bélyegkép|jobbra|265px|A Don, a Donyec és a Hopjor vízgyűjtő területe
A Donyec (oroszul: Се́верский Доне́ц, ukránul: Сі́верський Доне́ць) folyó a Kelet-európai-síkvidék déli részén, Oroszországban és Ukrajnában. Kelet-Ukrajna legjelentősebb folyóvize, a Don legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója.
Neve a befogadó folyó nevéből (Don), az -ec kicsinyítő képző hozzáadásával keletkezett. Az orosz és ukrán név első tagja (Szeverszkij, Sziverszkij) nem az északi égtájra (oroszul: szever), hanem az egyik ősi szláv törzs nevére (szeverjánok) utal.
A magyar nyelvben a név első felét hagyományosan elhagyjuk.
Földrajz
Hossza 1053 km (ebből Ukrajnában 723 km), vízgyűjtő területe 98 900 km² (ebből Ukrajnában 54 540 km²), évi közepes vízhozama a torkolatnál 200 m³/s.
A Közép-Orosz-hátság déli részén, Oroszország Belgorodi területének Prohorovi járásában, Podolhi falu mellett ered, kb. 200 m tengerszint feletti magasságban. Ukrajna Harkivi, Donecki és Luhanszki területén folyik, alapvetően délkeleti irányban. Doneck várostól ismét Oroszországban, a Rosztovi területen dél felé kanyarogva folytatja útját és Uszty-Donyeckij alatt 5,5 m tengerszint feletti magasságban, három ágra szakadva ömlik a Donba, 218 km-re annak torkolatától. A forrás és a torkolat közötti szintkülönbség tehát kb. 195 m, a meder átlagos esése 0,18 m/km.
A folyó útja során nagyrészt széles, felső szakaszán 8–10 km-es, alsó szakaszán 20–26 km-es völgyben folyik. Medrének szélessége többnyire 30–70 m, középső szakaszának egyes helyein és az alsó szakaszon 100–200 m, a víztározóknál a 4 km-t is eléri. Jobb partja többnyire magas, árkokkal szabdalt, sűrű erdőkkel fedett, bal partja alacsonyabb, lapos, árterét számtalan holtág, mocsár, tó borítja, közülük legnagyobb a Liman-tó. Az Oszkol torkolatáig medre rendkívül kanyargós, sok helyen sekély, homokpadokat alkot.
A felső szakaszon, Belgorod város felett néhány kisebb víztározót alakítottak ki. Lejjebb, ukrán területen a meder a 383 millió m³-es Pecsenyihi-víztározóban folytatódik, mely Harkiv város vízellátását biztosítja. A középső szakaszon ömlik a folyóba a Dnyeperből, – részben a Bereka-mellékfolyó medrén át, – ide vezető csatorna, valamint a legnagyobb mellékfolyó, az Oszkol. A többlet vízmennyiséget lejjebb, Rajhorodok városnál a Donyec-medence vízellátását szolgáló csatorna vezeti el. A folyó itt végig sík vidéken, a Donyec-hátság északi lábainál folyik.
Az oroszországi Donyeck környékén szűk völgyben, meredek, sziklás partok között kanyarogva vágja keresztül magát a hátságon. 230 km-es alsó szakaszán folyása lassú, medre 100–200 m széles, vízjárását az 1911–1914 között kiépített zsiliprendszer szabályozza. A régóta felújításra váró, hat zsilipből álló rendszer segítségével tartják fenn a hajózást a torkolattól 222 km-re fekvő Donyeck városig.
A folyót főként olvadékvizek táplálják. December közepe táján befagy, általában 20–50 cm vastag jégpáncélja borítja, az olvadás március végén kezdődik. Tavaszi árvize van, mely esetenként két hónapig is eltart, ilyenkor a vízszint 3–8 m-rel megemelkedik.
Mellékfolyók Vízrendszeréhez mintegy 3000 kisebb-nagyobb vízfolyás tartozik, közülük 11 folyó hossza meghaladja a 100 km-t, ezernél több folyó közvetlenül a Donyecbe torkollik. A legnagyobbak: balról – Oszkol (436 km), Ajdar (256 km), Derkul (160 km), Kalitva (308 km), Bisztraja (218 km); jobbról – Udi (164 km), Bereka (102 km), Luhany (196 km), Kundrjucsja (240 km).
Városok thumb|280px|A Donyec Sipilovka falu környékén.
(A forrástól a torkolat felé:) Belgorod (Oroszország, Belgorodi terület) Csuhujiv (Ukrajna, Harkivi terület) Zmijiv (Ukrajna, Harkivi terület) Izjum (Ukrajna, Harkivi terület) Rubizsne (Ukrajna, Luhanszki terület) Liszicsanszk (Ukrajna, Luhanszki terület) Szjevjerodoneck (Ukrajna, Luhanszki terület) Luhanszk (Ukrajna, Luhanszki terület) Donyeck (Oroszország, Rosztovi terület) Kamenszk-Sahtyinszkij (Oroszország, Rosztovi terület) Belaja Kalitva (Oroszország, Rosztovi terület)
Gazdaság és természeti környezet Évszázadokkal ezelőtt a folyó gazdasági hasznosítását főként a halászat, a hajózás és a vízimalmok működése jelentette. A 18. századtól a folyó menti erdők, tölgyesek irtása, a 19. században a fokozódó bányászat a vízszint csökkenéséhez vezetett, a 18. század elején még hajózható középső szakaszon a hajózás megszűnt. A 20. századi gyors ütemű iparosítás és urbanizáció nyomán megemelkedett vízigényt csak a folyó vízével lehetett kielégíteni. A Pecsenyihi-víztározó helyén 1936-ban már létesítettek egy kisebb víztározót, de az kicsinek bizonyult. Az 1960-as években megnagyobbított víztározó napjainkban Harkov vízfogyasztásának közel 75%-át biztosítja. A Donyec-medence nagyvárosainak (pl. Doneck, Luhanszk) vízellátását – a Donyec folyó medrének közbeiktatásával – nagyrészt a Dnyeper „megcsapolásával” érik el, és a kiemelt víz egy része lakossági és ipari szennyvízként ugyancsak a Donyecbe kerül vissza.
Természetvédelem bélyegkép|280x280px|A folyó felett magasodó szvjatohirszki kolostor épületegyüttese. A folyó legszebb, főként ukrajnai részei – mint a Csuhujiv környéki fenyvesek vagy Izjum város mellett az ártéri lombos erdők – a turisták kedvelt célpontjai.
Rövid idő alatt népszerű lett az Ukrajna Donecki területén fekvő nagy kiterjedésű Szvjatyi Hori (Szent hegyek) nemzeti park. A nemzeti parkot Szlovjanszk várostól északra, nagyobb részt a folyó bal partja mentén hozták létre 1997-ben. A több mint 40 000 hektárnyi területnek kb. 30%-a áll a park tulajdonában. Természeti értékei, növény- és állatvilágának számos ritka és veszélyeztetett képviselője mellett, a park része a Donyec-folyó sziklás partján emelkedő szvjatohirszki Szvjato-Uszpenszka lavra (kolostor) épületegyüttese is, valamint több más kulturális emlék.
Források Szeverszkij Donyec-medence Vízgazdálkodási Hivatalának honlapja (oroszul) A Szeverszkij Donyec név jelentéséről
Kategória:Oroszország európai folyói Kategória:Ukrajna folyói