 7.). A legkorábbi ismert európai címereslevél. A címernek csak a leírását adja meg.
A címereslevél szövegének fordítása:
A címerleírásokat a heroldok hozták létre. Ez tulajdonképpen egyfajta címerelemzésnek is tekinthető, mert pontos szerkezeti elemeket kell követni ahhoz, hogy egy leírás érthető, majd a címer elkészíthető legyen. Amikor a leíró megnevezi a pajzs színét, a pajzsban található címerábrákat, azok pózát stb., tulajdonképpen a címer megszerkesztésének módját mondja el. (Vesznek egy üres pajzsot, kiszínezik, esetleg tagolják, ráhelyeznek egy jelképet, azt is kiszínezik stb. A helyes címerleírás a címer megszerkesztésének módját mondja el a rajzoló számára.) Egyes korai címerek csak leírásból ismertek, noha ezek természetesen szintén egy-egy konkrét címer alapján készültek. Plantagenet Gottfried 1128-as roueni lovaggá avatása során például a király hat oroszlánnal díszített pajzsot akasztott Gottfried nyakába. Marmoutieri Jean tudósítását gyakran az első címerleírásnak, azaz az első heraldikai elemzésnek tartják. A másik korai irodalmi mű, melyben címerleírások olvashatók, Chrétien de Troyes: Le chevalier de la charette című műve.
Magyarországon IV. László király egy 1273-as oklevelében olvashatunk arról, hogy Péter (Csák Máté apja) Feketehalom és Baranka vára alatt vitézül harcolt, amikor István, ifjabb király Bulgáriára támadott (1266). Péter itt oroszlánként harcolt és ezt a jelvényt a zászlaján viselte. (A Csák nemzetség címere az oroszlán volt.) Anonymus és Kézai Simon ugyancsak leírja a fontosabb nemzetségek címerét. A legkorábbi magyar címereslevelek csak címerleírást tartalmaztak, címerrajz nélkül. Ilyen Kassa címereslevele 1369-ből, a Sárkányrend 1408-as alapítólevele stb. Az első magyar címeradomány (pontosabban címerjavítás) 1327. október 23-rólTurul 1901. 98. l. Dancs mester (? – 1334/1339k.), zólyomi ispán részére szintén csak címerleírást tartalmaz: cristam inferibus descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent. Ekkoriban a címeradományok csak a sisakdíszre vonatkoztak. Vannak olyan címerek is, melyeket csak címerleírásból ismerünk, s melyeket ezek alapján elég nehéz megrajzolni.1783-ban a Szent Mihály templom restaurálásakor Kassán 1498-as évszámmal két márványkövet találtak Szakmáry György pécsi, majd esztergomi érsek (1521-1524) és prímás címerével és a következő felirattal: Georgius Szakmár/ Lilia bina rosis totidem conjuncta gerebam; Rex detit auratum Corvinus et ipse leonem./ MCDLXXXXVIII. Eszerint címerében két liliom, két rózsa és egy arany oroszlán volt látható, melyet a család Mátyás királytól kapott. (Nagy Iván: Magyarország családai… X. 458. l.)
Címerleírási rendszerek 60px|right
A magyar államcímer leírása különféle leírási rendszerekben:
Magyar:
Hasított pajzs, a jobb oldali mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott, a bal oldali mezőben vörös alapon zöld hármas halmon ezüst kettős kereszt, mely aranykoronából nől ki.
Francia:
Parti, au un, fascé de huit pièces de gueules et d'argent; au deux, de gueules, à la croix patriarchale pattée d'argent, issante d'une couronne d'argent, plantée au sommet d'un mont de trois coupeaux de sinople Hasított, az elsőben nyolc vörös-ezüst vágás, a másodikban ezüst talpas pátriárkakereszt, arany koronából kinövő, zöld hármas csúcsú hegy tetejére helyezve.
Angol:
Per pale, dexter barry of eight gules and argent, sinister gules, on a mount vert a crown or, issuant therefrom a double cross argent. Hasított, jobb vörössel és ezüsttel nyolcszor vágott, bal vörös, zöld halmon aranykorona, ebből növekvően ezüst kettős kereszt.
Német:
Der gespaltene schild zeigt Rechts ein siebenmal von Rot und Silber geteiltes Feld und links in Rot auf dem golden gekrönten, emporragenden mittleren Teile eines grünen Dreiberges ein doppeltes silbernes Tatzenkreuz. A hasított pajzsban jobbra egy vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező látható, balra pedig vörösben egy zöld hármas hegy aranykoronával díszített középső részéből talpas ezüst kettős kereszt emelkedik ki.
Olasz:
Scudetto partito: nel 1° fasciato di rosso e d’argento di otto pezzi; nel 2° di rosso alla croce patriarcale e patente d’argento movente da una corona d’oro, sostenuta da un monte alla tedesca di tre cime di verde. Hasított pajzs: 1. nyolcszor vörössel és ezüsttel vágva, 2. vörösben ezüst talpas pátriárkakereszt, arany koronából kinövő, melyet egy német stílusú zöld hármas hegycsúcs támaszt alá.
Mint látható, a legtömörebb az anglo-norman címerleírás. (Ugyanez a leírás a beszélt nyelvben így hangzik: The sinister (right side) features four silver and four red stripes; the dexter (left side) consists of a silver double cross on red base, situated inside a small golden crown, the crown is placed on the middle heap of three green hills. Azaz: A jobb oldalon négy ezüst és négy vörös sáv látható; a bal oldal vörös alapon ezüst kettős keresztből áll, mely kis aranykoronába van illesztve, a korona pedig a három zöld domb középső csúcsára van helyezve.) A címerleírásnak rövidnek és világosnak kell lennie. Ezért a gyakran túlbonyolított és pontatlan, szakszerűtlen magyar címerleírásokat is racionalizálni kell. Ez a nevezéktan egységesítésével és a címerleírási szabályok leszögezésével érhető el.
A heraldikában különféle címerleírási rendszerek használatosak. A legkorábbi a francia (néha franko-norman) címerleírás, mely az aprólékos és szinte túlfinomult nevezéktanra támaszkodva képes tömörített formában, akár egy mondatban is megadni egy viszonylag bonyolult címer leírását is. Ezen alapul az ún. anglo-norman címerleírás is, melynek nevezéktana jórészt francia eredetű. Ez ugyancsak tömörített formában adja meg a címerek leírását. A leírás tömörsége miatt a legaprólékosabb póz, megkülönböztető jegy, helyzet stb. kifejezésére is külön szakkifejezésre van szükség. Ennek jellegzetessége a melléknévi igenevek gyakori használata. A szakkifejezések tömkelege miatt az ilyen leírás a laikusok számára kevéssé érthető, a leírás azonban a bonyolult nevezéktan miatt nagyon egyszerű. Ezért a francia és elsősorban az angol heraldikát a címerleírás (a szerkezeti elemek pontos meghatározása) irányítja.