Gyallay-Pap Sándor (Székelykeresztúr, 1906. március 17. – Székelykeresztúr, 1944. november 8.) magyar költő, szerkesztő.
Életútja Édesapja Pap Mózes. A gyermek Sándor elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. A székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban érettségizett 1925-ben. A kolozsvári egyetemen hallgatott jogot. 1939-ben a Szegedről Kolozsvárra költözött Széphalom társszerkesztője Zolnai Béla főszerkesztő mellett és az Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) tagja volt. A Széphalomban több verse, novellája s cikke jelent meg. Az Erdély földjén élő népek "barátságos szellemi találkozóját" igyekezett elősegíteni. Románból is fordított. Verseit közölte még a Keresztény Magvető, Magyar Nép, a Pásztortűz és az Unitárius Naptár.
Verseire Ady Endre költészete volt hatással. Költészete egyre hangsúlyozottabban szociális színezetűvé vált. Iskolája, a székelység nosztalgikus felidézése mellett minduntalan visszatért a halál, az elmúlás témájához. A költő fiatalon öngyilkos lett.
Családja Elekes Judit volt a felesége.
Verskötetei Felsikoltok!... (Kolozsvár, 1933, bővítve 1937) Parancsolom: tűrni kell!! (Kolozsvár, 1934, 1938) Fekete kalászok (Kolozsvár, 1935) Zúg a rengeteg (Kolozsvár, 1936, 1938, 1939) Őszi ének (Kolozsvár, 1940)
Források
További információk b. j. gy. Bözödi György: Gyallay-Pap Sándor : Felsikoltok!... Keresztény Magvető 1933/6. Gyallay-Pap Sándor: Felsikoltok!... (MEK)
Kategória:Magyar költők Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos költők, írók Kategória:Székelykeresztúriak