Gyakorlati szempontból fontosak azok a folyékony elegyek, amelyekben az egyik komponens viszonylag nagy mennyiségben van jelen a másikhoz képest. Ezeket oldatoknak nevezzük és illékony oldószerből és nem illékony oldott anyag(ok)ból állnak. Oldószerként leggyakrabban a víz szerepel, de bármilyen tiszta anyag például szerves oldószer, fém- és sóolvadék stb. szerepelhet oldószerként. Szokásos jelölés szerint A jelenti az oldószert, B pedig az oldott anyagot. A továbbiakban kétkomponensű rendszerekről lesz szó, de a jelenség a több oldott komponenst tartalmazó rendszerek esetén is fellép.

A híg oldat

Főleg elméleti szempontból a híg oldatok sajátságai írhatók le viszonylag egyszerű matematikai összefüggésekkel, azok, amelyek esetén az oldott részecskék – a közöttük lévő viszonylag nagy távolság miatt – egymásra gyakorlatilag nincsenek kölcsönhatással. Az oldódás során az oldódó részecskék – molekulák, ionok – oldószer-molekulákat kötnek meg maguk körül, – szolvatálódnak (a vizes rendszerekben ezt a folyamatot hidratációnak nevezik). Ha eléggé híg az oldat, akkor az oldott részecskék körül szabadon kialakul a szolvátréteg és bőven marad szabad oldószer-molekula, amely nem tartozik a szolvátburokhoz. Ezért a híg oldatokban az oldószer viselkedése mindig ideális, vagyis a híg oldatok hígítása – oldószer hozzáadása – nem jár sem energiaváltozással, sem térfogatváltozással. Ennek következtében a sajátságaik – intenzív fizikai mennyiségeik – a tiszta állapotbeli értékből a móltörttel egyenesen arányos összefüggésekkel számíthatók.

A Raoult-törvény

bélyegkép|balra|100px|François-Marie Raoult 1830 – 1901 bélyegkép|jobbra|300px|Kétkomponensű rendszer fázisdiagramja. Az oldat felett mindig kisebb a gőznyomás, mint a tiszta oldószer felett. Δp – gőznyomáscsökkenés

Híg oldatok esetében – ha az oldott anyag nem illékony – a kétkomponensű rendszerek gőznyomására vonatkozó Raoult-törvény az alábbi kifejezésre egyszerűsödik:

ahol: P a zárt rendszerben az össznyomás, Pa pA az oldószer parciális nyomása, Pa xA az oldószer móltörtje.

Kétkomponensű rendszerekben érvényes, hogy xA = 1 – xB, kis átalakítás után a híg oldatok relatív gőznyomáscsökkenésének a Raoult-törvénynek a kifejezéséhez jutunk:

ahol: Δp a gőznyomáscsökkenés, Pa pA* az oldószer gőznyomása tiszta állapotban, Pa pA az oldószer gőznyomása oldat formában, Pa

nA az oldószer anyagmennyisége, mol nB az oldott anyag anyagmennyisége, mol

A gőznyomáscsökkenés kísérletileg mért értékéből az oldott anyag moláris tömege meghatározható. Ha

és ezeket behelyettesítjük a fenti kifejezésbe, akkor

amiből az oldott anyag moláris tömege:

A kifejezésekben:

MA az oldószer moláris tömege, g/mol, MB az oldott anyag moláris tömege, g/mol, mA az oldáshoz használt oldószer tömege, g, mB a feloldott anyag tömege, g,

jelent.

Gyakorlati jelentősége

Régebben igen nagy gyakorlati jelentősége volt a gőznyomáscsökkenés mérésnek bizonyos anyagok moláris tömegének a meghatározásában. Általában más kolligatív sajátság mérésével – a fagyáspontcsökkenés és a forráspont-emelkedés méréssel – együtt használták moláris tömeg meghatározására.

Kapcsolódó szócikkek

Kolligatív sajátság Raoult-koncentráció Molalitás

Kategória:Oldatok Kategória:Fizikai kémia Kategória:Termodinamika