Donald O Hebb (Chester, Új-Skócia, 1904. július 22. – Chester, 1985. augusztus 20.) német származású kanadai neuropszichológus. A neuropszichológia atyja, fő érdeklődési területe az idegsejtek működése, és ennek hatása az olyan pszichológiai folyamatokra, mint a tanulás.
Élete Donald O. Hebb 1904-ben született az új-skóciai (kanadai tartomány) Chesterben. Szülei, Arthur és Clara Hebb orvosok voltak. Édesanyjára erőteljes hatást gyakorolt az olasz orvos, Maria Montessori (1870-1952) elképzelése, miszerint a gyereknevelésben először a képességek fejlesztésére és a személyiség formálására kell helyezni a hangsúlyt, és csak aztán a tudás bővítésére. Ennek szellemében Donald egészen nyolcéves koráig otthon nevelkedett. Mikor iskolába került, teljesítménye lenyűgözte tanárait, tudása jóval meghaladta társaiét. Érettségi után a Dalhousie Egyetemen folytatta tanulmányait, leghőbb vágya az volt, hogy regényíró legyen. 1925-ben diplomázott, majd egykori chesteri iskolájában helyezkedett el tanárként. Donald, vagy ahogy barátai hívták D. O., akkor fordult a pszichológia felé, amikor megismerkedett Sigmund Freud, William James és John B. Watson műveivel. Beiratkozott a McGill Egyetemre, ahol elsősorban a pavlovi kondicionálás iránt érdeklődött, szakdolgozatát A feltételes és feltétlen kondicionálás és gátlás címmel írta. Doktori tanulmányait a neves behaviorista pszichológus, Karl Lashley irányítása mellett végezte, akivel a sötétben és normál körülmények között nevelt patkányok agyműködést vizsgálta. 1936-ban, miután a Harvard Egyetemen megszerezte doktori címét, Lashley kutatási asszisztense lett. Később visszautazott Montreálba, ahol a Neurológiai Intézetben a neves kanadai pszichológussal, Penfielddel az emberi agy működését kutatta. Két évre rá Lashley meghívta Hebbet Floridába, ahol öt évig a főemlősök agyműködést tanulmányozta: “Ez alatt az öt év alatt többet tanultam az emberi lényekről, mint életemben bármikor. Leszámítva életem első öt évét. Amit nem lehet észrevenni az emberben, kimutatható egy másik fajban” – nyilatkozta. Az élménydús időszak után visszatért a McGill Egyetemre, és megírta fő művét The Organization of Behaviour címmel, melynek alapgondolata, hogy az egyszerre tüzelő idegsejtek között erősebb lesz a kapcsolat. Tézise a pszichológiára és a fiziológiára egyaránt óriási hatást gyakorolt. 1947-ben a McGill Egyetem pszichológia professzorává nevezték ki, 1972-ben vonult vissza. Tiszteletére Donald O. Hebb-díjjal jutalmazzák az arra érdemes kanadai tudósokat.
Magánélete Második házasságából két lánya született: Mary Ellen és Jane Paul. Kedvelte az irodalmat, gyakran szavalt verseket, és énekelt lányainak.
Ismert tanítványai Donald Forgays Steven Harnard Helen Mahut Brenda Milner Mortimer Mishkin Ronald Melzack
Magyarul megjelent művei A pszichológia alapkérdései; ford. Czigler István et al.; Gondolat, Budapest, 1975 Összegeződés és tanulás a percepcióban; in: A tanulás szerepe az emberi észlelésben. Budapest: Gondolat, 1975
Jegyzetek
Források www.psych.ualberta.ca/GCPWS/dhebb.html
Kategória:Kanadai tudósok Kategória:Neuropszichológusok Kategória:Emlékezetkutatók Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Royal Society tagjai