Ipp () falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése Szilágysomlyótól 16 km-re, Zilahtól 48 km-re nyugatra fekszik a Berettyó mentén.
Történelmi adalékok A falu neve 1208-ban Ypu néven fordul elő először a Váradi Regestrumban. 1235-ig a forrásokban Ypu, 1430-ban Iph, 1549-ben Ip, 1551-ben Ipph alakok olvashatók az írásos közlésekben. Két magyarázat elfogadott egészen napjainkban is a település nevének eredetére nézve. Egyesek nevét a Hippolitus (Ipoly) személynév rövidített alakjából származna. A történetírás említést tesz egy másik, elfogadott álláspontról, miszerint maga a falu neve a szláv Ippel folyó nevéből ered.
1373-ban az akkor Kraszna vármegyéhez tartozó Ip birtokába Albesi Mártont iktatták be. 1438-ban Borzás János fia György és a Jakcsiak birtokot cserélnek Ipen. 1466-ban Ippi Lászlót és fiát Jánost iktatták be Ipp birtokába, a település egészen 1598-ig az Ippi család tagjainak birtoka volt. 1598-ban Báthori Zsigmond az utód nélkül elhalt ifjú Ippi László itteni birtokát a rokon Ippi Bideskúti családnak ajándékozta. 1703-ban Somlyai Décsei István valamint neje Szintai Éva és Ippi Bideskúti Zsigmond birtoka volt.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
A második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 7-én a bevonuló 11. hajdúezred 1. zászlóalja hosszabb pihenőt tartott a településen, amikor az egyik lőszerkocsin egy rekesz korábban zsákmányolt és a zötykölődéstől élesedett kézigránát felrobbant, halálosan megsebesítve két embert. A szeptember 13-án a budapesti gyalogezred 32. karhatalmi századával kiszálló Bedő Zsolt főhadnagy már azt az információt kapta, hogy almáskosárba rejtett pokolgép végzett három honvéddel. Bedő különítménye a magyar többségű községben 18 „vasgárdagyanús” embert talált, akik közül 16-ot lelőttek. Az iskolában elszállásolt katonákra éjjel valaki rálőtt, amire válaszul a honvédek – hivatalosan „a támadók üldözése közben” – 157 román férfit, nőt és gyereket öltek meg. Annak ellenére, hogy a 2014 lakosú településen mindössze 392-en voltak román anyanyelvűek, magyar és szlovák áldozat nem volt. Az esetet magyar források alapján feltáró Illésfalvi Péter hadtörténész a magyar honvédek üldözésre vonatkozó állításait „szégyenletes hazugságnak” minősítette. A karhatalmi század szeptember 15-én hagyta el a falut, és Márkaszéken folytatta tevékenységét.
Az áldozatok emlékére 1996-ban emlékművet állítottak fel a faluban.
Demográfiai helyzet 1765-ben a településnek 103 görögkatolikus lakosa volt.
1847-ben 920 lakosa volt, melyből 51 római katolikus, 342 görögkatolikus, 326 református, 11 izraelita.
Ipp növekvő demográfiája az 1880-as években visszaesett, mely elsősorban az elvándorlások mellett a járványoknak tudható be. Jelentős népességgyarapodás az 1890-es évektől állt be.
1890-ben 1099 lakosából 740 magyar, 5 német, 8 tót, 345 román, 1 egyéb nyelvű, ebből 55 római katolikus, 349 görögkatolikus, 670 református, 25 izraelita. A házak száma ekkor 208 volt.
1910-ben 1526, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.
1930-ban 2014 magyar, szlovák és román lakosa közül 392 volt román anyanyelvű.
Az 1950-es években megnyílt a szénbánya és ez a község népességének gyarapodását vonta maga után.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint a falu lakosainak száma 1597 fő, nemzetiségi megoszlás szerint 460 román, 896 magyar, 24 szlovák. A lakosság felekezetileg a következőképpen oszlik meg: orthodox 504, református 846, baptista 126, római katolikus 63, görög katolikus 13, adventista 28, pünkösdista 9, Jehova Tanúi 4. Az utóbbi népszámlálás szerint a falu lakosságának száma megközelítőleg 1250.
Sokan a megélhetés miatt külföldre költeznek, s ott vállalnak munkát. Van olyan eset is, hogy a fiatal házaspár nem telepszik le Ippen, hanem a szomszédos falvak egyikébe költözik.
Egyház és oktatás
Első ízben a felekezeti és az állami oktatásról szólunk, majd az utolsó alegységben rátérünk az óvodáskorú gyermekek neveltetésére is.
Legkorábbi feljegyzés a felekezeti iskoláról 1750-ből maradt fenn. Az iskola első tanítója Nagy János.
Az iskola 1862-ben épült Terebesi Sámuel lelkipásztorsága alatt. Az első osztályosokat tanítója Kozár Mihály volt, a harmadik és negyedik osztályosokat Bene Ambrus kántor-tanító tanította. Az elméleti oktatás mellett gyakorlati tevékenységeket is tanítottak a diákoknak. Bene Ambrus az iskolai munka mellett a helyi lakosság javára is tevékenykedett. A község területén faiskolát létesített és dalkört alapított.
Az állami iskolában együtt tanultak a magyar és román anyanyelvű tanulók, az azelőtt görög katolikus felekezeti iskolába járó gyermekek magyarul nem tanultak, így az első évben minden román anyanyelvű diák első osztályba került.
1869-ig felekezeti iskolát tart fenn. Nehéz anyagi helyzete miatt azonban az egyház hét év múlva kénytelen volt az iskolát a községnek átadni.
1896-ban 2 tantermű állami iskolát szerveztek a községi iskolából. Tanítója Bene Ambrus. Az államnak azzal a feltétellel adták át az iskolát, hogy a tanító református vallású legyen és a kántori feladat végzését is vállalja.
1905-ben 109 tanköteles gyermekből 105 jár az állami iskolában, augusztusban a tüdővész népiskolai terjedésének akadályozása tárgyában érkezik esperesi körlevél. Az első világháború alatt olasz internáltakat helyeznek el az iskolába, így az iskola működése nehézségekbe ütközik, az elszegényedett népnek el kell tartania a hozzá beszállásolt katonaságot is.
A trianoni döntést követően létrejönnek a román anyanyelvű iskolák is.
1934. november 4-én a presbitérium felekezeti iskola újboli felállításáról döntött, a gyermekek anyanyelven történő oktatását tűzve ki célul. A felekezeti oktatás beindulása azonban meghiúsult. 1940-ig a magyar ajkú gyermekek kénytelenek voltak román iskolába járni. A második világháború ideje alatt a gyermekek kizárólag magyar nyelven tanulhattak. A két tannyelvű állami iskola felállítása a második világháború befejezése után valósult meg.
A két világháború között párhuzamosan folyt az oktatás az állami és felekezeti iskolákban. 1921 nyarán a református iskola arra kényszerült, hogy tanszereit, felszerelését az állami iskolának kellett átadnia. Az elemi iskolások száma ebben a tanévben 193.
Az 1948-as tanügyi reform új alapokra helyezi az oktatást. Mivel a falu nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, épülettel, csak az elemi oktatást sikerült megszervezniük. Az V-VII. osztályt a kisebbségben élő nemzetiségűek gyermekei a szomszédos Szilágyzoványon folytathatták gimnáziumi tanulmányaikat. A román anyanyelvűek pedig Márkaszéken folytatták az iskolát.
Az 1950-es években a magyar tagozatra beiratkozók tanulók száma osztályonként 20-30 között váltakozott.
1978-tól bevezették a 10 osztályt Ippen, román tagozaton, mechanikai szakosítással. A IX. osztályba nemcsak a helyi nyolcadikat végzők iratkozhattak, hanem a környék falvaiból végzett diákok is jelentkezhettek.
Az 1950-es évek második felétől majdnem a rendszerváltás idejéig négy tanító volt a magyar tagozaton: Balázs Sarolta (1958-1986), Bekő Anna (1955-1990), Kovács Emma (1958-1990), Kulcsár Mária (1956-1987).
Az elemi osztályok száma Balázs Sára nyugdíjba vonulása után 3-ra csökken. A gyermekek létszáma nem érte el a tízet sem minden évben. Ennek következtében nem indulhatott minden évben négy osztály.
2009 és 2012 között ismét különálló osztály működik az alsó tagozaton, 2012-2017 között három, majd 2017-től kezdődöen 2 összevont osztály működik.
Magyar tagozaton két tanítónő tanít: Deák Noémi és Fazakas Mária. Az oktatás – amint a fentiekben is említést tettünk – összevont osztályokban történik.
Ezzel párhuzamosan a román tagozaton tanulnak a román nemzetiségűek mellett a szlovák, illetve a roma anyanyelvű gyermekek egy része. Medeșan Stela, Mihali Monica és Ola Liliana tanítónők töltik be a tanítói állást. E tagozaton is összevont osztályok vannak.
Ötödik osztálytól a zoványiak is Ippen folytatják az iskolát, nyilván a tanulók minimális létszámának következtében.
Az alsó- és felsőkaznacsi gyermekek egy része ugyancsak Ippen tanul román tagozaton. Egyre több kihívás elé állítja az oktatókat. Arra is volt eset, hogy az ippi román ajkú gyermekek egy része arra kényszerültek, hogy az Alsókaznacsi Iskolában töltsenek egy tanévet.
Óvoda
Az óvoda 1932-33-ban jött létre a faluban a református iskola közbenjárására, egy magánházban. A gyermekekkel való foglalkozás magyar nyelven folyt, de románul is tanultak verseket és énekeket. Az óvónő nem egy, az állam által jóváhagyott tanterv alapján tanította a gyermekeket. Nem volt egy konkrét tanterv előírva, amely alapján az óvőnő taníthatta volna a kisgyermekeket. A nagyobb gyermekek minden nap segítettek a takarítónak az udvart összetakarítani.
Az ötvenes évektől az óvodában 2 csoport volt magyar tagozaton, az óvonői munkát Bagoly Anna és Sillinger Rozália, majd Kiss Piroska és Szűcs Erzsébet látták el. Az óvoda épületeként szolgált a kisiskola,a Faragó féle ház. 1982-től a szilágyzoványi Orbán Ildikó Szűcs Erzsébet mellett Ippen óvonő el egészen 1996-ig. Orbán Ildikó Szilágyzoványra való áthelyezésével az óvónői állást Kiss Krisztina töltötte be. Szűcs Erzsébet 1998-ban való nyugdíjazásával, a második óvonői állás megüresedett. Az alább említett személy helyére került Gergely Erzsébet, aki 2011-ig óvonőként tevékenykedett Ippen. Jelenleg Moldovan Kiss Krisztina Ipp óvonője. Az óvoda magyar tagozaton járók száma nem haladja meg a 15-öt.
Román tagozaton két óvonő van: Chereji Stela és Tamaș Paula.
Az Ippi 1-es számú Gimnáziumi Iskola jelenlegi igazgatója Ciorba Marinel Gheorghe.
Felekezetek Református egyház
Először is azon történéseket vesszük górcső alá, amelyek előkészítették és útnak indították azt a folyamatot, amelyet reformációnak hívunk, s a reformátori tanok terjedését szorgalmazta.
Sipos Gábor történész Derecskei Demeter, a Szilágyság reformátora című tanulmányában és az Erdélyi Református Anyaszentegyház Névkönyvének 1896-os kiadása tűzetesen vizsgálja a szilágysági reformáció létrejöttének körülményeit. Mindkét forrás megegyezést mutat abban, hogy Derecskei Demeter személyéhez kötik a szilágysági reformációt. A közlések szerint a mohácsi vészt követő évben, 1527-ben eljutottak a reformáció tanai Szilágyságba. Nem tartjuk kizártnak, hogy Derecskei reformátori tevékenységének köszönhetően többen is csatlakozhattak a reformációhoz Ippen; ily módon felkarolva a reformáció ügyét. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a reformáció csírái a fent említett községben a szilágysági reformációval egyidőben kezdenek szárba szökenni. Az utóbbi alternatíva azt valószínűsíti, hogy a helyi református egyház megalakulása 1527-hez köthető. Nincs olyan írásos feljegyzés, mely alá tudná támasztani feltételezésünket. Ennélfogva továbbra is bizonytalanság vesz körül a református egyház születésének idejét illetően, ami a következőt jelenti: források hiányában nem tudjuk pontosan behatárolni, mikorra tehető Ipp reformációja.
A Névkönyv Derecskei Demeter mellett Kálmáncsehi Sánta Mártont is Szilágyság reformátorának tekinti. Az ő közreműködésükkel juthattak el a reformátori tanok Tiszántúlról. Egy másik nézetet is röviden ismertetünk. Vannak, akik Ipp reformációját 1540-es évhez kötik, amikor is Ippi Bertalan a wittenbergi egyetemről hazatérve, a református egyháznak egy 110 fontos harangot adományozott.
A jelenlegi, kelet-nyugati tájolású, egyhajós, 250 férőhelyes templom 1419–1420 között épült.
A helyi gyülekezetet a XVI–XVIII. század alatt főként a helyi nemesi családok (Bydeskuty, Ákosi, Pap, Vid, Dócsei, Fogarasi, Vállyi, Veres) támogatták. A templomot többször is újjá kellett építeni, különösen a Rákóczi-szabadságharc idején elszenvedett pusztítás után.
A templom nagyobb bővítése 1793-ban ment végbe: a templomhajót keleti irányba mintegy 7 méterrel meghosszabbították.
A XVIII. század végétől kezdik el vezetni a jegyzőkönyveket, anyakönyveket az egyházközségben. Szigorú fegyelmet gyakorolt a Konzisztórium (pl. kalodával büntetett).