Győr-Moson-Sopron vármegye, 1950 és 1990 között Győr-Sopron megye, 1990 és 2022 között, illetve 2026. október 1-től Győr-Moson-Sopron megye (németül: Komitat Raab-Wieselburg-Ödenburg, latinul: Comitatus Jauriensis-Mosoniensis-Soproniensis) közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon, a Nyugat-Dunántúl régióban. -es területével hazánk 13. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 4,52%-át adja. Illetve közel 460 ezer fős lakosságával a 6. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének 4,85%-ával rendelkezik, népsűrűsége meghaladja az országos átlagot.
Északról a Duna és Szlovákia, keletről Komárom-Esztergom vármegye, nyugatról Ausztria, délről Veszprém vármegye, délnyugatról pedig Vas vármegye határolja. Székhelye, egyben a Nyugat-Dunántúl központja, a Dunántúl második és az ország hatodik legnépesebb települése, "a folyók városának" is nevezett Győr. De nevezetesebb települései közé tartozik a történelmi jelentőségű középkori óvárosával és rendelkező és a sörgyártásról is híres, "a leghűségesebb városnak" is nevezett Sopron, az Esterházy család egykori központjaként szolgáló Fertőd, a középkori váráról ismert Mosonmagyaróvár, illetve a magyarországi Bencés-rend központjaként szolgáló Pannonhalma. A nyugati határvonal zegzugosan halad. A Fertő tótól keletre a Hanság egy része Ausztriához tartozik, ugyanakkor Sopron és környéke félszigetszerűen nyúlik bele nyugati szomszédunk területére.
Földrajzilag a Kisalföld síkságai dominálják, különösen a Rábaköz és a Szigetköz területei. A megye határát nyugaton az Alpokalja dombságai színesítik, míg északon a Duna és a Mosoni-Duna folyók határozzák meg a tájat. Jelentős folyóvize a Rába, a Rábca és a Marcal. A terület gazdag természeti értékekben, mint például a Fertő tó és környezete, amely UNESCO világörökségi helyszín. Határos Ausztriával és Szlovákiával, ami erősíti nemzetközi kapcsolatait és gazdasági jelentőségét. Területén haladnak keresztül a Közép- és Nyugat-Európával összekötő fontos útvonalak. Itt halad el a két vágányú Budapest-Bécs-vasútvonal, az M1-es autópálya, és nyugat felé létesít kapcsolatokat a Duna is, mint a térség legnagyobb fontosságú vízi útja.
Területe a történelem során fontos stratégiai és kereskedelmi szerepet töltött be, köszönhetően földrajzi elhelyezkedésének és a Duna közelségének. Az ókorban a kelták és rómaiak telepedtek meg itt; a rómaiak erődítményei, például Arrabona (a mai Győr) jelentős szerepet játszottak a birodalom északi védelmében. A honfoglalás után a terület a magyar állam része lett, majd a középkorban Győr és Sopron városai gazdasági központokká fejlődtek, különösen a kereskedelem és a kézművesség terén. A török időkben Győr fontos végvár volt, míg Sopron a városi önkormányzatának köszönhetően megőrizte jelentőségét. A Habsburg Birodalom idején a megye területe gazdaságilag fejlődött, különösen a mezőgazdaság és a borkereskedelem révén. Az első világháború után a Trianoni békeszerződés következtében az egykori Sopron és Moson vármegye elvesztette nyugati területeinek nagy részét, mely Burgenland részeként Ausztriához került. Az 1989-es rendszerváltás után, Nyugat felé nyitott kapuként a gazdasági növekedés egyik motorjává vált Magyarországon.
Nevének eredete A jelenlegi vármegye 3 egykori vármegye (Győr vármegye, Moson vármegye és Sopron vármegye) összevonásával jött létre.
Győr A magyar Győr név valószínűleg egy régi magyar személynévből származik, amely a megye első ispánjára utalhat. A honfoglalás után I. István király 1001-ben létrehozta a Győri egyházmegyét, és a város lett a központja; ekkor épült a székesegyház is.
Régi közismert neve: Arrabona, amely egyben első elnevezése is a településnek. Arrabona római város volt Felső-Pannóniában. Nevét arról az Arrabo folyóról kapta, melynek torkolatánál feküdt és melynek Rába a mai neve. A Győr településnevet egyes történészek ebből vezetik le, mások a Geur személynévhez kötik (ilyen nevű lovag volt az itteni első várispán).
Moson Az először 1137-ben Mussun alakban feltűnő Moson településnév legvalószínűbben a ’mohos; lápos, lápnál lévő, mocsári’ jelentésű szláv Mъšьnъ helynév átvétele. Ugyanennek a névnek a semleges, illetve nőnemű formáira mennek vissza a cseh Mešno, Mšeno, lengyel Mszana, ukrán Мшана településnevek.
Egy hasonló értelmű óbajor névre visszamenő etimológia kevésbé valószínű, minthogy a német forrásokban más névalak szerepel. Az ebben a névkörben szokott magyar névadás, tudniillik az első ispán nevét viseli a település, kizárható, mivel hasonló személynév csak későbbről mutatható ki.
Moson német Wieselburg neve ebben a formában 1407-ből adatolható Wisenpurg formában. Ez a német Wiese ’rét’ szó hatására keletkezett a korábbi M- kezdetű alakokból: 1063 Miesigenburch, 1074 Miesenburc. Ezek forrásaként elsősorban a magyar nevet is adó szláv Mъšьnъ alak átvétele jön szóba a német Burg ’vár’ szóval kiegészülve, vagy annak a felsőnémet Mies ’moha, mocsár, láp’ szóval alkotott fordítása. A német névben megörökített vár a Lajta és a Duna összefolyásánál épült, és határispánsági központként szolgált.
Sopron Sopron városának neve több történelmi és nyelvi rétegből tevődik össze. Az ókorban a területén fekvő római települést Scarbantiának hívták, amely kelta eredetű név, jelentése "különálló település".
A magyar "Sopron" elnevezés eredetére több elmélet is létezik:
Suprun személynév: Egyes források szerint a név Suprunra, a 11. századi ispáni vár első ispánjára utal. Latin eredet: Egy 1096-os ófrancia forrás Cyperon néven említi a várost. Ez származhat a latin "superum" szóból, ami a város közigazgatási jelentőségére utal, vagy a "Cyperus" növénynévből, mivel a rómaiak mocsaras területen alapították a települést.
A város német neve, "Ödenburg", szintén több magyarázattal rendelkezik. Az egyik elmélet szerint a római város elhagyott maradványait nevezték így, ami magyarul "Pusztavár"-nak fordítható.
Címer középre|157x157px Az összevont vármegyék címere egy álló, kerektalpú, vágott pajzs. A felső, kék pajzsmező két részre oszlik. A jobb oldalon Moson vármegye stilizált címere látható: kék háttéren, zöld hármashalmon álló, szembenéző, vörös karmokkal ellátott, kétfarkú aranyoroszlánok tartják az aranyló, vörös bélésű Szent Koronát. Az oroszlánokat nyitott arany leveleskorona díszíti. A középső halmon három ezüstszirmú, arany bibéjű virág áll zöld szárakon. A bal oldalon Sopron vármegye egyszerűsített címere jelenik meg: kék háttéren, zöld talajon jobbra forduló, teljes ezüstpáncélzatú, zárt sisakos vitéz áll vívó alapállásban, kezében ezüstkardot tartva. Az alsó vörös pajzsmező három ezüst hullámpólyával Győr vármegye címerére utal, elhagyva a korábbi feliratokat. A pajzs fölött, a megye rangját jelképezve, egy ötágú, zafírokkal és rubinokkal díszített arany leveleskorona helyezkedik el. A három vármegyét közös történelmi jellemző köti össze: mind természetes és mesterséges védművekkel megerősített határvármegyék voltak. A jelenlegi címert, amely a három vármegye történelmi címereit ötvözi, 1991-ben hozták létre.
Földrajz Három tájegység találkozásánál fekszik, ezek: a Dunántúli-középhegység (Sokorói-dombság), az Alpokalja és a Kisalföld. Legmagasabb pontja 669 m, amely a Bakonyban található Kőris-hegy 709 méteres csúcsától mintegy fél kilométerre keletre fekszik. Itt metszi a megyehatár a hegy oldalát. Területe ásványkincsekben szegény. Nagyobb folyóvizei a Duna, a Rába és a Rábca.
Domborzat bélyegkép|282x282px|Győr-Moson-Sopron vármegye domborzati térképeGyőr-Moson-Sopron domborzata rendkívül változatos, mivel három nagy természetföldrajzi tájegység – a Kisalföld, az Alpokalja és a Dunántúli-középhegység – találkozási területén fekszik. A vármegye legnagyobb részét a Kisalföld síkvidékei uralják, melyek közé tartozik a Győri-medence, ezen belül a Szigetköz, a Mosoni-síkság és a Rábaköz. Ezek a tájak alacsony fekvésűek, gazdag vízhálózattal rendelkeznek, különösen a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca és a Marcal folyók révén, amelyek jelentősen alakítják a térség domborzatát és vízrendszerét.
A megye nyugati és délnyugati részén emelkedik az Alpokalja, ahol a Soproni-hegység 400-500 méter magas, erdős dombvidékei húzódnak. A Soproni-hegység a maga kristályos kőzeteivel és meredek lejtőivel már átmenetet képez az osztrák Alpok irányába. A hegység mellett található a Fertőmelléki dombság és a Soproni–Vasi-síkság, melyek domborzatilag enyhébb, de még mindig tagolt területek.
Délkelet felé haladva a Dunántúli-középhegység előhegyei is belenyúlnak a megye területébe, különösen a Sokorói- és Pannonhalmi-dombság formájában. Ezek a közepes magasságú dombvidékek (átlagosan 200–300 méter magasak) változatos tájképet mutatnak, és kedvező feltételeket biztosítanak a szőlőtermesztés és egyéb mezőgazdasági tevékenységek számára, főként a Pannonhalmi borvidék területén.
A megye területének másik jellegzetessége a Hanság, amely egykor kiterjedt lápos, vizenyős terület volt, mára azonban jelentős része lecsapolás révén mezőgazdaságilag hasznosítottá vált.
Geológia A vármegye geológiai felépítése rendkívül sokszínű, ami annak köszönhető, hogy több nagy földtani egység találkozásánál helyezkedik el. A megye északi és keleti részét a Kisalföld üledékes medencéje uralja, amelyben vastag lösz-, homok- és kavicsrétegek halmozódtak fel, főként a negyedidőszakban, a folyók és a szél szállítómunkája révén. Ezek az üledékek jól áteresztőek, így a térség gazdag felszín alatti vízkészletekben, különösen a Szigetköz és Mosoni-síkság területén, ahol a Duna és mellékágai sok helyen hordalékkúpokat építettek.
A megye nyugati része, különösen a Soproni-hegység és annak környéke már az Alpokaljához tartozik, ahol jóval idősebb, kristályos és metamorf kőzetek – például gneisz és csillámpala – alkotják az alapkőzetet. Ezek a kőzetek a földtörténeti óidőből származnak, és Magyarország egyik legősibb kőzetegyüttesét képviselik. A Soproni-hegység földtani szempontból átmenetet képez az Alpok külső övei felé, és szerkezetileg is erősen gyűrt, törésekben gazdag zóna, amelyet későbbi vulkanikus és üledékes képződmények is fednek részben.
A déli és délkeleti részeken, például a Sokorói- és Pannonhalmi-dombság területén főként középidőszaki és harmadidőszaki üledékek találhatók, köztük márgák, agyagkő, homokkő és mészkő. Ezek a dombvidékek a Dunántúli-középhegység szerkezeti vonulatának pereméhez tartoznak, és földtani szempontból már a Pannon-medence történetének fontos fejezeteit őrzik.
A megye ásványkincsekben nem különösebben gazdag, de néhány jelentősebb nyersanyagot így is kiemelhetünk. Az egyik legfontosabb az építőipari célra használt kavics és homok, amelyet főként a Szigetköz és a Mosoni-Duna mentén termelnek ki. Ezek a kavicsos-homokos üledékek a Duna és mellékágai által lerakott hordalékból származnak, és a térség vízellátása szempontjából is fontos szerepet játszanak, mivel víztározóként is működnek. Az Alpokalján és a Pannonhalmi-dombságban kisebb jelentőségű kőbányák működtek vagy működnek, ahol mészkövet, homokkövet vagy márgát bányásztak.
Említésre méltó a termálvízkincs is, mivel a megye több pontján, például Győrben, Lipóton, Balfon és Hegykőn is feltörnek olyan melegvizes források, amelyek a mélyebb rétegekből származnak, és elsősorban turisztikai, fürdő- és gyógyászati célra hasznosítják őket. Ezek a termálvizek főként a pannon üledéksorok alatt húzódó porózus rétegekből származnak, és a Kárpát-medence geotermikus adottságainak köszönhetően viszonylag magas hőmérséklettel törnek a felszínre.
Éghajlat Éghajlata mérsékelt övi kontinentális, de jelentős nyugati hatások is érvényesülnek, elsősorban az osztrák határ közelsége és az Alpok előterének enyhítő hatása miatt. Az éghajlati viszonyokat a medencejelleg, a domborzati változatosság, valamint a vízfelszínek (mint a Fertő-tó vagy a Szigetköz ágrendszere) is befolyásolják.