Detek község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése A Cserehát tájegység keleti részén fekszik, a Vasonca-patak völgyében, a megyeszékhely Miskolctól közúton kb. 40 kilométerre északkeletre.
A közvetlenül határos települések: észak felől Beret, kelet felől Forró, délkelet felől Ináncs, dél felől Rásonysápberencs, nyugat felől pedig Selyeb. A legközelebbi város a kb. 15 kilométerre fekvő Encs.
Megközelítése Csak közúton érhető el, Kázsmárk-Léh-Rásonysápberencs vagy Baktakék-Beret érintésével, mindkét irányban a 2624-es úton.
Története Középkor Neve valószínűleg magyar személynévi eredetű, amely név a szlávból került a magyarba. A szláv szó jelentése: bátor.
Első említése 1271-ből származik, amikor Beret birtok déli határaként bizonyos Orbán ispán földjét említették. Ez az Orbán azonos a bárói rangú Perényi család ősével, Detek pedig a Perényiek különböző ágakra bomlása után is a család közös birtoka maradt. Orbán e birtokot V. István királytól kapta adományba, 1274-ben azonban Kun László ezt az adományt érvénytelenítette, és a „teljesen üres és lakók nélküli Detk földet” bizonyos Jánosnak és Pálnak adta a csehek elleni hadjáratokban tanúsított vitézségükért. Ez az adomány azonban nem valósult meg, mert Orbán és utódai megtartották a birtokot. 1345-ben megint Beret határosaként írtak a faluról. Úgyszintén Beret déli határainak felsorolásakor említették 1416-ban a Perényiek Kazafölde nevű részét, amelynek emlékét a mai Kaza-patak őrzi és a Szelep-ligetet. 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői 16 paraszti telken hajtották be az adót, kiknek földesuraik a „Perényi urak” voltak. A falu Abaúj vármegyének a Hernádtól nyugatra eső járásába volt besorolva.
Kora újkor Detek földesúri joghatóságát illetően a 16. században is folytatódott a Perényiek terebesi ágának birtoklása. Bár a csereháti falvak általában közbirtokosság, azaz több kis- és középbirtokos nemesi család tulajdonában voltak már a középkor óta, Detek kivált közülük, hiszen már a középkorban a Perényi bárói család birtokolta a szintén Abaúj vármegyei Perénnyel (ma: Perín, Perín-Chym Szlovákia) együtt, uradalmi faluként. Deteket, mint ősi birtokot, már az Árpád-kor végén szerezte meg a család őse, a 14. században pedig Detek a közeli Tengerfalvával és a szintén csereháti Selyebbel együtt a Perényi-birtokkomplexumhoz tartozott, Tengerfalvát azonban 1418-ban elcserélték a borsodi Kurityán nevű birtokra. Detek és Selyeb a 15. század elején a Perényiek csorbakői uradalmának részei. 1448-ban Detek az Abaúj vármegyei Ida (Nagyida) várának (ma: Veľká Ida, Szlovákia) tartozéka, amelyet uradalmi falvaival együtt a huszita uralom idején egyik birtokosa, Perényi Imre fia János elzálogosított a Jan Jiškra (Giskra) huszita vezérrel szoros kapcsolatot tartó Modrar Pál (†1560 előtt) körmöcbányai polgárnak, rokonai beleegyezése nélkül. 1450-ben Jan Jiškra sárosi ispánként zálogosította el a Perényiektől megszerzett nagyidai uradalmát az ekkor már nagyidai illetőségű Modrar Pálnak. A nagyidai uradalom és egyéb Perényi-birtokok végül úgy kerültek vissza a Perényiekhez, hogy kisperényi Perényi János (†1493) 1460-ben feleségül vette a zálogbirtokos Modrar Pál lányát, Annát. Detek a 16. század elején már a Perényiek szinyei (ma: Svinia, Szlovákia) uradalmához tartozott számos Abaúj vármegyei településsel együtt. 1506-ban II. Ulászló az Abaúj vármegyei Szinye mezővároshoz tartozó abaúji birtokokat, köztük a csereháti Detek és Kéty falut, megerősítette Perényi Imre (†1519) nádor, abaúji ispán, valamint fiai: Ferenc és Péter tulajdonában. A Perényiek mellett azonban kisebb birtokosok is szerezték egy-két jobbágyteleket Deteken a 16. század első felében.
A középkor legvégén a Perényiek Deteket, Perénnyel együtt, dédesi várukhoz csatolták, 1554 körül a dédesi uradalom falvaival (Visnyó, Mályinka, Tardona Borsodban, illetve az abaúji Selyeb, Perény, Vizsoly) együtt készült Detek jobbágyainak összeírása, az egyetlen ilyen névsor a Perényi-korszakból. A bíró tisztet Deteken ekkor Maróti Ferenc féltelkes jobbágy viselte, rajta kívül még 5 féltelkes élt a Perényi-birtokrészen: Gyenge Sebestyén, Lukács Antal, Fodor Tamás, Nagy Miklós és Lukács András, az egyetlen egésztelkes deteki jobbágy neve: Tót Benedek. Rajtuk kívül 3 zsellére is volt a Perényieknek: Hozó Tamás, Korodi Antal, Korodi-Kovács Gergely.
1552-ben az adórovók Perényi Gábor (1532–1567) országbírót, a sárospataki és a füzéri vár urát nevezik meg a falu földesurának Deteken, a következő évtizedben azonban Perényi, mint a legnagyobb birtokrész tulajdonosa mellett más földesurak is birtokoltak itt és Tengerfalván. 1569-ben a magtalanul elhunyt Perényi Gábor hatalmas birtokvagyona visszaszáll az uralkodóra, és a visszaháramlott füzéri uradalmat, Detekkel és Perénnyel együtt, I. Ferdinánd elzálogosítja ecsedi Báthori Miklós (1520–1584) országbírónak, Szatmár, Szabolcs és Somogy vármegyék főispánjának, aki 35 ezer magyar Ft készpénzt fizetett a birtokokért, további 20 ezer Ft-ot pedig elmaradt díjazása fejében már megfizetettnek tudtak be neki. A zálogjog Báthori Miklós fivérére, Györgyre (†1570) és családjára is vonatkozott. A deteki dikális adójegyzék 1576-tól Báthori Miklóst és meg nem nevezett további nemeseket jegyez be Detek birtokosaiként, majd 1588-ban már Báthori György fia, ecsedi Báthori István (1555–1605) országbíró, szatmári és szabolcsi főispán, neves humanista főúr Detek egyik földesura, aki apja és nagybátyja halála után örökölte a füzéri uradalmat. Báthori István utód nélkül hunyt el, a füzéri várat és tartozékait, több egyéb uradalmával együtt, mint leánynegyedet, végrendeletében nővérére, Nádasdy (II.) Ferenc nádor (†1604), a „fekete bég” özvegyére, Báthori Erzsébetre (1560–1614) és gyermekeire: Zrínyi Miklósné Nádasdy Annára, Homonnai Drugeth Györgyné Katalinra és Nádasdy Pálra hagyta. Gyermeki úgy osztoztak meg az örökségen 1614-ben, hogy Füzér és uradalma Nádasdy Pálnak (1595–1633), Sopron és Vas vármegyék örökös főispánjának, dunántúli főkapitánynak jutott. A füzéri uradalom apró, a füzéri vártól viszonylag távoli deteki birtokrésze még a 17. század első évtizedeiben is a füzéri várhoz tartozott, 1612-ben, 1616-ban és 1626-ban a füzéri uradalomban írják össze, Perénnyel együtt. Az abaúji Detek azonban később, ismeretlen időben, kivált a füzéri uradalomból, míg Perény a Nádasdyaknál maradt, és csak Nádasdy Ferenc (1623–1671) kivégzése után került a királyi kamarához, mint elkobzott birtok.
A 16. század második felében a Perényi-örökösök mellett kisebb birtokosoknak is van porciójuk Deteken, a század végén, 1596-ban pedig az abaúji Felsővadászon és Selyeben birtokos Rákóczi család egyik tagja is megjelenik a falu urai között: Rákóczi Lajos (1570 k.–1612) generális, kállói kapitányt, mellette Csató Bertalant is említik mint birtokost a portális adóösszeírások 1596-ban és 1597-ben. A 17. században újabb birtokosok is részesednek Detekből, köztük tekintélyes főúri és nemesi famíliák. 1641-ben Szemere Albert abaúji szolgabíró Kinizsi Zsuzsannától született gyermekei osztoznak több csereháti birtokrészen, köztük deteki jószágon is. 1641-ben gróf Forgách Ádám (1612–1681) nógrádi főispánt, szécsényi főkapitányt, 1643-tól felső-magyarországi (kassai kerületi és végvidéki) főkapitányt említik birtokosként deteki jobbágyai, amikor a török alávetettségről tanúskodnak Abaúj vármegye előtt, ekkor szerepel földesúrként a Gömör vármegyei eredetű mellétei Dévényi családból származó Divinyi (Dévényi) Istvánt is. balra|bélyegkép|250x250px|Népi lakóház Detek legismertebb 17. századi birtokosa Szuhay Mátyás (†1677) volt, aki feltehetően az Abaújban számos birtokot szerzett apjától, id. Szuhay Gáspártól (†1615) örökölte a deteki birtokrészt is. Szuhay Mátyás már korán katonai pályára lépett, részt vett I. Rákóczi György 1644/45. évi hadjáratában, fiatalon lett az ónodi végvár kapitánya, majd II. Rákóczi György kinevezte kállói kapitánynak. Tevékenyen részt vett a Habsburg-ellenes rendi küzdelmekben, az ún „bujdosók” egyik hadvezére lett, vezetése alatt indult az 1672. évi Habsburg-ellenes hadjárat. A császári sereg vérdíjat tűzött ki a fejére, 1677-ben rozsályi (Szatmár m.) házában ölték meg. Szuhay Mátyás Abaúj egyik legvagyonosabb birtokosa volt, halmaji kúriájához több falu tartozott, de a borsodi Szendrőn és környékén is volt udvarháza és jószága, Tarcalon pedig kúriája és értékes szőleje. Deteken részbirtokkal és allódiummal rendelkezett, amelyet halála után, többi birtokával együtt, konfiskáltak, 1680-ban Detek már az ónodi uradalomhoz tartozik. Deteknek 2/3 része tartozott Szuhay Mátyás földesúri joghatósága alá, 1678-ban a falu harmadát más birtokosok uralták. 1725-ben a detekiek úgy emlékeznek, hogy egykor földesúri udvarház is állt a faluban, amely azonban rommá lett.
Néhai Szuhay Mátyás konfiskált deteki birtokrészét, amelyet a kamara 1100 Ft-ra értékelt, Lukácsik György, a szepesi kamara helyettes számvevőmestere 1300 magyar Ft-ért vette 12 évre zálogba 1694-ben. A kuruc vezértől elkobzott kamarai birtokokat még az 1730-as években is Szuhay-féle kincstári jószágoknak nevezték, Deteknek is ez volt a neve 1731-ben, amikor már Dulffy György egykori kassai kamarai tisztviselő és debreceni harmincados tulajdonában van, aki itt él fából épült kúriájában. Az egykori Szuhay-birtok egy része azonban a családnál maradt, 1681-ben Szuhay Mátyás unokái, ifj. Szuhay Gáspár és Zákány Zsuzsanna gyermekei: Márton, György és Anna megegyeztek nagynénjükkel, Dolhai Györgyné Szuhay Erzsébettel az örökséget illetően, és az unokáknak jutott Detek. Detek birtokjogának sorsa a 17. század utolsó harmadától összefonódott az ország sorsával, előbb a bécsi kormányzat konfiskálta rebellis földesura jószágait, majd a Rákóczi-szabadságharc kezdetén II. Rákóczi Ferenc ad utasítást, hogy hívei írják össze, majd kobozzák el Abaúj vármegye Habsburg-párti birtokosainak birtokait, így az ekkor már Kassán élő Lukacsik György deteki birtokrészét, tekintélyes majorságával, pusztuló udvarházával együtt.
Abaúj vármegye déli része a Hódoltság terjedésével a füleki, a hatvani, majd az egri törökök célkeresztjében volt. Így az oszmán hódítók az 1554-ben elfoglalt füleki várból már korán igyekeztek adófizetővé tenni Dél-Abaúj falvait, a füleki szandzsák 1559. évi összeírásában Perecse, Szászfa, Petri, Szala, Devecser, Fancsal és Detek szerepel, míg 1570-ben már két szandzsák osztozott a csereháti falvakon, Fülekhez tartozott Büttös, Szászfa, Szend, Kécs (Fulókércs?), a hatvanihoz Litka, Forró és Beret. Detek több gömöri faluval együtt a füleki szandzsák 1559. évi tímárdefterében Abdülvehháb nevű füleki török tiszt tímárbirtokaként szerepel, évi jövedelmét ekkor 1000 akcséra becsülték a füleki defterdárok, de a későbbi füleki adóösszeírásban, az 1579. évi dizsje-defterben nem szerepel. Kérdés, hogy a devecseri jobbágyok fizettek-e valaha földesúri javadalmat, illetve szultáni adót a 16. században. bélyegkép|250x250px|Pince bejárata