Az ebola vagy ebola vérzéses láz egy súlyos, magas halálozással járó fertőző betegség, melyet az Ebolavirus nemzetségbe tartozó Ebola-vírusok okoznak, melyek a marburg-vírushoz hasonlóan a Filovírusok (Filoviridae) családjába tartoznak. A betegség eleinte klasszikus vírusfertőzés tüneteivel jelentkezik (pl. láz, izomfájdalmak), majd kialakulnak a vérzéses lázra jellemző tünetek, mint a hasmenés, hányás, fokozott vérzékenység, végül többszervi elégtelenség és keringési sokk alakul ki. Kezelése eleinte nem volt megoldott, specifikus terápia nem állt rendelkezésre, azonban már a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járványt követően sikeresen teszteltek Ebola-ellenes védőoltásokat. A beteg elkülönítése mellett támogató, szupportív kezeléseket (pl. folyadékpótlás) alkalmaznak. A betegség halálozása kezdetben 50-90 százalék körüli volt, de 2019-ben megtalálták és engedélyezték is az ebola ellenszerét, amivel a betegség halálozási rátája 6 százalékra csökkent.qubit.hu: Ez a 99 jó hír segít elfelejteni, mi minden volt rossz 2019-ben, 2019-12-29 Potenciális biológiai fegyvernek tartják, mivel az egyik legvirulensebb emberi kórokozó.
Etimológia jobbra|bélyegkép|250px|Elkülönített részleg egy gului kórházban a 2000-es ugandai ebola járvány idején
A vírust a Kongói Demokratikus Köztársaság (egykori nevén Zaire) területén található Ebola folyó völgye után nevezték el (a folyót az őslakosság saját nyelvén Legbala néven emlegeti), ami közel található az első 1976-os ismert járványkitöréshez, egy flamand nővérek által vezetett misszionárius kórházhoz Yambuku faluban.
Története A betegség a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Ebola folyóról kapta a nevét, ahol először okozott járványt 1976-ban. A vírus azóta Afrika különböző pontjain többször is feltűnt, főleg Kelet-Közép-, Közép- és Nyugat-Afrikában, az Ebola és a Kongó folyók környékén, a Kongó területén, a Viktória-tó környékén, Dél-Szudánban, Ugandában, Gabonban, Elefántcsontparton, Guineában, Sierra Leonéban és Libériában. A betegség zoonózis, állatról terjed emberre. Megbetegíti a majmokat és más emlősöket is, azonban a vírus természetes gazdája nem ismert.
A 2014-es Nyugat-afrikai Ebola-járvány a vírus 1976-os azonosítása óta a legsúlyosabb fertőzés mind a megbetegedések, mind az áldozatok számát tekintve.
A kórokozó bélyegkép|balra|150px|Ebolavírus partikulum elektronmikroszkópos felvétele. Jól látható a vírus fonalas (filamentális) szerkezete, ami a Filovírusok családjára jellemző. A vírus genomja egyfonalas RNS
A betegség okozói az Ebolavirus nemzetségbe tartozó Ebola-vírusok, melyek közül jelenleg öt ismert. Az Ebola-vírusok a Filovírusok családjába tartoznak, a család másik fontos képviselője az ugyancsak vérzéses lázat okozó Marburg-vírus. A Filovírusok, így az Ebola-vírusok is, lineáris, nem-szegmentált, negatív egyszálú RNS-t tartalmaznak, amihez kovalensen nem kapcsolódnak fehérjék. A virális genom kb. tizenkilenc kilobázis hosszúságú és hét gént tartalmaz, ezek 3'-5' irányban az NP, a VP35, a VP40, a GP, a VP30, a VP24 és az L gének. A különböző típusú Ebola-vírusok nukleotid szekvenciái különböznek egymástól, és változó mennyiségű génátfedést tartalmaznak.
Egy vírust akkor sorolnak az Ebola-vírusok közé, ha a Filovírusok kritériumain kívül az alábbiaknak is megfelel:
Több génátfedést (angolul gene overlap) is tartalmaz A genom negyedik génje (GP) négy fehérjét kódol, a szolubilis glikoprotein (sGP) és az abból proteolítikus hasítással keletkező Δ-peptid az elsődlegesen átírt termékek, míg az ún. tüske glikoproteinek (angolul spike glycoprotein, GP1,2) és a másodlagos szolubilis glikoprotein (ssGP) az elsődlegesen átírt virális RNS módosításával (kotranszkripciós módosítás) jönnek létre A fertőzőképesség maximuma a nagyjából 805 nanométer hosszúságú virionok esetén tapasztalható A vírus genomja nukleotid szinten legalább 50 százalékban eltér a Marburg-vírusokétól, és legalább 50 százalékban azonos a zairei Ebola-víruséval A vírus virionjain található antigének szinte semmilyen keresztreaktivitást nem mutatnak a Marburg-vírusokéval
Szerkezete bélyegkép|jobbra|150px|Transzmissziós elektronmikroszkóppal készült és utólagosan színezett felvétel az Ebola-vírus virionjáról Mint minden Filovírus, az Ebola-vírusok virionjai is fonalas szerkezetűek, melyek elektronmikroszkóppal vizsgálva változatos alakban (U, 6, feltekert, kiegyenesedett) láthatóak. A virionok átlagosan 80 nanométer szélesek, a hosszuk változó, az átlagos hosszúságuk 974 és 1086 nanométer közé esik, de sejttenyészetben megfigyeltek már 14,000 nanométer hosszú viriont is. A vírus nukleokapszidját a fertőzött sejtek membránjából származó lipidburok veszi körül, amibe beleágyazva virális glikoproteinek találhatók.
Osztályozása bélyegkép|balra|A pásztázó elektronmikroszkópos felvételen pirossal színezett fonalas Ebola vírus részecskék tömege- Méretük változó, átlagosan 80 nanométer széles, hossza 974 és 1086 nanométer, sejttenyészetben megfigyeltek 14 ezer nanométer hosszú vírustA hagyomány az Ebola oldalán áll Az Ebola-vírus és a Marburg-vírus nemzetséget eredetileg a ma már nem létező Filovírus nembe sorolták. 1998 márciusában a Gerincesek Vírusai Albizottság indítványozta a Nemzetközi Vírustaxonómiai Bizottságnál (ICTV), hogy változtassák a Filovírus nemet Filovírus családra, két külön nemzetséggel: Ebola-szerű vírusok és Marburg-szerű vírusok. Az indítványt 2001 áprilisában Washingtonban elfogadták, majd 2002 júliusában Párizsban is. 2000-ben egy Washingtonban készített indítvány eredményeként az Ebola-szerű vírusokból és a Marburg-szerű vírusokból Ebola-vírus és Marburg-vírus lett.
Az Ebolavirus nemzetségbe jelenleg öt faj tartozik, az Ebola-vírus (EBOV, korábban zairei Ebola vírus, ZEBOV), a Szudán-vírus (SUDV, korábban szudáni Ebola vírus, SEBOV), A Taï erdő-vírus (angolul: Taï forest virus, TAFV, korábbi nevén elefántcsontparti Ebola vírus, CIEBOV), a Bundibugyo-vírus (BDBV, korábban Bundibugyo Ebola vírus, BEBOV) és a Reston-vírus (RESTV, korábbi nevén Reston Ebola vírus, REBOV). Az ötből négy az emberre veszélyes kórokozó, a Reston-vírus különböző állatokban (sertés, majom) vérzéses lázat okoz, azonban emberi megbetegedést nem idéz elő.
Zaire-i Ebola-vírus (EBOV; előtte ZEBOV) A Zaire-vírus, más néven zairei Ebola-vírus (EBOV) rendelkezik a legnagyobb halálozási aránnyal, ami akár 90 százalékos is lehet, az átlagos halálozási arány körülbelül 83 százalék volt 27 év alatt (1976-2003). A legtöbb járványt ez a típus okozza, az első 1976. augusztus 26-án tört ki Yambukuban. Mabalo Lokela, egy 44 éves tanár volt az első feljegyzett beteg. A tünetek maláriára hasonlítottak, és ennek megfelelően a későbbi páciensek kezelésként kinint kaptak. A fertőzés átvitelét valószínűleg Lokela injekciós tűjének fertőtlenítés nélküli újrahasználata okozhatta. A további fertőzések a nem megfelelő felszerelésnek és nővéri ellátásnak, a hiányos óvintézkedéseknek (pl. gumikesztyű hiánya), illetve a hagyományos temetkezési szertartásoknak volt köszönhető.
Szudáni Ebola-vírus (SUDV; előtte SEBOV) Ez a vírus az Ebola második ismert szubtípusa, ami a Zaire-vírussal egy időben jelent meg, és eleinte azzal azonosnak gondolták. Valószínűsíthető, hogy egy pamutgyár dolgozói között jelent meg először a szudáni Nzaraban, annak egyik dolgozója kerülhetett kapcsolatba a vírus hordozójával. A tudósok válaszul több gerinces állat- és rovarfajt is leteszteltek, ennek ellenére egynél sem találták meg a vírust. A hordozó továbbra is ismeretlen, feltehetően denevérek a gazdái. A nem megfelelő nővéri ellátás szintén elősegítette a járvány terjedését. A legutóbbi járványkitörés 2012-ben történt Ugandában.
Restoni Ebola-vírus (RESTV; előtte REBOV) bélyeg|Az Ebola-járvány kitörési gócpontjai 1976–2014 között. Kék ponttal a 2014-es jelentések alapján (áprilisig) Majom-vérzéseslázvírusa (SHFV) által okozott járványkitörés során fedezték fel közönséges makákókban 1989-ben a Hazleton Laboratories létesítményében (napjainkban Covance Laboratories). Az eredeti restoni (Virginia, Egyesült Államok) megjelenését követően felbukkant Pennsylvaniában, Texasban és az olaszországi Siena városában is. A fertőzött állatok minden esetben egy Fülöp-szigeteki intézettől származtak. Később egy Fülöp-szigeteki sertéstelepen sertéseket is megfertőzött. Emberek tünetmentesen megfertőződtek ugyan a vírussal, de betegséget egyikükben sem okozott, eddig kizárólag állatokat (majmokat és sertéseket) betegített meg. Ennek ellenére biztonsági szempontból a legmagasabb, négyes szintű organizmusként van besorolva.
Az elefántcsontparti Ebola-vírus (TAFV; előtte CIEBOV) A vírust 1994. november 1-jén fedezték fel az elefántcsontparti Taï erdőben, két elpusztult csimpánz tetemének boncolását követően. A boncolás során a szívben barnásan elszíneződött folyékony vért találtak, a szerveken szemmel észlelhető elváltozás nem volt, bár egy másik boncolásnál folyékony vérrel teli tüdőt találtak. A csimpánzszövetek tanulmányozása az 1976-os emberi megbetegedésekhez hasonló eltéréseket mutatott. Később, 1994-ben még több halott csimpánzt fedeztek fel, amikben molekuláris módszerekkel az Ebola-vírus jelenlétét igazolták. A fertőzés forrása valószínűleg a csimpánzok által zsákmányolt vörös kolobuszmajmok (Procolobus badius) húsa lehetett. Az egyik tudós a boncolások során megfertőződött a vírussal, ami után egy héttel a Dengue-lázhoz hasonló tüneteket produkált, majd Svájcba szállították, hogy ott lássák el. Két hét múlva elengedték a kórházból és hat héttel a fertőzés után teljesen felépült.
A bundibugyoi Ebola-vírus (BDBV; előtte BEBOV) jobbra|bélyegkép|Az ugandai Bundibugyo körzetben, az utolsó BDBV fertőzött beteget 2008. január 8-án bocsátották haza 2007. november 24-én az Ugandai egészségügyi minisztérium megerősítette egy ebolajárvány kitörését Bundibugyo körzetben. Miután a mintákban a vírus jelenlétét a United States National Reference Laboratories és a CDC is megerősítette, az Egészségügyi Világszervezet bejelentette az új faj létezését. 2008. február 20-án az ugandai kormányzat hivatalosan bejelentette a járvány végét Bundibugyoban, az utolsó fertőzött beteget 2008. január 8-án bocsátották haza. Uganda hivatalosan 116 esetet erősített meg, akik az új fajta Ebola-vírussal fertőződtek, közülük 39-en haltak meg, ami 34 százalékos halálozási arányt jelent. 2012-ben a Kongó Demokratikus Köztársaságban ismét felbukkant a vírus, akkor 77 betegből 36 haláleset történt.
A vírus hordozói, terjesztői bélyeg|bal|249x249px|Az Ebola-vírus az amerikai CDC által valószínűsített életciklusa. A betegség kifejlődéséhez elég, ha a fertőzött gyümölcsevő denevér által félig megevett táplálékot fogyasztja el egy főemlős A vírusok természetes hordozója még nem ismert, a legvalószínűbb terjesztői a denevérek lehetnek, de növények és ízeltlábúak is felmerültek. Kiderítették, hogy az 1976-os zaire-i járvány kiindulási helyének számító pamutgyárban jelentős denevérpopuláció lakott. Egyes nyugat-afrikai országokban, mint Guineában a helyi gasztronómia részét képezi a gyümölcsevő denevérek húsának fogyasztása, mely által szintén terjedhet a vírus.Betiltották a denevérhús fogyasztását Guineában (globoport.hu) Kísérletesen 19 gerinces és gerinctelen állatot, illetve 24 féle növényt is beoltottak Ebola-vírussal, de az egyedül a denevéreket fertőzte meg. A vírusgazdákra jellemző módon a fertőzött denevérek nem betegedtek meg a vírustól.
bélyegkép|jobbra|250px|Az ebolavírus hordozójának bizonyult a gyümölcsevő nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) isEstablishment of Fruit Bat Cells (Rousettus aegyptiacus) as a Model System for the Investigation of Filoviral Infection