bélyegkép|jobbra|250px|A Grazi Egyetem könyvtárában lévő bibliográfiák
A bibliográfia szó szerinti jelentése: könyvészet. Eredeti görög jelentése a könyv tényleges írása, leírása, másolása. Mai jelentései: az írásművekről (kéziratról, könyvről, folyóiratról vagy más nyomtatványról) készült nyilvántartó és rendszerező jegyzék; tudományág, amelynek tárgya az írásművek jegyzékének összeállítása, válogatása, értékelése és terjesztése.
A könyvészeti munka általános és tudományos megszervezésével a Brüsszelben, 1895-ben megalakult Institut International de Bibliographie foglalkozik (nevét 1938-ban FID-re, Fédération International de Documentationra változtatta).
A bibliográfiák eredete A bibliográfia dokumentumok rendszerező jegyzéke.Murányi Lajos: A bibliográfiától az adatbázisig. In: Horváth Tibor - Papp István (Szerk.): Könyvtárosok Kézikönyve. 2. Feltárás és visszakeresés. Budapest: Osiris, 2001., 297-375. Bibliográfiák használatával azt tudhatjuk meg, hogy valamilyen témáról milyen könyvek, cikkek, tanulmányok jelentek meg, hogy egy adott szerzőnek milyen művei jelentek meg, hogy folyóiratokban milyen cikkek, tanulmányok jelentek meg. Bibliográfiákkal rokonságban álló katalógusokból viszont azt tudjuk meg, hogy egy konkrét dokumentum megvan-e a könyvtárban, vagy valamilyen témáról találunk-e ott dokumentumokat.
A bibliográfiákba valamilyen közös tulajdonság alapján kerülnek be a dokumentumok. Ez a tulajdonság lehet a dokumentumok témája, típusa megjelenésének helye, ideje. A bibliográfiák rendezett formában sorolják fel a dokumentumokat. A rendező elv lehet betűrend, szakrend, időrend, vagy bármi más, ami a használat szempontjából célszerű. Legtöbb esetben névmutató, tárgymutató, vagy címmutató egészíti ki, aminek segítségével az egyes tételek visszakereshetők.Szmrekovszkyné Farkas Éva: Bevezetés a könyvtári információkeresés technikájába. http://www.bdtf.hu/KONYVTAR/informaciokereses/bibliografia.htm
A bibliográfiák jelentősége elsősorban a könyvnyomtatás feltalálása, a kiadványok számának megszaporodása utáni időre vonatkozóan nő meg. Ezeket összegzi a Régi magyarországi nyomtatványok (szerkesztette Borsa Gedeon és Hervay Ferenc. I. 1473-1600 [Budapest, 1971], II. 1601-1635 [Budapest, 1983])
A magyar kutatók munkáját, különösen a régi kiadványok esetében a külföldi bibliográfiák is segítik. Ilyen például Christian Gottlieb Jöcher, Allgemeines Gelehrten-Lexicon (Lipcse I-IV. 1750-1751; kiegészítése 1897) és Jacques-Charles Brunet, Manuel du libraire et de l'amateur de livres (I-IX. 1810-1860; új kiadása Koppenhága 1966-1968) című bibliográfiája.
Magyarországon az 1711 előtt megjelent nyomtatványokat Szabó Károly Régi magyar könyvtár (Budapest, I–III. 1879–1898) című nemzeti bibliográfiája veszi számba. Ennek kiegészítése Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I-II. kötetéhez (Budapest, 1912). Az 1711 után megjelent magyarországi és magyar vonatkozású irodalmat döntő részben Petrik Géza, kisebbrészt Kiszlingstein Sándor és Kozocsa Sándor gyűjtötte össze: Petrik Géza: Magyarország bibliográfiája 1712-1860 (Budapest I-IV. 1888-1892), Magyar könyvészet 1860-1875 (Budapest 1885), Magyar könyvészet 1886-1900 (Budapest II. 1885), Petrik Géza – Barna Imre: Magyar könyvészet 1911-1920 (Budapest I-II. 1939-1942); Kiszlingstein Sándor: Magyar könyvészet 1876-1885 (Budapest 1890).
A régi magyarországi kiadványok bibliográfiájának új kiadásain ma már egész munkaközösség dolgozik. Ilyen bibliográfia például a Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600 (Budapest, 1971). 1946 januárjától az Országos Széchényi Könyvtár havonta, később kéthetente megjelenő füzetekben teszi közzé a napjainkban megjelenő könyvek jegyzékét Magyar Nemzeti Bibliográfia címmel. 1961-től ezt egészíti ki a Magyar Folyóiratok Repertóriuma.
A bibliográfiák fő típusai Vannak egyetemes, nemzeti és szakbibliográfiák. Az egyetemes bibliográfiák az egész világ vagy egy kontinens nyomtatott könyveit és más kiadványait tartják számon, a nemzeti bibliográfiák egy ország, a szakbibliográfiák valamelyik szakterület kiadványait tartalmazzák. Ezen bibliográfiák a nyomtatott műveket általában valamilyen időszakra vonatkozóan összegzik. Sok folyóirat készít évente vagy egy adott időszakra saját bibliográfiát is a megjelent cikkeiről, különféle mutatókkal kombinálva.
A történeti szakbibliográfiák közé tartozik Hellebrant Árpád Diplomatariumok és monumenták a M. Tud. Akadémia könyvtárában (Budapest 1908) és Bartoniek Emma Magyar történeti forráskiadványok (Budapest 1929) című műve. Általános történeti bibliográfia az 1825-ig terjedő időszakra Kosáry Domokos Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába (Budapest I-III. 1951-1958) és I. Tóth Zoltán Magyar történeti bibliográfia 1825-1867 (Budapest I-IV. 1950-1959; a IV. kötet Kemény G. Gábor és Katus László szerkesztésében) című munkája. 1954 óta évente a Századok tesz közzé részletes bibliográfiát a Magyarországon megjelent történelmi művekről. Gazdaságtörténeti szakbibliográfia Dóczy Jenő – Wellmann Imre – Bakács István: A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete 1505-1805 (Budapest 1934), valamint ennek kiegészítései. Gunst Péter szerkesztésében 1964-től jelent meg a Bibliographia historiae rerum rusticarum internationalis című agrártörténeti bibliográfiai sorozat. Helytörténeti szakbibliográfia Bodor Antal: Magyarország helyismereti könyvészete 1527-1940 (Budapest 1944), valamint Csomor Tibor összeállítása, a Magyarország honismereti bibliográfiája (Budapest 1972).
Genealógiai és heraldikai szakbibliográfia Baán Kálmán Magyar genealógiai és heraldikai forrásmunkák 1561-1932 (Budapest 1932) című összegzése. Javított és bővített kiadása: Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561-1944 (Budapest 1984). A genealógiai irodalomban segít eligazodni Köblös Zoltán Magyar családtörténeti könyvészet 1472-1905 (Kolozsvár 1909) című műve. A heraldikai bibliográfiák a heraldikai szakirodalom, valamint a különféle címerkönyvek kéziratainak jegyzéke, általában országok szerint elrendezve, a kézirat lelőhelyének feltüntetésével. Az első ilyen bibliográfiát Bernd állította össze (Allgemeine Schriftenkunde der gesamten Wappenwissenschaft. Bonn-Lipcse 1830-1841). Egyéb heraldikai bibliográfiák: Classed Catalogue of Books on Heraldry (a Victoria and Albert Museum London kiadványa. London 1912), Wappenbücher des deutschen Mittelalters (a Schweitzer Archiv für Heraldik kiadványa. Lausanne 1925-1928), E. von Berchem, Heraldische Bibliographie (Lipcse 1937), Gemalte Wappenbücher des Mittelalters (összeállította E. von Berchem, D. L. Galbreath és O. Hupp, átdolgozta K. Mayer. In: Beiträge zur Geschichte der Heraldik. Berlin 1939).
Irodalomtudományi szakbibliográfia a Bibliográfiai Tájékoztató az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjának rendszertelenül megjelenő kiadványa. Társlapja az Irodalomtudományi Értesítő. 1955 márciusától ezzel összeolvadva Irodalmi Figyelő címmel folytatódott. A Bibliotheca Historica 1977-től az Európa Könyvkiadó bibliográfiai osztályának szerkesztésében.
A bibliográfiák használata A bibliográfiák az elsődleges tájékozódást szolgálják az adott terület ismeretanyagára vonatkozóan. A vizsgálat keretein belül leggyakrabban a teljességre törekszenek, nem tesznek különbséget aszerint, hogy értékes vagy kevésbé értékes forrásról van-e szó, hogy milyen nyelven íródott az adott mű stb. Mindig van azonban olyan, főleg kevésbé ismert vagy nehezen hozzáférhető mű, melyek kimaradnak a bibliográfiákból. Sok vonatkozó műről lehet tudomást szerezni egy-egy kiadvány hivatkozásai vagy irodalomjegyzéke alapján is. Számos megyéről, tájegységről, városról van kisebb bibliográfia és egy adott terület kutatója más tudományterületek bibliográfiájának használatára is rászorul. A történettudósok vonatkozásában ezeket a Kosáry-bibliográfia tartalmazza.
Neves magyar bibliográfusok
Fajtái Országos bibliográfia Az országos bibliográfia egy állam nyomtatott kiadványait gyűjti össze, s ezáltal képet ad a műveltség szintjéről és minőségéről, bemutatja a tudomány és az irodalom fejlődését. Lehet összefoglaló, mint Szabó Károly Régi magyar könyvtár (Budapest, 1879-98) c. háromkötetes munkája és folytatólagosan Petrik Géza Magyar könyvészete : 1712-1920legfrissebben közreadva a pótlásokkal együtt 2002-ben CD ROM-on, Arcanum Adatbázis : OSZK, vagy kurrens, azaz évenként folyamatosan megjelenő, mint a Magyar Nemzeti Bibliográfia : Könyvek bibliográfiája, nyomtatott változata indult 1946-ban, jelenleg az interneten elérhető.Magyar Nemzeti Bibliográfia : Könyvek bibliográfiája , de a legjobb a folyamatosan retrospektíve és kurrensen is épülő MOKKA
Erdélyben a kurrensen megjelent országos bibliográfiák sorába tartozott a Bibliografia Republicii Socialiste România (Románia Szocialista Köztársaság Könyvészete) két sorozata: Cărţi, albume, hărţi (Könyvek, albumok, térképek) és Articole din publicaţii periodice şi seriale (Időszaki és sorozatos kiadványok repertóriuma), amely 1952-től (a könyveké), ill. 1953-tól (a folyóiratoké) kéthetenkénti füzetekben tájékoztatott decimális rendszerű szakcsoportosításban a friss könyvtermésről, valamint a legfontosabb időszaki kiadványok cikkeiről. Mint országos bibliográfia természetesen tartalmazta a Romániában megjelent magyar anyagot is. Indulásakor mindkét sorozat főcíme Buletinul bibliografic al Camerei Cărţii din Republica Populară Româna volt, és csak 1957-től jelent meg a fent említett címen, amikor szerkesztését és kiadását a Központi Állami Könyvtár (Biblioteca Centrală de Stat) vette át.
A két világháború közötti időszak romániai magyar irodalmának feldolgozását György Lajos kezdte el Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája : 1919-1924 (Kolozsvár, 1925) c. munkájával, majd az 1925. évi anyaggal (ETF. 7.). 1926 és 1933 között Ferenczi Miklós adta ki évente Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiáját (ETF 14, 18, 21, 31, 38, 52, 64, 70.). A munkát 1934-39-ig Valentiny Antal folytatta (ETF 79, 89, 95, 102, 112, 122.). Ezek anyagát – a maga gyűjtésével jelentősen kibővítve – Monoki István rendezte sajtó alá, az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében fennmaradt, közel ezeroldalas, részben kéziratos, részben már korrektúralevonatot tartalmazó munkájában (A magyar könyvtermelés Romániában az 1919-1940. években. I. Könyvek és nyomtatványok).
1941 és 1944 között az Észak-Erdélyben megjelent önálló művek – a megjelenés helyének feltüntetésével – a Magyar Nemzeti Bibliográfia köteteiben találhatók meg, a Dél-Erdélyben megjelent magyar kiadványok könyvészetét pedig Vita Zsigmond Románia magyar irodalmának bibliográfiája 1940-ben és 1941-ben, illetve... 1942-ben c. alatt állította össze (ETF 154, 178.). Az 1944 és 1952 között megjelent művek felgyűjtéséhez Tóth Kálmán bibliográfus végzett jelentős munkát, hagyatékát tetemesen kibővítette és feldolgozta Gábor Dénes (kéziratban). Az RNK Központi Könyvtára kiadásában 1960-61-ben jelent meg a Bibliografia periodicelor din Republica Populară Română c. cikk- és recenziógyűjtemény Publicaţii în limba maghiară – Magyar nyelvű sajtótermékek c. változata.
Az 1944-1970-es időszak irodalmi kiadványainak válogatott bibliográfiáját (belefoglalva az idegen nyelvű fordításokat is) Réthy Andor állította össze a Kántor-Láng: Romániai magyar irodalom c. könyv (1971, ill. 1973) számára. Ez a közel 250 oldalas könyvészeti adalék az egyes írókra és az 1944 és 1970 közötti időszak romániai magyar irodalmára vonatkozó tanulmányok, cikkek gazdag bibliográfiáját tartalmazza. Kisebb szakaszt ölel fel Bretter Emánuel Könyvészeti tájékoztatója (1967-től) a Művelődés 1968-1972-es évfolyamaiban, valamint ugyancsak a Művelődés Könyvtár c. mellékletében A romániai magyar könyvkiadás bibliográfiája (Balogh József, Béres Katalin, Pezderka Sándor összeállításában, 1973-tól folyamatosan.