Baranya vármegye, 1950 és 2022 között, illetve 2026. október 1-től Baranya megye (németül: Komitat Branau, latinul: Comitatus Baraniensis, horvátul: Baranjska županija) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Dél-Dunántúl régióban. 4429,60 km2-es területével hazánk 10. legnagyobb megyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 4,76%-át adja. Illetve közel 354 ezer fős lakosságával a 10. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 3,68%-ával rendelkezik, népsűrűsége az országos átlag alatt van.
Északnyugatról Somogy vármegye, északról Tolna vármegye, keletről Bács-Kiskun vármegye és a Duna, délről pedig a Dráva és Horvátország határolja. Székhelye, egyben a Dél-Dunántúl és egyben a Dunántúl legnagyobb illetve az ország 5. legnépesebb települése, az UNESCO világörökségi helyszín, a Magyarország legrégebbi sörfőzdéjéről ismert és "a kultúra városának" is nevezett Pécs. De nevezetesebb települései közé tartozik a iparilag jelentős bányaváros Komló, a történelmi és kulturális jelentőséggel bíró Mohács, a középkori váráról ismert Siklós, a szintén történelmi jelentőségű erődjéről ismert Szigetvár, valamint a boráról nevezetes Villány.
A megye területe 4429 km2, Magyarország területének 4,76%-a. Északi része a Mecsek erdőkkel borított hegyvidéke, itt található a megye legmagasabb pontja, a 682 méter magas Zengő. A központi területeken helyezkedik el a Baranyai-dombság és a Villányi-hegység, nyugaton a Zselic, keleti és déli pereme, a Duna és a Dráva mente pedig az Alföld nyúlványa. A megye gazdag ásvány- és termálvízben, valamint egyéb erőforrásokban. Magyarország szénkészletének 98%-a található itt. Baranya alapvetően nedves kontinentális éghajlatában határozott mediterrán behatás tapasztalható, ami a déli fekvésének és a Földközi-tenger viszonylagos közelségének köszönhető. Ez egyedülálló hazánkban, hiszen az ország többi része túlnyomórészt kontinentális hatás alatt áll.
Történelme gazdag és sokszínű, az emberi jelenlét már az őskorban kimutatható a területén. A római korban Pannonia provincia része volt, jelentős települései közé tartozott Sopianae (a mai Pécs). A honfoglalás után a magyar törzsek vették birtokba, majd a középkorban a terület fontos egyházi és kulturális központtá vált, különösen a pécsi püspökség 1009-es alapítása után. A török hódoltság idején (1541–1686) súlyos pusztítás érte a területet, azonban Pécs a hódoltság egyik fontos központja lett. A Habsburg-uralom alatt újjáépült, és jelentős sváb lakosság telepedett le. A 19. században Baranya az iparosodás és a bányászat egyik központja lett, különösen a szén- és uránbányászat révén. A trianoni békeszerződés révén a megye déli részeit Jugoszláviához csatolták. A második világháborút követően Baranya részt vett az ország ipari fejlesztésében, de a rendszerváltás után a bányászat visszaesése súlyos gazdasági kihívásokat hozott. A megye ma is jelentős kulturális örökséggel bír, Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.
Nevének eredete Baranya neve feltehetően egy szláv eredetű magyar személynévből (Brangna, 12. század közepe) származik. A személynév valamely Bran- kezdetű szláv személynév, például Branibor, Branimir vagy Braniszláv rövidüléséből alakult ki. Feltehetőleg a Mohács és Eszék közötti Baranyavár első ispánjának nevét őrzi.
Egy másik elmélet szerint a név a szláv "bara" szóból ered, amely mocsarat jelent, utalva a megye területén található mocsaras vidékre.
A pontos eredet azonban nem teljesen tisztázott, és több elmélet is létezik a név keletkezésére vonatkozóan.
Címer bélyegkép|Baranya megye történelmi címere|240x240px középre|129x129px A megye címere álló, csücskös talpú doborpajzs, amelynek kék mezejében, zöld pajzstalapon egy kétszintű, ostrompárkányzatán négyormú ezüstbástya emelkedik. A bástya kapubéllete kváderkövekkel kirakott, fekete kapuboltjában pedig egy nyitott arany leveleskoronával díszített, álló, kerektalpú ezüstpajzs lebeg, amelyen arany L és J betűk láthatók. Az első szint párkányzatán két férfi halad balról jobbra, vállukon egy rúdon hatalmas, zöld levelű szőlőfürtöt visznek. Fejük aranyló búzakalászokból font koszorúval díszített, csizmájuk fekete. A jobb oldali férfi vörös zekét és kék nadrágot, míg a bal oldali kék zekét és vörös nadrágot visel. A kapu csapórácsa fekete. A pajzsot balról pálma-, jobbról olajág keretezi. A kapubástya a vármegyei státuszra utal, míg a szőlővivő jelenet bibliai vonatkozásokat idéz: Jozsue kémei az Eskol völgyéből egy hatalmas szőlőfürtöt hoztak Kánaán termékenységének jeléül (Nm 13, 23-24). Ugyanakkor a jelenet megkomponálásában szerepet játszhatott a Baranyában ismert heveng is, amely rúdra akasztott fürtökből készített "óriásfürt". Földrajz Domborzat bélyegkép|307x307px|Baranya megye domborzati térképe Baranya domborzata rendkívül változatos, három fő tájegységre osztható: a Mecsek-hegységre, a Villányi-hegységre és az ezeket körülvevő síkvidéki területekre. A vármegye északi része hegyvidéki jellegű, ahol a Mecsek uralja a tájat. A Mecsek legmagasabb pontja a 682 méter magas Zengő, amely egyben a vármegye legkiemelkedőbb pontja is. A hegység változatos karsztos formakincséről és kiterjedt erdőségeiről ismert, amelyek jelentős természeti értéket képviselnek. A területet számos patak szeli át, amelyek mély völgyeket vájtak a hegyekbe, tovább gazdagítva a tájképet.
A Villányi-hegység Baranya déli részén helyezkedik el, és földrajzi értelemben különálló a Mecsektől. Ez a hegység alacsonyabb, de geológiai szempontból rendkívül jelentős, hiszen itt találhatók Magyarország egyik legismertebb szőlőtermő vidékei. A hegység lejtői és déli kitettsége kedvező mikroklímát biztosítanak a szőlőtermesztés számára, miközben a tájat lankás dombok és sziklás kiemelkedések jellemzik.
A vármegye síkvidéki részei a Mecsek és a Villányi-hegység közötti területeken, valamint déli és keleti irányban terülnek el. Ezek a síkságok az Alföld pereméhez tartoznak, és a termékeny talajoknak köszönhetően kiválóan alkalmasak mezőgazdasági művelésre. A síkvidéki területek tengerszint feletti magassága jellemzően 100–200 méter között változik, és a domborzati különbségek viszonylag csekélyek.
Éghajlat A vármegye éghajlata különleges, mivel itt érvényesül a mediterrán hatás, amely a Földközi-tenger közelségének köszönhető. Ez a hatás különösen érezhető a déli fekvésű hegy- és domboldalakon, ahol a bőséges napsütés még intenzívebbé teszi a mikroklímát. A vármegye területén a napfényes órák száma magas, ami kedvező feltételeket biztosít a mezőgazdaságnak, különösen a szőlő- és gyümölcstermesztés számára.
A hőmérséklet-ingadozások viszonylag alacsonyak, és a telek általában enyhék. Ez alól kivételt képez a Kelet-Mecsek belső medencéje, ahol sajátos hideg mikroklíma alakul ki, amit a környező hegyek leárnyékoló hatása okoz. Az enyhe telek és a meleg nyarak együttesen teszik a vármegye éghajlatát az ország többi részéhez képest mérsékeltebbé és kiegyensúlyozottabbá.
A csapadék mennyisége Baranya területén kiemelkedően magas, az országos átlagot meghaladja, így ez a vármegye az egyik legcsapadékosabb régió Magyarországon. A bőséges csapadék és az enyhe éghajlat hozzájárul a termékeny talajok kialakulásához és a változatos növényvilág fenntartásához. Ezek az éghajlati sajátosságok különösen kedvezőek az erdőségek és a szőlőültetvények számára, amelyek Baranya jellegzetes tájképi elemei.
Geológia A megye különlegessége, hogy itt található az ország feketeszén-készletének 98%-a, amely jelentős ipari értéket képviselt a múltban, és ma is fontos geológiai tényező. A Mecsek hegység emellett az ország legfontosabb uránérc-lelőhelye, amely a 20. század második felében meghatározó szerepet játszott a bányászatban és az energiaiparban.
Baranya földtani felépítése a termál- és ásványvizek szempontjából is kiemelkedő. A megye területén számos hőforrás és gyógyvíz található, amelyek közül a harkányi, a szigetvári és a sikondai források a legjelentősebbek. Ezek a források nemcsak egészségügyi szempontból értékesek, hanem turisztikai vonzerőt is jelentenek a régió számára. A harkányi gyógyvíz például különleges összetételének köszönhetően nemzetközi hírnevet szerzett, és a fürdőkultúra egyik meghatározó központjává vált.
A Mecsek és a Villányi-hegység földtani értelemben is jelentős, mivel ezek a területek változatos kőzetekből állnak. A Mecsekben különféle üledékes és vulkanikus kőzetek találhatók, míg a Villányi-hegység mészkövei világszerte ismertek, különösen a borászat és a geoturizmus szempontjából.
Vízrajz A megye vízhálózata két nagyobb folyó köré szerveződik, a Duna és a Dráva mentén, melyek meghatározzák a vízgyűjtő területek és az ökológiai rendszerek jellegét. A Duna a megye északkeleti peremén folyik, bár csak rövid szakaszon érinti Baranyát. A Dráva viszont a megye déli határán húzódik, és jelentős természetes határfolyóként funkcionál. A Dráva folyó különösen fontos ökológiai szempontból, hiszen árterei gazdag élővilágnak adnak otthont, emellett a folyó és mellékágai horgászati és rekreációs lehetőségeket is biztosítanak.
Állóvizei közül kiemelkedik a mesterségesen kialakított, de mára a megye egyik legfontosabb rekreációs és turisztikai központjává vált Pécsi-tó. A tó a Mecsek völgyében található, és a környék lakóinak népszerű pihenőhelye, emellett kedvelt célpont a vízisportok, például a kajakozás és a horgászat szerelmesei számára. A tó mellett található települések gazdasági és kulturális fejlődését is nagyban elősegítette a tó turisztikai vonzereje.
A kisebb patakok közül említést érdemel a Mecsek eredő több vízfolyás, például a Pécsi-víz, a Máriavölgyi-patak vagy a Karasica, amelyek a helyi vízhálózat fontos elemei. Ezek a patakok a hegységből érkező csapadékot szállítják, és öntözési, illetve kisebb vízgazdálkodási szerepük is jelentős.
Baranya vízrajzának különlegessége azonban nemcsak a felszíni vizeiben rejlik. A megye híres gazdag termálvíz- és forráskészletéről. A harkányi gyógyvíz nemzetközi hírnevet szerzett, kéntartalmú vize pedig egyedülálló egészségügyi hatásokkal bír. A szigetvári és sikondai termálfürdők szintén népszerűek, mind a helyi lakosok, mind a turisták körében. Ezek a termálvizek nemcsak a gyógyturizmust, hanem a gazdaság más ágazatait, például a wellness- és szállodaipart is fellendítették.
A megye vízrajzát az is befolyásolja, hogy a Mecsek jelentős karsztforrások fakadnak. Ezek a források nemcsak a helyi ivóvízellátásban játszanak szerepet, hanem a környezeti és ökológiai értékeket is növelik.
Élővilág, természetvédelem A Mecsek, a Zselic, a Geresdi-dombság és a Völgység hegységi és dombsági területeit kiterjedt, összefüggő erdőségek borítják, amelyek nemcsak tájképi értéket képviselnek, hanem a helyi flóra és fauna számára is ideális élőhelyet biztosítanak. Az erdők meghatározó fafajai közé tartozik a tölgy, a bükk és a gyertyán, melyek változatos aljnövényzetet rejtenek.
A Mecsek különösen híres az egyedi növénytársulásairól, melyek közül több az ország más területein ritkán vagy egyáltalán nem fordul elő. A kellemes, mediterrán hatású klíma elősegítette az illatos hunyor és a bánáti bazsarózsa megtelepedését, amelyek különleges botanikai értéket képviselnek. A bánáti bazsarózsa, melyet a „legszebb magyarországi vadvirágként” is emlegetnek, a Mecsek jellegzetes szimbóluma. Ezen kívül Zengővárkony környékén tekintélyes törzsű szelídgesztenyefák találhatók, melyek nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem fontos részei a helyi ökológiai rendszernek is.
Az erdőségek nemcsak növény-, hanem állatvilágukban is gazdagok. A megye vadállománya kiemelkedő: őzek, szarvasok, vaddisznók és kisebb testű ragadozók, például rókák és nyestek is gyakran előfordulnak. A madárvilág is változatos, különösen a Mecsek erdeiben, ahol ritka fajok, mint például a fekete gólya vagy a holló is megfigyelhetőek. A Dráva és a Duna menti árterek szintén jelentős élőhelyet biztosítanak vízimadarak és más nedves területekhez kötődő állatfajok számára.