Édes János (Litér, 1809. március 3. – Zádorfalva, 1846. november 7.) református lelkész, költő.
Élete
Édes Gergely fia, Édes Albert öccse volt. Négyéves korában héberül és görögül olvasott; 13 éves korában Losoncon aláírt az iskolai törvényeknek (subscribált), azaz a bölcseleti osztályokba lépett. A gimnáziumot Pápán kezdte, honnan Márton István méltatlan bánásmódja Albert bátyjával együtt elűzte; emez Sárospatakra, ő pedig Losoncra távozott és a teológiát Sárospatakon végezte. Lelkészkedett Zsarnón, Imolán és végre Zádorfalván.
Munkái
Édes János egyházi beszédei. 1844. Miskolcz. (Ism. Mitrovics Gyula, Egyházi szónoklattan 143. l.)
Czikkei: Ez-két szó a magyar nyelv ügyében (Tud. Gyűjtemény 1834), Önszeretet, öngyűlölet (Uo. 1835.), Uti képek (Társalkodó 1839.); ő is verselgetett és Abafi Lajos mutatványul közöl is egy verset tőle a Figyelőben (XVIII.)
Források
További információk Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar újságírók Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1846-ban elhunyt személyek