Rijád (Riyadh, arabul: الرياض ar-Riyād, nevének jelentése: „A kertek”) Szaúd-Arábia fővárosa és legnagyobb városa, valamint Rijád tartomány székhelye. Az Arab-félsziget közepén, Nedzsd területén fekszik, egy három vádi (Hanifa, Ajszan és al-Bathá) által közrefogott fennsíkon. A Szaúd-dinasztia 1824-ben választotta székhelyéül.
1881-ig maradt a Szaúdok uralma alatt, s ekkor a Rasíd-dinasztiáé lett a Nedzsd feletti hatalom. Azonban Ibn Szaúdnak 1902-ben sikerült visszaszereznie Rijádot, aztán innen 1930-ra meghódította az egész Arab-félszigetet. 1932-ben, amikor kikiáltották az egységes Szaúd-arábiai Királyságot, Rijádot tették meg fővárosnak.
Általános ismérvek bélyegkép|240px|jobbra|Rijád egy része műholdképen thumb|jobbra|240px|A város és egy közeledő homokvihar Rijad már 1824 óta a Szaúd-dinasztia centruma. Abdul-Aziz szaúdi király 1902-évi hatalomra jutását követően innen kezdte meg a közép-arábiai beduin törzsek egyesítését, aminek eredményeként 1932-ben létrehozta a Szaúd-Arábiai Királyságot. Szaúd-Arábia 1932-i függetlenné válása óta Rijád a főváros. Igen régi időktől az arab térség fontos közlekedési csomópontja. Jelentőségét fokozta, hogy a legfontosabb iszlám zarándokhelyek: a Mekka és Medina felé vezető zarándokút is érinti. 1824 óta Rijádban található a Szaúd-királyi ház egyik palotája.
Az 1930-as évektől óriási kőolajkészleteket tártak fel az országban, ami gyökeresen átformálta az ország társadalmát, s fővárosát: a hajdan vidéki várost a modern technológia kirakatává tette. A vályogházakból álló oázistelepülésen korszerű épületek, szállodák, kórházak, iskolák jelentek meg. Lakossága régebben csupa nedzsdiből állt, ma már számos más nemzetiségnek otthont adó kozmopolita nagyváros. Közigazgatási szerepén kívül az ország kereskedelmi, oktatási és közlekedési központja. Ipari üzemei közül a kőolaj-finomító a legfontosabb. Nemzetközi repülőtere a Khálid királyról elnevezett Khalid király nemzetközi repülőtér (IATA-kódja: RUH), a várost pedig korszerű autópályák kötik össze a távoli országrészekkel.
Földrajz Rijád az Arab-félsziget közepén, a Nedzsd- vagy más néven Központi régióban fekszik. Területének átlagos tengerszint feletti magassága 612 méter. Sivatagos és sziklás területek veszik körül. Területe nyugati irányban a Wadi Hanifa határáig terjed. A városterület tulajdonképpen egy 1554 km² nagyságú síkság. Környezete topográfiai szempontból igen változatos. Északnyugaton található a Jebel Tuwaiq törésvonal, továbbá a Dana-sivatag, valamint egy keleten fekvő homokdűne-sáv.
Városrészek Rijádnak 17 nagyobb városi kerülete van, ezek többnyire ősi településneveket viselnek: ash-Shafa, al Hair, Rauda, asz-Szali, as-Samal, al-Batha, ad-Diriyya, Irqa, Itaiq, al-Maadar, al-Malaz, Manfuha, Murraba, an Nasszim, al-Olaya, as-Sumaiszi, al-Uraidzsa. Éghajlat Rijád a szubtropikus klímazónában fekszik. Az évi átlagos hőmérséklet értéke eléri a 26, 7 °C-ot, az évi átlagos csapadékmennyiség 92 mm. A nyári hőmérséklet elérhető a nappali 48 – 50 °C-ot, éjszakára is csak 30 °C-ig csökken. A legmelegebb hónap a július, ekkor a nappali átlagos középhőmérséklet értéke 36,6 °C. A leghidegebb hónap január, (14,4 °C). A legtöbb csapadék márciusban hullik, átlagosan 24 mm mennyiségben. Június és szeptember között nem esik csapadék, ekkor az égbolt felhőtlen. Az év többi részében is csak nagyon kevés csapadék jellemző.
Településtörténet A város keletkezését és kialakulását a Hanifa-vádinak és a szomszédságában fekvő Diraja/Dir'iyyah városnak (ma szabadtéri múzeum és előváros) köszönheti. Diraja a vahhabita államvallás központjaként fejlődött.
Ókorban Rijád területén az első letelepedő helyeket félig legendás emlékekből Jadis ismerjük. 425 körül Kinda –Himja segítségével – a Nadzsd uralmát egészen a mai Jemen határáig terjesztette ki. 540-ben a lahmindák – több állammal együtt – eltörölték a közép-ázsiai Kinda birodalmat is.
Az 5. század folyamán a vádit és Hajar al-Yamama-t, valamint a mai város központja alatt fekvő ősi városokat, továbbá a délkeleten levő és az al-Khardzs (ma romok) várost a Bani Hanifah törzs foglalta el. Al-Yamama, a Hanifah-törzs városa a 6. és 7. században felvirágzott. Az uralkodók közül kettő – Hawdha bin Ali és Muszalima (a „hamis próféta“) az adott korban fontos szerepet játszottak az arab törzsek iszlamizálásában.
Középkorban Az al-Dzsubail várostól nem messze fekvő Aqrabában került sor 634-ben a Ridda-háború harcaira. Hadzsar városa ellenállásnak emlékezetes helye az iszlám vallásba történő beilleszkedéssel szembeni, egészen 900-ig tartó ellenállásnak. Részben ennek, továbbá azért, mert az iszlám politikai központja Arábiától egyre távolabbra tolódott, az egész környék elszegényedett. Azonban ennek ellenére Ibn Battúta még 1331-1332 között is Hadzsart, mint gyümölcsöző várost említi, vízzel teli patakokkal és sok fával. A város egészen a 15. századig egzisztált, és a Beni Hanifah-törzs székhelyeként szolgált.
Az al-Yamamah térségben a 7. század második felében Najdah ibn 'Amir al-Hanafi alapította a kharijdzsitis-államot, s innen uralkodott a keleti partokig, a parton Bahrein és Qati városok között. Nyugaton elfoglalta a Mekka közelében levő Taif várost. Birodalma egészen a 692-ben bekövetkezett haláláig fennállt, halála után hanyatlásnak indult.
A Banu Uchaidhir-törzs 866 körül hozott létre egy államot a déli Nedzsd térségben, aminek al-Hidrima a fővárosa, a mai al-Chardsh közelében, s a Rijádtól délre eső területet uralta. Ezt az államot a kamatoktól származó al-Hasza rombolta le.
Nadzsd területén a 15. században több település keletkezett és az oázisok használata is intenzívvé vált. Ibn Dir – az ad-Dir nevű Bani Hanifa–klán uralkodója – a vádi hasznosítását javítani akarta, s ezért 1446-ban a területre a Perzsa-öböl melletti Quatif területéről behívta a baráti Murada-törzset. Ők létesítették a vádi keleti partján Mulaibid és a Ghasibah telepeket, s az új települést Dir'iyyah-nak nevezték el, amely aztán a többi telepet is összefogta. Ez a hely a váditól mintegy 4 kilométerre, a két település között ma is látható.
Korai újkorban A Rijád helyén keletkezett ősi telepek nevét a mai kerületi elnevezések őrzik, például:
A Murada „Wadi Oase“ első központi települése Ghasiba volt. A Wadi Hanifa központi települése Dir'iyyah Később, a déli Nadsh központi települése elsősorban al-Uyainah (al-Uyaynah) Az északi vádit al-Jubaila uralta. Az 1680-as években Muqrin bin Markhan a Muqrin települést létesítette Később, 1680-as években létesítették a nyugati at-Turaif települést
Ezeknek a telepeknek Dir'iyyah volt a központi települése. 1725-től Dir'iyyah Muhammad ibn Szaúd (1735–1765), – a déli Nadzsd területén leendő Szaúdi-állam és a Szaúd-dinasztia alapítójának – uralma alatt állt.
Vele szemben, a keleti vádi-parton at-Turaif település feküdt, ahol Muhammad ibn Abd al-Wahhab (1703–1792) sejk családja székelt. 1745 után ez a körülmény azért vált jelentőssé, mert amikor Muhammad Ibn Saud sejk befogadta a vahhabiták vallási reformfolyamatát, s 1744-ben Imam Muhammad bin Abd Al-Wahhab-bal egyezségre lépett, az irányzat terjesztése közben Al Szaúd megszerezte az arab félsziget területének nagyobbik részét, előrenyomult a Hedzsá felé és 1806-ban elfoglalta Mekkát is.
At-Turaif-ban Szaúd ibn Abdel-Aziz imám (imámként: 1803–1814) fejezte be a Szalwa Palotát. (Ennek a korszaknak ad-Diriyyah-ban a legnevesebb építésze Ibn Hazam volt.
A közel-keleti nagypolitika keretében az oszmán-török szultán ezt az új Közép-arábiai birodalmi alakulatot el akarta szigetelni és ezért az egyiptomi Muhammad Ali Pasával hadjáratot indíttatott Nadzsd ellen. A hadsereg parancsnoka Ibrahim pasa (Muhammad Ali fia) volt, aki megtámadta, elfoglalta és lerombolta ad-Diriyyah-t. A Szaúdi-klán legfőbb csoportját elítélték, részben száműzték, részben kivégezték.
Modern korban
A visszatérő al-Saud család 1824-ben az új Rijád várost tette meg uralkodói székhelynek. (Rijád 1735-től a Hadshar romjai felett elhelyezkedő bekerítetlen kert-terület volt, s innen származik elnevezése is). A helyen az itt elhelyezkedő ad-Diriyyah gyakori rombolások utáni rommaradványai halmozódtak itt. Ezt a területet még 1773-ban Abdel-Aziz ibn Muhammad vette birtokba.
Turki asz-Szaúd (1824–1834) imám és fia, Faiszal (1834–1838 és 1843–1865) uralkodása alatt jött létre a második Szaúdi állam. Ekkor az uralkodói székhely a rijádi al-Maszmak-erőd volt. Nadzsd északi részén emelkedik a haili ar-Rasid mű, ahol a szaúdiak belső családpolitikai/hatalmi játszmái szövődtek, bonyolódtak, olyannyira, hogy a később délen is uralkodó al-Szaúd családot 1891-ben Kuvaitba száműzték.
Abell-Aziz ibn Szaúd (1880–1953) 1902-ben az al-Maszmak-ütközetben visszaszerezte hatalmát, aztán innen az al-Hasan oszmán felkelést is leverte (1921 Hail). 1923-ban annektálta a Vörös-tenger melléki Aszir Emirátus-t, ezután legyőzte a Mekkában uralkodó Husszein ibn Ali serifet, 1924 után pedig megszerezte a "Khalifa" rangot (Királyságot) is.
Az 1940-es évektől Rijád egy viszonylag szűk, területileg izolált városból erőteljesen fejlődő nagyvonalú metropolisszá alakul. (A népességszám-növekedése 1974 és 1992 között átlagosan évi 8,2%-os volt.)
Az 1990-es évek óta Rijádban újra felélénkültek a helyiek és a külföldiek közti, valamint a királysággal szembeni összeütközések. 1995. november 13-án egy önműködő bomba robbant a Szaúdi Nemzeti Gárda oktatási központjában és heten meghaltak, köztük öt amerikai kiképző. 2003. május 12-én egy öngyilkos merényletének áldozata lett 34 amerikai polgári személy. 2003. november 8-án időzített bombatámadást intéztek szaúdi és külföldi arab lakónegyedek ellen (18 halott). Valamennyi támadás mögött az al-Qaida iszlám radikális militáns csoport áll ezért az ő számlájára írható. 2006. június 23-án Rijádban a szaúdi biztonsági erők támadást intéztek az al-Qaida által tervezett merénylet elkövetői ellen, amely tűzharcban végződött, hat ellenálló és egy rendőr vesztette életét.
Politika és közigazgatás Alkotmány Szaúd-Arábia 1992-ig abszolút monarchia volt, akkor a Szaúd-dinasztia életbe léptette az ország első alkotmányát. Az állam- és kormányfő a királyi hercegek által választott király, aki egyben az ország vallási vezetője is, és az iszlám vallásjoggal (saría) összhangban kormányoz. Döntéseihez igyekszik megszerezni a királyi család, az iszlám elöljárók, a főbb törzsi vezetők, a fegyveres erők és a hivatalnoki réteg egyetértését.
A király nevezi ki a minisztertanács (a kormány) tagjait, akik segítik politikája kialakításában és irányítják a hivatali szervezetet. A királyi család hatalmának ellensúlyozására az 1992. évi alkotmány egy tanácsadó gyűlést (medzslisz as-sura) is létrehozott, amelynek joga van törvényalkotást kezdeményezni, és áttekinteni a kormány politikáját. Az igazságszolgáltatás a saríán alapul. A király az ország legfelsőbb fellebbviteli bírája.
Helyi önkormányzat Rijád polgármesteri tisztét 1998 óta Abdul Aziz ibn Ayyaf Al-Miqrin látja el. A fővárosban 2005. február 10-én került sor – 30 év után ismét – helyhatósági választásokra. Ennek eredményeként a 14 önkormányzati tanácsos felét újként választották, míg a másik fele a korábbi szaúdi igazgatásból maradt meg. A 470 000 választásra jogosult közül 140 000-en vettek részt (29,8%). A hét megválasztandó képviselői helyre 646 pályázó jelentkezett. A választási győztesek alapvetően az iszlám klerikális csoportjából kerültek ki, ezen belül a dzsámik imámjai, valamint a vallási jóléti szervezetek tagsága közül.
A költségvetés elkészítése és felhasználásának ellenőrzése Előterjesztések kidolgozása, elfogadása, a végrehajtás ellenőrzése A települési alkalmazottak személyi kiválasztása, mind szakmai gyakorlati, mind díjazási szempontból.
A következő helyhatósági választásokat 2009-re jelölték ki, amelyen már a nők is rendelkezni fognak választási joggal.
Bázisadatok 550px|right Állam: Szaúd-Arábiai Királyság Tartomány: Rijád Közigazgatás: Városi önkormányzat Polgármester Abd al-Aziz ibn Muhammad ibn Ayyaf Al Miqrin