Téglás

Téglás Hajdú-Bihar vármegyében, a Hajdúhadházi járásban helyezkedik el. A vármegye legkisebb közigazgatási területtel rendelkező városa (3833 hektár), mind a tíz nagyközség nagyobb területtel rendelkezik.

Fekvése A Közép-Nyírségben, a vármegye északi, urbanizáltabb részén helyezkedik el, Budapesttől 247 kilométerre keletre, a megyeszékhelytől, Debrecentől 21 kilométerre északra, Nyíregyházától pedig mintegy 26 kilométerre délre.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Újfehértó, kelet felől Bököny, dél felől Hajdúhadház, nyugat-északnyugat felől egy-egy rövidebb szakaszon Hajdúböszörmény és Hajdúdorog külterületeivel is érintkezik.

Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 4-es főút, mely a belterülete nyugati szélén halad el dél-északi irányban. Bökönnyel és Nagykállóval a 4901-es út köti össze, a nyugati külterületei között pedig elhalad még az Újfehértőt Hajdúböszörménnyel összekötő 3509-es út is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a érinti, melynek itt egy megállási pontja van. Téglás megállóhely a belterület keleti részén helyezkedik el, nem messze a 4901-es út vasúti kereszteződésétől északra; közúti elérését a 49 302-es számú mellékút biztosítja.

A legközelebbi repülőtér Debrecenben található.

Természeti adottságai Természetföldrajzi szempontból a terület a Nyírség déli részéhez tartozik. Eolikus homokkal fedett hordalékkúp-síkság, tehát a felszínét eolikus homokformák jellemzik. Ennek következménye, hogy errefelé a gyenge minőségű homoktalajok jellemzők. Az éghajlat kedvező: az évi középhőmérséklet 9,6–9,8 °C, az évi hőingás 23–24 °C, az éves csapadék mennyiség 550–600 mm, az éves napfénytartam pedig 2000–2050 óra. Az uralkodó szélirány északi, északkeleti. A környéken nagyobb folyó, tó nincs, csak egy időszakos tavacskával találkozhatunk (Kisrét). A talajvíz 2–4 m mélyen van, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. A mélyben termálvíz található, melynek feltárása még nem történt meg. Florisztikai szempontból a Nyírségi flórajáráshoz tartozik. Növényzetének jellegzetes társulásai: tölgy-, kőris-, szil ligeterdők, tölgyesek, homokpusztagyepek. Védett területek: Beloiannisz- erdőrész, és az Angolkert. A Beloiannisz-erdőrész különleges élővilágú, az egykori erdők maradványát őrző terület. Az Angolkert valóságos botanikus kert, melyet gróf Degenfeld Gusztáv alakított ki. Külföldről hozatott fafajtákat, platánt, tulipánfát, nyárfát és fekete diót, melyeket a homoki kocsányos tölgyek közé ültetett.

Története A magyar Alföldön és ezen belül a Tiszántúlon az emberi élet nyomai mintegy hatezer évre visszamenőleg kimutathatók. Téglás környékén az emberi élet első tárgyi emlékei i. e. 2000 körüli időszakból, a rézkorból származnak. E kornak a maradványait találták meg 1970 nyarán Téglás belterületén kertásás közben, amikor egy tömör markolatú kardon és korongos csákányon kívül más tárgyakat is felszínre hoztak. Ezek a leletek a középső bronzkort megszüntető nagy népmozgás következtében kerültek a földbe és elhelyezésük módja tudatos emberi tevékenységre utal.

A szarmata törzsek az 1. század második felében lakták a környező vidéket, földváraik nyomai ma is megtalálhatók a Tiszántúlon (Csörsz árka). Ennek a kornak a maradványai kerültek elő 1954-ben egy építkezés alkalmával is, amikor egy szarmata sírt tártak fel. Hajdúhadház területéről szintén sok szarmata lelet került elő, s a Hajdúhadház-Laposon talált leletek szerves folytatásának tekinthető a Téglás határrészén előkerült három durva készítésű edény is.

A 6. században az avarok szállták meg az Alföldet a mostani Szeged körül tömörülve. Az avarok nyomai Tégláson is megvannak, ugyanis 1952-ben a műút és a vasútállomás közötti területen avar kori sírokat tártak fel.

A 895-ben Árpád fejedelem vezetésével megszállt Alföld területi felosztásakor a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye területén a kabarok három nemzetsége telepedett meg. Téglás honfoglalás kori történetével kapcsolatban is ezt a népcsoportot említhetjük meg. Téglás és környékének Árpád-kori lakói birtoktalanok, de szabadok voltak, s ha uruk iránti kötelezettségüknek eleget tettek, szabadon költözhettek.

A honfoglalást követő évszázad Téglás területe I. István korában mint szállásbirtok, később mintegy 200 évig királyi birtok volt. Téglás a környező kialakuló falvak között központi szerepet töltött be, ezt bizonyítja, hogy a határában, a Szentlélek nevű prédiumán (birtokán) kis méretű Árpád-kori templomot, körülötte temetőt tártak fel.

A debreceni Déri Múzeum munkatársai 1962 nyarán nagyobb mértékű leletmentő ásatást, mélyszántást végeztek Téglás város jelenlegi központjától északnyugatra, és a laza homoktalajból az eke szórvány jellegű ős- és középkori cseréptöredékeket és temetkezési nyomokat forgatott fel. A helyi lakosok tudnak róla, hogy itt régi templomhely van, ezért ezt a helyet az öregek ma is templomdombnak nevezik. A feltárt kerámialeletek, amelyek töredékek voltak, megállapíthatóan az Árpád-korra jellemző 11-14. századi típusúak, ennél viszont több eredményt adott a templomalap árkának és a temető egy részének feltárása.

A kis méretű templom teljes hossza 8,5 m volt. A templom melletti temetőben 41 sírt tártak fel, amelynek a leletanyaga nem volt jelentős. A temető képe nem tért el a más alföldi Árpád-kori temetők általános jellegétől, amit mutat a temetkezés módja és a téglával kirakott sírok alkalmazása. A középkori falut, a templomot és a körülötte lévő temetőt a kutatók a 11-14. századig terjedő Árpád-korra keltezik, ha viszont figyelembe vesszük a kutatók azon állítását, hogy a feltárt területen a templom építése előtt is volt már temető, akkor Téglás környéke már a X. századtól folyamatosan lakott hely volt. A kutatók véleménye, hogy a fellelt kis falu Téglás legkorábbi településtörténeti rétegét adja, illetve Téglás egyik 11-14. századi település magját találták meg. Erre utal Módy György is, aki ezt a területet mint Téglás 11-13. századi prédiumát (birtokát) feltételezi. Azt, hogy a kis település erőszakos elpusztításának nincs nyoma, az anyafalu elszívó hatására bekövetkező 14. századi elnéptelenedés magyarázza. A 10. századi feltárt település és a 14. századi név szerint is említett Téglás történetét a kutatók okleveles adatok alapján derítették fel.

I. István után Az 1050-es években a Gutkeledek birtokához tartozott (Gut és Keled testvérpár volt, akik az I. Péter által behívott német lovagok közé tartoztak, akik a király testőrségében végzett szolgálataikért kapták a nagy kiterjedésű birtokot) nemzetségbeliek Egyedmonostori ága Dorog alágának tagjai hozták létre a települést, szláv és magyar családok letelepítésével. A Gutkeledek tiszántúli birtokának központja a mai Nyíradony (a középkorban Gut) helyén állott. Ezzel egy időben egy másik nemzetség is itteni birtoklásáról is van adat, a Borsodban települt Őrsur nemzetségnek is voltak itt falvai. Az adomány birtokok ebben az időben erősen szétszórt területek voltak, s egy-egy falu ura nem minden esetben egy birtokos volt. Valószínű, hogy az 1200-as években a Gutkeledek földesurai akarata hozta létre tervszerű telepítésekből azt a kis települést a környező erdőségekben élő szláv és magyar családokból, ami a Téglás nevet kapta. A jelenlegi helyet sem helyi, sem helyzeti energiák nem indokolják. Meghatározó lehetett az, hogy a Tokaj-Debreceni út és a Kelet-Nyugat-i csapású vándorlási, kereskedelmi útvonalak itt keresztezték egymást.

Tény, hogy Téglás már a XI. századtól földesurak alávetett település OPPIDUM PRIVILEGIATUM volt, ami azt jelenti, hogy város falu, mivel az officiális (hivatalos tisztviselő) udvarhelye volt a vásártartás állandósult helye, I. István óta egyházas hely is, s az egyházas helyek egyben vásárhelyek is voltak, mivel a vasárnapi piacokon árukat cseréltek, vettek, eladtak.

Téglás a tatárjárás előtt, a XII-XIII. században a Nyírséghez tartozott. A tatárjárás 1241–1242 IV. Béla (1235–1270) Téglás települést is elpusztította és valószínű, egy-két évtized szükséges volt a falu életének újra alakításához, mivel Debrecen is a tatárjárást 60-70 év alatt heverte ki.

Az első feljegyzések Az 1330-as évekig Téglás a Gutkeled-beli Dobiak birtokában volt, és tőlük vette meg Debreceni Jakab és Pál Téglást egészen, és Tur-Sámson egy részét 50 márkáért.

Téglás település első írásos előfordulásai: 1332, a pápai tizedjegyzékekben (1332–1337) Károly Róbert magyar király uralkodása alatt olvasható, azzal a megjegyzéssel, hogy "Lőrinc TILGLAS papja 6 garast, 1333-ban 5 garast fizetett. 1301- (...) 37. évi pápai tizedjegyzékben a máramarosi plébániák az egri püspökség plébániai között (...)178 Téglás."

1332. október. 31. Debrecen "Néhai Dózsa nádor fiai: Jakab és Pál mesterek, szabolcsi ispánok és Adorjáni várnagyok meghagyják László fia: Péter mester szabolcsi alispánjuknak, hogy a Hadházi József mester jobbágya és az ő Dénes nevű Téglási tisztjük által lopásért letartóztatott Bolthi Demetert Tamás mester Bolthi kezességére bocsássa szabadon és a maga, valamint jobbágyai által a Bolthi népek ellen indított összes pereket halassza el az ő személyes bíróságuk elé."

Arra vonatkozóan, hogy a falu lakóinak száma ebben az időben mennyi volt, adatokkal nem rendelkezünk, de az adó összegéből vonatkoztatva feltételezhetően a létszám 80-100 fő lehetett.

A város nevének kialakulása még vitatott, ami nevét valószínűleg – a XIV. század első felétől oklevelekben feltalálható – téglából épített temploma, vagy földesúri háza után kapta. (Korábbi névalakok: Thokas, Tilglas, Theeglas, Theglas, Telglas, Tetlas, Teclas, Teklas, Teglas, Téglás.)

1337.03.15. Kálló. Mihály szabolcsi alispán és a szolgabírák semjéni Mihály fiának: László mesternek Téglás [Theglas] Péter elleni ügyét április 26-ára halasztják.

1338 előtt a falu egy részét feltehetően Debreceni Dózsa nádor fiai (Pál, Dózsa és Jakab) szerezték meg.

Miklós nádor (H), a kunok bírája hírül adja: "Dobi Lőrinc fia István mester, néhai Dózsa nádor fiait: Jakab és Pál mestereket Téglás és Tur-Sámson birtokok ügyében 1343. szeptember 15-re a nádor színe elé perbe hívta, majd az ügyet többszöri halasztás után 1344. május 1-jére tették."

1347 előtt a Téglási birtok per alatt állott.

1347. március 1. "Az egri káptalan előtt Dobi Dorog fia Lőrincz fia István, Dózsa nádor fiaival kibékül, és Téglás nevű Szabolcs vármegyei s Túr-Sámson nevű Bihar vármegyei birtokokat ötven márkáért a Debrecenieknek átengedi."

1347. 06. 14. Kálló. "Berzethe Miklós királynéi pincemester, Danauichi, Palocsai, Adorjáni várnagy, szabolcsi ispán és a négy szolgabíró bizonyítják, hogy Dózsa nádor fia: Jakab a Téglás faluban levő jobbágyát: Jekult köteles bíróság elé állítani kállói Vasar fia: László ellen, illetve esküt tenni, amint ezt helytartója: János deák elvállalta."

1347. 06. 30. Kálló. "Berzethe Miklós szabolcsi ispán és a négy szolgabíró bizonyítja, hogy Dózsa fia: Jakab törvény elé állította Téglási jobbágyát, név szerint Jekult kállói Wasar fia: László ellen, de egyben felmutatta I. Lajos király oklevelét, amely Dózsa fiát: Jakabot és minden jobbágyát kiveszi minden bíróság hatásköre alól."

Egy másik feljegyzés 1348-ból való, ahol Debreceni Dózsa fiai Jakab és Pál utasították Szabolcsi ispánjukat, hogy Téglási tisztük Dénes által letartóztatott tolvajt engedjék szabadon.

1376. december végén Mihály mester egyik hatházi jobbágya a Debreceniek téglási tiszttartójával Hencidai Imrével és két téglási jobbággyal együtt rátörtek Orosi Imre özvegyének Oros nevű falujára és onnan a ménest Téglásra hajtották. A panasz nyomán királyi parancsra a leleszi konvent kivizsgálta az ügyet és megállapította a panasz jogosságát.

1385. A korabeli iratok azt bizonyítják, hogy ebben az időben Téglás számottevő település volt, mert a Dózsák által történő birtokbavétele óta itt egyházi bíró volt, aki mint a földbirtokos fizetett embere lent élt a birtokon.

A leleszi konvent által kiadott 1385. tavaszi oklevélből kitűnik, hogy Debreceni Istvánnak Tégláson is volt udvarháza.