A grammatikában a birtokos eset, latin szóval genitivus az az eset, amely a legtágabb értelemben azt fejezi ki, hogy egy, ugyancsak tág értelemben vett tárgy viszonyban van egy másik tárggyal.Čirgić 2010, 184. o. (montenegrói grammatika). A legjellegzetesebben birtokviszonyról van szó, ebben az esetben áll a birtokost megnevező szó, de sok más egyéb viszonyt is kifejezhet, melyek száma nyelvtől függően nagyon különböző lehet.Crystal 2008, 210. o.
Birtokos esetről általában azon nyelvek grammatikáiban van szó, amelyekben rag fejezi ki. Ebben az értelemben az vehető észre történelmi szempontból, hogy egyes nyelvekben többé-kevésbé leépült a használata annak a folyamatnak a keretében, amelyben leépült a névszóragozás. A régi indoeurópai nyelvekre nagyfokú szintetizmus volt jellemző, tehát a névszóragozás viszonylag nagyon fejlett, és a birtokos eset használata is nagyon kiterjedt volt. E nyelvek utódai esetében már nem egyenlő a szintetizmus foka. Ezért például a legtöbb szláv nyelvben a birtokos eset használata viszonylag nagyon aktív, de egyéb nyelvek inkább az analitizmus irányában fejlődtek, ezért például a német nyelvben a birtokos eset használata megvan, de leépült a szláv nyelvekhez képest, az angolban is csak korlátozottan maradt meg, és kifejezése analitikus módszerrel áll versenyben.Bussmann 1998, 461. o.
Az újlatin nyelveket tekintve, miközben felmenőjükben, azaz a latinban a birtokost a raggal kifejezett birtokos esetű szó nevezte meg (pl. liber Petri ’Petrus könyve’), nyugati utódaiban ezt teljesen analitikus kifejezési mód helyettesítette elöljárószó + ragtalan szó szerkezet alakjában. Eszerint a francia nyelvben a latin példa megfelelője le livre de Pierre lett.Dubois 2002, 217. o. Csupán a román nyelvben maradt fenn a raggal kifejezett birtokos eset, bár a ragot a névmások kapják, és a főnév meg a melléknév helyett többnyire a determinánsok.
A birtokos esetben álló szót elöljáróval vagy anélkül használják. E módszerek aránya nyelvtől függő.
A magyar nyelv grammatikáiban általában nincs szó birtokos esetről, csak birtokos szerkezetről, de vannak kivételek, például Bokor 2007Bokor 2007, 287. o. (lásd lentebb A magyar nyelv szakaszt).
A birtokos eset főbb jelentései
A birtokos esetben álló szó a legjellegzetesebben jelzői funkciót tölt be, és többféle jelentésű viszonyban állhat az alaptagjával. Egyes jelentések több nyelvben is megvannak, melyeket a magyar birtokos szerkezetek is tükröznek. Latin grammatikák nyomán ezek a következők:Bussmann 1998 (461. o.) és Čirgić 2010 (184–185. o.) meghatározásai, Kálmánné Bors – A. Jászó 2007 (419–420. o.), Barić 1997 (557–562. o., horvát grammatika), Čirgić 2010, Constantinescu-Dobridor 1998 (genitiv szócikk) és Bussmann 1998 példái.
A genitivus possessivust (a birtokos genitívuszát) úgy lehet felismerni, hogy a benne álló szó és alaptagja által alkotott szószerkezetet olyan mondattá lehet változtatni, amelyben a birtokos esetben álló szó alany lesz, az állítmány birtoklást kifejező ige, a birtokot kifejező szó pedig tárgy: a szülők háza; (montenegróiul) sestra mojega prijatelja ’a barátom nővére’; hanul lui Gorașcu Haramir ’Gorașcu Haramir fogadója’ (Mihail Sadoveanu); Genitivus subiectivusban (alanyi genitívuszban) áll az a szó, amely az alaptagjában megnevezett cselekvést végzi, tehát alannyá lesz a szószerkezet mondattá változtatása nyomán: a jég verése; polazak vojske ’a hadsereg indulása’; plecarea măriei-sale ’őfelsége távozása’ (M. Sadoveanu); A genitivus obiectivus (tárgyi genitívusz) annak a szónak az esete, amely szerkezetének mondattá változtatása nyomán tárgy lesz: a tűz élesztése; berba grožđa ’a szőlő szüretelése’; strângătorii haraciului ’a harács összeszedői’ (M. Sadoveanu); Genitivus partitivusban (a rész genitívuszában) áll az a szó, amely olyan tárgyakat vagy megszámlálhatatlan valamit fejez ki, amelyekből az alaptag mennyiséget nevez meg. Nyelvtől függően ez utóbbi lehet főnév, határozószó vagy számnév: die Hälfte meines Kuchens ’a süteményem fele’; (montenegróiul) mnoštvo prolaznika ’a járókelők többsége’, malo vremena ’kevés idő’ (határozói alaptag), litar mlijeka ’egy liter tej’, sedam pitanja ’hét kérdés’ (számnévi alaptag); majoritatea colegilor ’a kollégák többsége’.
A közép-délszláv diarendszer nyelveiben
Mint a szláv nyelvek többségében, a közép-délszláv diarendszer nyelveiben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) is viszonylag fejlett a névszóragozás, és a birtokos esetet is ragok fejezik ki a főnéven, a vele egyeztetett melléknéven, a névmásokon és a számnéven.Jolić 1972, 407–420. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat. A szabályos ragok az alábbiak: A rövid -a az egyes szám hímnemű (jelena ’szarvas’ vmije) és semlegesnemű főnevek (kola ’kerék’ vmije), valamint a rövid (határozatlan) alakú melléknevek birtokos esetű ragja egyes szám hím- és semlegesnemben (zelena ’zöld’ ... vmije); hosszú -ā – többes szám hímnemű (jelenā ’szarvasok’ vmije), semlegesnemű (kolā ’kerekek’ vmije) és nőnemű (ženā ’a nők’ vmije/vkije) főnevek; hosszú -ē – egyes számú nőnemű főnevek (ženē ’nő’ vmije/vkije), rövid (zelènē ’zöld’ ... vmije) és hosszú (határozott) alakú (zèlenē ’a zöldek vmije’) melléknevek nőnemben (az utóbbi kettőt a hangsúly helye különbözteti meg); -ōg(a) vagy -ēg(a) (a szótő utolsó mássalhangzójának típusától függően) – hosszú alakú melléknevek egyes szám hím- és semlegesnemben [zelenōg(a) ’a zöld’ vmije, vrućēg(a) ’a forró’ vmije]; -īh – a hangsúly helye által megkülönböztetett rövid (zelènīh ’zöld’ … vmije) és hosszú alakú (zèlenīh ’a zöldek’ vmije) melléknevek mindegyik nemben; -i – első számú alanyesetben mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek birtokos eset egyes és többes számú alakja: stvari ’a dolog’ vmije. rövid -a – egyes számban: főnevek: jelena ’szarvas’ vmije (hímnem), kola ’kerék’ vmije (semlegesnem); rövid (határozatlan) alakú melléknevek hím- és semlegesnemben: zelena ... ’zöld’ ... vmije; hosszú -ā – többes számú főnevek: jelenā ’szarvasok’ vmije, kolā ’kerekek’ vmije, ženā ’a nők’ vmije/vkije (nőnem); hosszú -ē – egyes számban: nőnemű főnevek: ženē ’nő’ vmije/vkije; rövid alakú melléknevek nőnemben: zelènē ... ’zöld’ ... vmije; hosszú (határozott) alakú melléknevek nőnemben: zèlenē ’a zöldek vmije’ (a hangsúly helye különbözteti meg az előzőtől); -ōg(a) vagy -ēg(a) (a szótő utolsó mássalhangzójának a típusától függően) – hosszú alakú melléknevek egyes szám hím- és semlegesnemben: zelenōg(a) ’a zöld’ vmije, vrućēg(a) ’a forró’ vmije; -īh – többes számban, a hangsúly helye által megkülönböztetett: rövid alakú melléknevek: zelènīh ... ’zöld’ ... vmije; hosszú alakú melléknevek: zèlenīh ’a zöldek’ vmije; -i – egyes és többes szám alanyesetben mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek: stvari ’a dolog/dolgok’ vmije.
A névmások mindegyik típusához tartoznak a melléknevekéhez hasonló birtokos esetű alakok. Csupán a személyes névmásoknak vannak saját alakjaik is ebben az esetben. Mindegyiket csak elöljáróval használják: od mene ’tőlem’, od tebe ’tőled’, od njega ’tőle’ (hímnem), od nje ’tőle’ (nőnem), od nas ’tőlünk’, od vas ’tőletek/magától/maguktól/öntől/önöktől’, od njih ’tőlük’.
A ’ki?’ és a ’mi?’ jelentésű kérdő névmások, valamint a belőlük képzett határozatlan névmások is csak ilyen használatúak, azaz nem lehetnek determinánsok, de ezeknek is a melléknevekéhez hasonló birtokos esetű alakjuk van: od koga ’kitől’, od čega ’mitől’, od nikoga ’senkitől’.
A többi kérdő névmás és a többi egyéb típusú névmás determinánsként is használható, és mindnek a melléknevekéihez hasonló birtokos alakjai vannak: mojeg(a) vagy mog brata ’a fivérem’ vmije/vkije, naših ’a mieink’ vmije/vkije, ove ’ennek’ a vmije/vkije, kojih ’akik’ vmije/vkije.
Az ’egy’-nek megfelelő tőszámnévnek és a sorszámneveknek is melléknévi birtokos esetű alakjaik vannak [jednog(a) ’egy’ vmije/vkije (hn., sn.), jedne ’egy’ vmije/vkije (nn.), drugog(a) ’a második’ vmije/vkije (hn., sn.), druge ’a második’ vmije/vkije (nn.)], de a ’kettő’-nek, a ’három’-nak és a ’négy’-nek megfelelőknek saját ragjuk van: dvaju ’a kettő’ vmije/vkije (hn., sn.), dveju ’a kettő’ vmije/vkije (nn.), triju ’a három’ vmije/vkije, četiriju ’a négy’ vmije/vkije.
A közép-délszláv nyelvekben a birtokos esetnek viszonylag sok jelentése van, következésképpen használata kiterjedt. A fentebb említett négy típuson kívül az elöljáró nélkül használt birtokos esetnek több egyéb típusa is van. Az ezeket hordozó szavak nemcsak jelzők lehetnek, hanem egyéb mondatrészek is:Čirgić 2010, 184–185. o. osztályozása és példái, kivéve a külön jelzett forrásból származó példákat. magyarázó genitívusz: plodovi truda ’a fáradozás gyümölcsei’;Barić 1997, 561. o. a játék genitívusza: igrati se mačke i miša ’macska–egér játékot játszani’; A szláv genitívuszt így nevezik, mivel a szláv nyelvek sajátja. Tárgyi funkciót fejez ki: Ne znam puta ’Nem ismerem az utat’.Barić 1997, 446. o. Az idő genitívusza időhatározói funkciót betöltő melléknév + főnév, vagy főnév + melléknév szócsoport esete: svakog mjeseca ’minden hónapban’, godine devetstote ’a 900-as évben’. A tulajdonság genitívusza is melléknév + főnév szócsoport, de jelzői funkciójú: čovjek zelenih očiju ’zöld szemű ember’.Barić 1997, 562. o. A távolítási genitívusz olyan ige képes helyhatározójának az esete, amely elválást, eltávolodást, megfosztást vagy valami ezekhez közelit fejez ki: osloboditi se trema ’megszabadulni az izgatottságtól’, čuvati se prehlade ’őrizkedni a megfázástól’. Az eredet genitívusza olyan szószerkezet esete, amely jelző vagy névszói állítmány névszói része lehet: On je roda plemenita (főnév + melléknév) ’Ő (hn.) nemes nemzetségből való’, Bili su slovenskoga porijekla ’Szláv eredetűek voltak’. Az érdemesség genitívuszában áll az olyan szó, amely azt nevezi meg, hogy mire érdemes, mire méltó, mit ér meg valaki vagy valami: vrijedan sažaljenja ’sajnálatra méltó’, dostojan poštovanja ’tiszteletre méltó’, To bi vrijeđelo truda ’Megérné a fáradságot’. A megelégelés vagy a hiányolás genitívusza annak a szónak az esete, amely azt nevezi meg, akiből/amiből elege van valakinek, vagy amit hiányol valaki: Sit sam svega ’Elegem van mindenből’, gladan hljeba ’kenyérre éhes’, žedan slave ’dicsőségre szomjas’. Az emfatikus genitívusz csodálkozást, lelkesedést stb. kifejező felkiáltásokban jelenik meg: Čudna mi čuda! ’Csodák csodája!’ Az eskü genitívuszában az a szó áll, amely azt nevezi meg, amire esküszik a beszélő. Az, akire az eskü vonatkozik, részes esetben áll: Duše mi! ’Lelkemre (mondom)!’
Ezekben a nyelvekben a birtokos eset a legtöbb elöljáróval társított, melyekkel főleg tulajdonképpeni vagy képes helyhatározót fejeznek ki. Az elöljáró többféle lehet: olyan egyszerű elöljáró, amely eredetileg is az: Tu je opisan život jednoga slikara od rođenja do smrti ’Itt egy festő élete van leírva a születésétől a haláláig’;Čirgić 2010 186. o. két egyszerű elöljáróból álló csoport: Meni je njega već do preko glave ’Én már torkig vagyok vele’ (szó szerint ’… a fejem fölöttig …’);Barić 1997, 280. o. két egyszerű elöljáróból összetett elöljáró: Između nas je sve gotovo ’Közöttünk mindennek vége’ (između = iz ’-ból/-ből’ + među ’között’);Čirgić 2010 p. 197. egyszerű elöljáróból és főnévből összetett elöljáró, amelyben a főnév eredetileg a birtokos esetben álló szó alaptagja: Skoči savrh stijene ’A szikláról ugrik’ (savrh = sa ’-ról/-ről’ + vrh ’csúcs’);Čirgić 2010 192. o. határozószóból szófajváltással keletkezett elöljáró: Park je blizu moje kuće ’A park a házamhoz közel / a házam közelében van’;Klajn 2005, 159. o. (szerb grammatika). alanyesetű főnévből keletkezett elöljáró (eredetileg a birtokos esetű szó alaptagja): Kraj ceste je rasla velika lipa ’Az út végén nagy hársfa nőtt’;Barić 1997, 277. o. eszközhatározói esetű főnévből keletkezett elöljáró (eredetileg a birtokos esetű szó alaptagja): Krug se crta pomoću šestara ’A kört körző segítségével rajzolják’.
A román nyelvben