A hosszú hadjárat (más néven téli hadjárat) egy Hunyadi János és I. Ulászló által vezetett török elleni hadjárat volt a Balkánon 1443. július 22. és 1444. január 25. között. Ezt IV. Jenő pápa hirdette ki 1443. január 1-jén.
A hosszú hadjárat sikere motiválta az egy évvel későbbi magyar vezetésű várnai keresztes hadjáratot. Az 1444. november 10-én vívott várnai csatában a keresztesek vereséget szenvedtek, elesett I. Ulászló király és az expedíció pápai képviselője, Giuliano Cesarini bíboros is.
Története Előzmények Hunyadi János, aki Luxemburgi Zsigmond király szolgálatában állt, úri udvarokban nevelkedhetett. Zsigmond 1433-ban figyelt fel rá, lovagjai közé emelte. Hunyadi királya mellett harcolt az itáliai és csehországi hadjáratok során, így tapasztalt, jól képzett katonává vált. A Zsigmond halálát követő hatalmi harcok során emelkedett a bárók soraiba, I. Ulászló támogatásában viselt tevékeny szerepéért az uralkodótól jutalmul kapta az erdélyi vajdaságot, a temesi főispánságot és a nándorfehérvári kapitányságot is. Az 1440-es évekre az ország egyik leghatalmasabb bárójává vált, az ország haderejének jelentős részét irányítása alatt tartva. Hunyadi seregei eredményesen vették fel a harcot a betörő török hadakkal szemben, 1442 során megsemmisítette Mezid bég visszavonuló seregét, a Törcsvári-szoros előterében pedig vereséget mért a ruméliai beglerbég főerejére. Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során méltán vált népszerűvé mind a bárók, mind pedig a kis-, és középnemesség soraiban. Végül Hunyadi győzelmei sarkallták I. Ulászlót a hosszú hadjáratnak is nevezett támadó hadmozdulat elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, lengyel és délszláv sereg főerejét képezte.
A hadjárat Korai harcok alt=Hunyadi János törökellenes harcai, 1440–1456|bélyegkép|Hunyadi János törökellenes harcai, 1440–1456 IV. Jenő pápa 1443. január 1-jén tett közzé egy keresztes bullát. Május elején olyan hírt kapott, hogy „a törökök rossz állapotban vannak, ezért könnyű őket Európából kiüldözni.” Háborút üzent II. Murád szultánnak az 1443-as virágvasárnapi budai lakoma során.A Budáról induló keresztény sereg, magyar és lengyel bandériumokból (ezekben nehéz- és könnyűlovasok szolgáltak), cseh és német gyalogos és lovas zsoldosokból, néhány ezer önkéntesből, 3000 szekérből, később csatlakozó szerb könnyűlovasból és gyalogosból, összesen mintegy állt. A hadsereget a fiatal uralkodó is elkísérte. Hunyadi parancsnoksága alatt a sereg átkelt a Dunán, és elfoglalta Nisszát és Szófiát.
A keresztesek, Ulászló, Hunyadi és Brankovics György (Đurađ Branković) despota vezetésével, október közepén támadtak. Jól sejtették, hogy Murád nem lesz képes gyorsan mozgósítani hadseregét, amely elsősorban a bűnözőkből álló lovasságból állt, akiknek el kellett végezniük a betakarítást, hogy be tudják fizetni az adót. Hunyadinak az 1441–42-es téli hadjáratai során szerzett tapasztalatai előnyt biztosítottak a magyaroknak. Jobb páncélokkal is rendelkeztek, gyakran a török fegyvereket használhatatlanná tették. Murád nem támaszkodhatott a ruméliai csapata hűségére, ezért nehézségekbe ütközött a magyar taktika ellen.
Az első összecsapás Krusevác vára mellett történt, ahol Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. 1443. november 2-án Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. A csatában legalább 2000 török esett el.
Nisszai csata A nisszai csatában (a mai szerbiai Niš mellett) a keresztesek győztek, és arra kényszerítették Kászim pasát és társparancsnokát, Turahan béget, hogy elmeneküljön a bulgáriai Szófiába, hogy figyelmeztesse Murádot az invázióról. Ugyanakkor mindketten felégették az összes falut, ami az útjukba került, hogy megpróbálják a kereszteseket visszatartani a felperzselt föld taktikával. Amikor megérkeztek Szófiába, azt tanácsolták a szultánnak, hogy égesse fel a várost, és vonuljon vissza a hegyszorosokba, ahol a törökök kisebb hadserege nem szenvedne akkora hátrányt.
Szlaticai csata December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben II. Murád szultán (1421-51) az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A Halil nagyvezír vezette sereg december 12-én a Szlatica-hágó (Zlatica) mellett ütközött meg Hunyadival.
A szlaticai csatáig a keresztesek nem találkoztak nagyobb török hadsereggel, csak a Drinápoly felé vezető útvonalon fekvő városok helyőrségeivel. Végül Szlaticánál találkoztak az oszmán hadsereg erős és jól elhelyezett védelmi erőivel. A keresztesek vereséget szenvedtek. Miközben mentek haza, A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. Kászim beglerbég csapatai december 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét, ahol elfogták Mahmud béget, a szultán sógorát és Çandarlı Halil Pasha nagyvezír testvérét. A csata után négy nappal a keresztény hadsereg elérte Prokuplje-t. Đurađ Branković azt javasolta I. Ulászlónak és Hunyadi Jánosnak, hogy maradjanak a szerb erődített városokban télen, és folytassák a törökök elleni hadjáratot 1444 tavaszán. Ők elutasították javaslatot és visszavonultak. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére csak részleges sikert hozott. Nem sikerült Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából kiszorítani.
300px|thumb|right|I. Ulászló és Hunyadi János hadjáratai
Béketárgyalások Úgy gondolják, hogy Murádnak a legnagyobb vágya volt a béke. Nővére többek között könyörgött neki, hogy férjét, Mahmudot engedje szabadon, és felesége, Mara, Đurađ Branković leánya további nyomást gyakorolt rá. 1444. március 6-án Mara küldöttet küldött Brankovićhoz; megbeszélésük megkezdte a békés tárgyalásokat az Oszmán Birodalommal.
1444. április 24-én Ulászló levelet küldött Murádnak, amelyben kijelentette, hogy nagykövetének, Stojka Gisdanić-nek a teljes nevében teljes jogkörrel jár Drinápolyban tárgyalni. Azt kérdezte, hogy a megállapodás megkötése után Murád Magyarországra küldi-e saját nagyköveteit a szerződéssel és olyan esküvel, amelyet Ulászló letehet.
Ugyanezen a napon Ulászló Budán tartott lakomát, ahol Giuliano Cesarini bíboros előtt megesküdött, hogy nyáron új hadjáratot vezet a törökök ellen. László trónra helyezésének legerősebb támogatója szintén beleegyezett fegyverszünetbe, ezzel elkerülve egy újabb polgárháború veszélyét.
1444. június és augusztus között tárgyalásokat folytattak a szerződésről, először Drinápolyban, majd Szegeden. A keresztesek azonban nem voltak teljesen érdekeltek a békében, főleg amiatt, mert Cesarini szorgalmazta a keresztes hadjárat folytatását. A bíboros végül olyan megoldást talált, amely lehetővé tenné mind a harc folytatását, mind a szerződés megerősítését, és 1444. augusztus 15-én esküt tett a drinápolyi békében.
Következmények
A hosszú hadjárat sikere motiválta az egy évvel későbbi magyar vezetésű várnai keresztes hadjáratot. Az 1444. november 10-én vívott várnai csatában a keresztesek vereséget szenvedtek, elesett I. Ulászló király és az expedíció pápai képviselője, Giuliano Cesarini bíboros is.
A várnai török győzelem, majd az 1448-as második rigómezei csatában elszenvedett újabb keresztény vereség visszatartotta az európai államokat attól, hogy 1453-ban, Konstantinápoly ostromakor jelentősebb katonai segítséget küldjenek a Bizánci Császárságnak, annak ellenére, hogy II. Piusz pápa hivatalosan három éves keresztes hadjáratot hirdetett meg.
Források Katolikus lexikon: Hosszú hadjárat Száray Miklós: Történelem II. Nemzeti tankönyvkiadó
Fordítás
Kategória:Magyar–török háborúk