Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, Lipótváros, 1946. március 12.)Halálesete bejegyezve a Budapest V. ker. polgári halotti akv. 180/1946. folyószáma alatt. magyar katonatiszt, hungarista politikus, a szélsőjobboldali Nyilaskeresztes Párt vezetője, majd a német megszállás alatti Magyar Királyság Nemzetvezetője (államfője) és miniszterelnöke.
Szálasi az első világháborúban a Császári és Királyi Hadsereg tisztjeként kitüntetéssel szolgált. 1925-ben Horthy Miklós kormányzó vezetésével a helyreállított Magyar Királyság Honvéd Vezérkarának tagja lett. Az 1930-as évek elején felkarolta a jobboldali ultranacionalizmust, és az irredenta hungarizmus vezéralakja lett. 1937-ben katonatisztként visszavonult, megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Pártot, és teljes mértékben a politikának szentelte magát. Erőteljesen nacionalista és antiszemita programja révén jelentős támogatást kapott, míg követői egyre radikálisabbá váltak, ami 1938-ban bebörtönzéséhez vezetett. Börtönben a szélsőjobboldali náci Nyilaskeresztes Párt vezetőjének kiáltották ki, amely gyorsan az ország egyik legerősebb politikai ereje lett. Szálasi 1940-ben amnesztiát kapott, de pártját titokban kellett működtetnie, miután Horthy a második világháború kitörésekor betiltotta.
Magyarország 1944 márciusi német megszállása és Horthy októberi menesztése után a németek Szálasit kormány- és államfővé nevezték ki. A Nemzeti Összetartozás Kormányaként ismert nácibarát bábkormány hivatalba lépésével elkezdődött a nyilas rémuralom: a rezsim hadiállapotot vezetett be, részt vett Németország háborús erőfeszítéseiben és újraindította a Horthy által leállított holokausztot Magyarországon. A Szálasi-kormány alatt magyar zsidót deportáltak haláltáborokba, főleg Auschwitzba, és magyar zsidót az ország területén belül gyilkoltak meg.
Szálasi kollaboráns kormánya, amelynek hatásköre Budapest városára és környékére korlátozódott, mindössze 163 napig tartott. Szembenézve a szovjet és a román erők előretörésével, Szálasi és kabinetje nem sokkal Budapest ostroma előtt elmenekült az országból. Először Nyugat-Magyarországra, később Németországba szökött. Az amerikai hadsereg elfogta és átadta a magyar hatóságoknak. 1946-ban a budapesti népbíróság halálra ítélte, márciusban kivégezték.http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/szalasi.htmlhttps://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/sz-77C95/szalasi-ferenc-77D57/
Származása Szálasi Ferenc származása a mai napig vitatott. Anyai ágon szlovák és ruszin származású felmenői voltak. A Szálasi család anyanyelve a magyar, második nyelve pedig a német volt, szlovákul („tótul”), illetve ruszinul egyáltalán nem tudtak. Szálasi apja római katolikus, anyja görögkatolikus volt, a későbbi nemzetvezetőt a korban szokásos módon édesapja után római katolikusnak keresztelték.
Sulyok Dezső kisgazda képviselő 1938 áprilisában egy parlamenti felszólalásában okiratokra hivatkozva azt állította, hogy apai ágon Szálasi ősei örmények voltak.Kovács Bálint: Szálasi származása - Örmény eredetű volt a nemzetvezető? Rubicon történelmi magazin, 2015/5-6. szám. 54-55. oldal Eszerint az elmélet szerint őseit Apafi Mihály telepítette le a Kis-Küküllő vármegyei Ebesfalván (ma Erzsébetváros, románul Dumbrăveni). Dédapja, Ferenc (1758–?) még a Szalosján vezetéknevet használta, fia, Szálasi Antal (1829–1916) azonban már magyarosította a nevét. Az Összetartás című politikai lap szerkesztője, Fiala Ferenc pert indított Sulyok ellen, azt állítva, hogy a történet nem igaz, a bemutatott anyakönyvi okirat pedig hamisítvány. A bíróság Fialának adott igazat.
Szálasi apai nagyapja harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, majd bécsi német nőt vett feleségül, fiuk – idősebb Szálasi Ferenc (1866–1940) – pedig Pozsonyba járt katonai iskolába, majd a hadseregnél lett tisztviselő. Mind a négy fia követte példáját: Ferenc, Béla (1898–1944, Kolozsvár légterében egy ütközetben hunyt el) és Károly (1901–2002) tényleges tiszt, Rudolf (akit magyarosan Rezsőnek is hívtak a családon belül, 1900–1998) pedig tüzérszertári tisztviselő lett. Szálasinak volt egy nővére is, Vilma (1894–1991).Karsai László: Szálasi Ferenc: Politikai életrajz. Balassi Kiadó, 2016.
Szálasi anyja, Szakmár Erzsébet (1874–1963) – akinek ereiben szlovák és ruszin vér is csörgedezett – mélyen vallásos görögkatolikus nő volt. Ifjabb Szálasi Ferenc, aki egészen 1944-ig édesanyjával egy háztartásban élt, tőle kapta erőteljes hitét. Mint maga Szálasi mondta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”
Tanulmányai és az első világháború
Szálasi Ferenc a családi hagyományokat követve (és szülei nehéz anyagi körülményeire való tekintettel is) katonai pályára lépett. Az elemi iskoláit szülőhelyén, Kassán végezte, majd katonai alreáliskolába került Kőszegre és Marosvásárhelyre. A mindvégig jól teljesítő ifjú tanulmányait a kismartoni katonai főreálban folytatta, és a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián fejezte be 1915-ben, hadnagyi rendfokozatban. Ekkor már javában dúlt az első világháború. Szálasi rögtön a frontra került és 36 hónapon át teljesített frontszolgálatot. A háború végén az elit tiroli császárvadászok 2. ezredébe nyert beosztást mint főhadnagy. Alakulatával Merano és a Garda-tó környékén állomásozott, de 1918-ban már Verduntől északra rohamzászlóaljat vezetett. Szolgálataiért megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát. E kitüntetésben szinte kizárólag törzstisztek részesültek.
A honvédség kötelékében 1918 őszén Magyarországra költözött, és az őszirózsás forradalom idején futárszolgálatot teljesített a külügyminisztérium számára. A Tanácsköztársaság – saját bevallása szerint – Miskolcon érte, ám, mint mondta: „a proletárdiktatúra és a Horthy bevonulásával kapcsolatos események mellettem mentek el, anélkül, hogy az általános érdeklődésen kívül közelebbről érintettek volna ezek az események”. Szálasi különben sem a gyors döntések embere volt.
1920–21-ben elvégezte a hajmáskéri „alantos tiszti” tanfolyamot, Miskolcon szolgált a 13. honvéd gyalogezrednél, majd 1923-ban jelentkezett a vezérkari tiszteket képző tanfolyamra a Ludovikán. 1924-ben soron kívül századosi rendfokozatot kapott, majd 1925-ben a vezérkar tagja lett. Kötelező csapattiszti szolgálatát 1929-ben teljesítette a debreceni 11. honvéd gyalogezrednél mint századparancsnok. Beosztottjai a visszaemlékezések alapján különösen szerették. Képességeit és olvasottságát tiszttársai is elismerték, ám többen öntörvényűnek, tudálékosnak tartották. Majdani hadügyminisztere, a háború bűnei miatt később szintén kivégzett Beregfy Károly vezérezredes a népbíróság előtt így beszélt róla: „Szálasi neve a vezérkarban fogalom volt mint kiváló hadász és harcász, de fogalom volt a becsületesség, a puritánság és az igazmondás tekintetében is.”
1926 februárjától 1929-ig a Vezérkari Főnökség (VKF) tábornoki és vezérkari továbbképzés és a vezérkari személyügyek osztályán szolgált, közben külföldi tanulmányutakon vett részt. Itt kötötte politikai pályafutása szempontjából igencsak hasznosnak bizonyuló ismeretségeit a vele egy véleményen lévő főtiszt-bajtársaival. Csapattiszti szolgálata után Budapestre helyezték vissza, az 1. honvéd vegyesdandár-parancsnokság vezérkari osztályának élére. Ebben az időszakban kezdett el politikai természetű írásokat készíteni, melyeket az akkori hadügyminiszter, Gömbös Gyula is méltatott, sőt Szálasiról mint lehetséges utódjáról beszélt. 1933. május 1-jén, 36 évesen vezérkari őrnagy lett.
Nemzetmentő messiástudat – Szálasi a politika porondján bélyegkép|jobb|Szálasi és menyasszonya, Lutz Gizella németországi nyaraláson 1940 körül Előléptetésének évében Szálasi megjelentette 46 oldalas könyvecskéjét, mely A magyar állam felépítésének terve címet viselte. Az eset hatalmas vihart kavart, mivel egy katonatiszt nem politizálhatott, ennek ellenére Szálasi több közéleti személyiségnek elküldte munkáját. Büntetése 20 napi állomásfogság lett, és a vezérkarból is kizárták. Egerbe került, a 14. honvéd gyalogezredhez, ahol előbb lő- és fegyvertörzstisztként, majd első ezredsegédtisztként szolgált. 1934 októberében kérte nyugdíjazását, 1935. március 1-jei hatállyal helyezték nyugállományba.
Szálasi számára a nyugdíjazás jelentette a politikai szerepvállalás kezdetét. Kibontakozásának első színtere a Taby Árpád nyugalmazott testőrőrnagy által alapított szélsőjobboldali, fajvédő Magyar Élet Szövetség volt, amelybe még tiszt korában lépett be, és hamarosan hangadója lett. Talán itt tömörülő tiszttársai bátorítására kezdett nyíltan politizálni. Erre az időre már kiforrtak nézetei: meggyőződése volt, hogy saját elképzelései – melyek együttese alkotta a hungarizmusnak elnevezett eszmerendszert – az abszolút igazságot képviselik, melyek megoldást jelentenek a jövő minden problémájára.
„Én nem vagyok fanatikus. Én több vagyok ennél. Bennem igazság van, melyben hiszek… Arról nem tehetek, hogy a hungarizmus alapigazsága bennem és nemzetünkben született meg” – írta saját szerepéről 1945-ben, börtönnaplójában.
Téziseinek lényege – saját megfogalmazása szerint – hogy az istenhit, a bajtársiasság és a hazaszeretet az egész nemzetre kiterjedjen, így azt egységbe forrassza. Ezzel az elképzeléssel a nemzetiségek között fennálló problémákat is át lehetne hidalni a Hungária Egyesült Földeken, mely a trianoni békeszerződés előtti Magyarország területeit foglalná magába. Elképzeléseinek foglalata a Cél és követelések című mű, melyet nyugdíjazása után nem sokkal írt meg. A hungarizmus fontos vonása a kizárólag zsidók (és kisebb részt cigányok) ellen irányuló, mind vallási, mind faji színezetű gyűlölet. Elfogadta a fajelméletet, azonban a „turáni fajba” tartozó magyarokat egyenrangúnak ítélte az „árja fajjal”.
A hungarista párt és mozgalom
1935. március 4-én bejelentette a Nemzeti Akarat Pártjának (NAP) megalakulását, melyet május 1-jén a belügyminisztériumban is bejegyeztetett. Pártprogramja a Cél és követelések, szimbóluma a magyar szélsőjobb berkein belül egy ideje használatban levő nyilaskereszt volt. Ez volt Szálasi és a hungarizmus első pártalapítása.
thumb|left|Szálasi Ferenc párttagkönyve
A NAP megalakulását a pártszervezés, pártépítés időszaka követte. Szálasi a korszakban megszokottól eltérően centralizált pártot szervezett, egyúttal mozgalmat is indított. Erre azért is szükség volt, mert az állami hivatalnokok 1940-ig nem lehettek párttagok. A mozgalom tagjai csak közvetlen feletteseiket és beosztottjaikat ismerték, és a titkos tagság elnyeréséhez hűségpróbán kellett átesniük. Szakmai csoportokat alkottak, de „rendvédelmi” és egyéb alakulatokat is létrehoztak. Akkoriban szokatlan módon a hungaristák közé nőket is bevettek. A mozgalom felett álltak a csak Szálasinak felelő „hűséggyűrűsök”.
A nyilvános pártszervezet szakmai székekre oszlott, és az egész országban kiépítette hálózatát: 1941-ben 19 főkerület létezett az országban. A párt mintegy 100 000 személyről vezetett kartotékot, és a mozgalom híveit mintegy 2000 kisebb-nagyobb vállalkozásba sikerült bejuttatnia.
A NAP teljes, forradalmi rendszerváltást hirdetett, amelyet a totális hatalom elnyerésével kívánt biztosítani. 1937 tavaszán indult meg a párt első lapja, az Új Magyar Munkás. A lapban megjelent cikkek bírálták a kormányzatot, a nemzetközi nagytőkét, a liberális világnézetet és a Kommunista Internacionálét. A vezető körök természetesen tudtak minderről, és tisztában voltak vele, hogy potenciális veszélyforrást jelenthetnek a hungaristák, ezért Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatta a Nemzeti Akarat Pártját. Szálasit egy nappal előtte előzetes letartóztatásba helyezték.
1936-ban, Gömbös halála után Szálasit a belügyminiszter fivére, Keresztes-Fischer Lajos, Horthy katonai irodájának főnöke egy országos helyzetjelentés megírására kérte, amit ő meg is alkotott Emlékeztető címmel. Ebben kihallgatást kért a kormányzótól, ami azonban 1944-ig nem jött létre.