II. (Trastámara) Henrik kasztíliai és leóni király, aki két időszakban (1366 – 1367, 1369 – 1379) volt a királyságok első uralkodója a Trastámara-házból. II. Henrik az Ivreai-Burgundiai házból származó XI. Alfonz (1311 – 1350) kasztíliai és leóni király házasságon kívül született fia (ezért "Fattyúnak" is nevezték). I. Péter (1334 – 1369) kasztíliai és leóni királynak a féltestvére és az utóda.
Élete és uralkodása
Küzdelem I. Péter királlyal (1350 – 1369)
Henrik édesanyja Eleonóra (Leonor Núñez de Guzmán /1310 – 1351/), Medina Sidonia úrnője volt, aki tíz gyermeket szült kedvesének, XI. Alfonz királynak, és aki óriási befolyással rendelkezett a királyi udvarban.
Az apja Henriket már gyermekkorában Trastámara grófjává tette. Az édesanyját 1351-ben I. Péter édesanyja, Portugáliai Mária (1313 – 1357) anyakirályné, IV. Alfonz (1291 – 1357) portugál király leánya, meggyilkoltatta. Az uralkodó nevelője, tanácsadója, kegyence, a portugál származású João Afonso de Albuquerque (Juan Alfonso de Alburquerque /1305 – 1354/), Alburquerque uraA mai Spanyolország területén fekvő kisváros spanyol neve Alburquerque, portugál neve Albuquerque. João Afonso de Albuquerque portugál származású nemesnek, Alburquerque urának a neve a portugál nyelvű írásmód szerint szerepel a szócikkben, míg a kasztíliai település neve a spanyol nyelvű írásmód szerint. - Mária anyakirályné és Albuquerque unokatestvérek voltak: Mindkettőjük apai ágú nagyapja I. Dénes (1261 – 1325) portugál király volt, IV. Alfonz királynak az apja. nem szállt szembe a királynéval. I. Péter – állítólag – csak utólag szerzett tudomást a gyilkosságról. Henrik gróf ekkor Portugáliába menekült. A portugál uralkodó, IV. Alfonz király – I. Péter anyai nagyapja – elérte az unokájánál azt, hogy Henrik hazatérhessen. Henrik azonban a kasztíliai elégedetlenekkel összefogva, 1352-ben fellázadt I. Péter ellen, az öccsével, Tellóval (1337 – 1370) együtt. I. Péter leverte a felkelést, de meg kellett bocsátania a féltestvéreinek.
I. Péter 1353. június 3-án házasságot kötött Bourbon Blanka (1339 – 1361) hercegnővel. A házasság megkötését botrány követte: A házasságot nem hálták el, továbbra is María de Padilla (1334 körül – 1361) kasztíliai nemes hölgy (akit – később, 1362-ben tett kijelentése szerint – I. Péter már korábban feleségül vett) maradt a király a kedvese. A király Blankát – tulajdonképpen fogolyként – Arévalo várába küldte, az anyakirálynét pedig haza, Portugáliába. A történtek miatt Albuquerque felháborodottan szakított a királlyal, sőt, ezek után - tartva a királytól - Portugáliába ment. A birtoka, Alburquerque városa, ellenállt a király támadásának, a visszavonuló uralkodó - Henrik gróffal és ikertestvérével, Frigyessel (1333/1334/ - 1358), a Szent Jakab Lovagrend nagymesterével - hiába ostromoltatta a várost. I. Péter – átmenetileg elhidegülve María de Padillától – 1354. tavaszán házasságot kötött Juana de Castro (? – 1374) galíciai nemes hölggyel, elérte azt, hogy két kasztíliai püspök is tanúsította, érvénytelen volt a Blankával kötött házassága. A házasságkötéssel szinte egyidejűleg tudta meg I. Péter azt, hogy Henrik és ikertestvére, Frigyes, megegyezve a Portugáliából visszatért Albuquerquével, ellene fordultak. Tello, az öccsük, valamint más kasztíliai elégedetlenek is csatlakoztak hozzájuk. I. Péter a felkelők ellen indult, és elhagyta Juana de Castrót, akihez már soha nem tért vissza, ismét María de Padilla lett a király kedvese. A király Blankát Toledóba vitette, és María de Padilla rokonának az őrizetére bízta. A város polgárai, és az itt élő nemesek körében azonban felháborodást keltett Blanka sorsa (és a király eljárása); Toledo fellázadt a király ellen. Albuquerque, aki a felkelés vezérének volt tekinthető, 1354. októberben meghalt, állítólag I. Péter megmérgeztette. A felkelők azonban, még 1354-ben, győztek. A Portugáliából szintén visszatért Mária anyakirályné, aki Toro várát uralta, és ahol I. Péter a kincseit őriztette, ugyanis - a fiával szemben - a felkelők oldalára állt. A küzdelem ezzel eldőlt, I. Péter megadta magát, és Frigyes őrizetébe került. A felkelők győzelme azonban csak átmeneti, tiszavirág életű siker volt. A királynak hamarosan, még 1354. decemberben, sikerült megszöknie; állítólag a féltestvérei közül Tello segített is neki a szökésben. I. Péter Segoviába ment, és a hatalmat ismét magához ragadta.
Az 1355-ös esztendő interdiktumot hozott Kasztíliának. A pápa egyházi átokkal sújtotta I. Pétert, María de Padillát, Juana de Castrót, és támogatóikat. Az egyházi átok nem hozta meg a kívánt eredményt. I. Péter bosszúhadjáratot indított az előző évi felkelés résztvevői ellen, 1355. májusban visszafoglalta a lázadóktól Toledót. Blanka továbbra is fogságban maradt. Henrik grófnak sikerült elmenekülnie (megoszlanak a források adatai, hogy 1355-ben, vagy csak 1356 elején). Henrik - a Blankával való bánásmód miatt - a királyra neheztelő franciákhoz menekült, de felesége, Johanna Mánuel (1339 – 1381) hercegnő,Johanna Mánuel hercegnő is az Ivreai-Burgundiai házból származott. Johanna Mánuel apjának, János Mánuelnek, „az Írónak” (don Juan Manuel, „el Escritor”) (1282 – 1348), Villena első hercegének az apja Kasztíliai Mánuel infáns (1234 - 1283) volt, III. (Szent) Ferdinánd (1199 – 1252) kasztíliai és leóni királynak a fia. I. Péter fogságába esett, akárcsak Henrik ikertestvére, Frigyes. Ezek után - 1356. januárban - Mária anyakirályné kénytelen volt a körülzárt Toro várát feladni a fiának, aki őt végleg visszaküldte Portugáliába; az 1354. évi felkelés ezzel teljesen elbukott.Az anyakirályné Portugáliában halt meg, 1357-ben, egyesek szerint tisztázatlan körülmények között. Van olyan állítás, hogy I. Péter mérgeztette meg az anyját, mert megátkozta őt; de van olyan állítás is, hogy a lányát feslett és pazarló életmódúnak tartó apja meggyilkoltatta; ezek azonban minden bizonnyal csak kitalálások.
I. Péter 1356-ban megtámadta Aragóniát, mert IV. Péter (1319 – 1387) aragóniai király (Barcelonai-ház) nem volt hajlandó kiadni az Aragóniába menekült kasztíliaiakat. A „két Péter háborújának” nevezett harcok – amelyek a királyságok határvidékeinek kölcsönös feldúlásával kezdődtek – megszakításokkal ugyan, de 1369-ig tartottak. IV. Péter Franciaországból Aragóniába hívta Henrik grófot, aki a király szolgálatába szegődött; Henrik feleségének, Johanna Mánuelnek, pedig sikerült a fogságból megszöknie.
1359. júniusban, Barcelona előtt, a IV. Péter király, valamint Bernardo de Cabrera (? – 1368), Osona grófja, és Hugo Folch de Cardona (1328 – 1400), Cardona grófjaKatalánul: Bernat de Cabrera és Hug de Cardona. vezérelte aragóniai hajóhad legyőzte a kasztíliai flottát, amelynek fővezére Egidio Boccanegra (? – 1367), genovai születésű hajós, Kasztília tengernagya;Egidio Boccanegra testvére volt Simone Boccanegra (? - 1363), aki az első dózse lett Genovában, Giuseppe Verdi operájának a hőse. míg parancsnokai García Álvarez de Toledo (? - 1370), a Szent Jakab Lovagrend nagymestere, Diego García de Padilla (? - 1368), a Calatrava Lovagrend nagymestere,Diego García de Padilla María de Padilla testvére volt. Amikor Henrik grófot királlyá koronázták (1366), átállt II. Henrik oldalára. I. Péter ezért a második nájerai csata (1367) után börtönbe záratta, ott is halt meg. és Pero (Pedro) López de Ayala (1332 - 1407) (a korszak kiváló történetírója) voltak. 1359. szeptemberben a Henrik gróf vezette aragóniai sereg Araviana mellett legyőzte a Juan Fernández de Hinestrosa (? – 1359) vezette kasztíliai sereget, a csatában kapott sebeibe a kasztíliai vezér belehalt. I. Péter ezért még 1359-ben kivégeztette Jánost és Pétert, Henrik grófnak és Tellónak az öccseit, akik már évek óta a király fogságában raboskodtak (Frigyest már 1358-ban meggyilkoltatta). 1360. április 24-én Henrik gróf az első nájerai csatában viszont vereséget szenvedett az I. Péter irányította kasztíliai seregtől, és elmenekült.Henrik gróf nemcsak a második nájerai csatát (1367), hanem az első nájerai csatát (1360) is elveszítette. – Henrik gróf és Bernardo de Cabrera, Osona grófja, 1360 elején, betörtek Kasztíliába, és elfoglalták Nájera városát. I. Péter először Gutierre Fernández de Toledo (? – 1360), Anamella ura vezetésével küldött ellenük csapatokat, majd később, Burgosból, az I. Péter irányította kasztíliai sereg is elindult Henrik gróf ellen. A város előtt, 1360. április 24-én megvívott, első nájerai csatában, I. Péter győzött Henrik gróf ellen, aki a csata elvesztése után a városba menekült. (Vannak olyan források, amelyek szerint fogságba is esett, de szinte azonnal sikerült is megszöknie: Az egyik forrás szerint a foglyul ejtői nem ismerték fel; a másik forrás szerint viszont voltak – így például Juan Ramírez de Arellano (? –?) nevű nemes –, akik segítettek Henrik grófnak a szökésben.) I. Péter azonban nem ostromolta meg Nájerát, hanem hirtelen, a történészek szerint érthetetlenül, elvonult Nájera alól, San Domingo (ma: Santo Domingo de la Calzada) felé. Henrik gróf és Osona grófja azonnal kihasználták ezt a lehetőséget, elhagyták Nájerát, és visszaindultak Aragóniába (1360. májusban már ott is voltak; Henrik gróf ekkor még nem ment vissza Franciaországba). I. Péter, értesülve a grófok meneküléséről, meggondolta magát, utánuk indult, és Logroño városáig haladt a seregével. Ott találkozott VI. Ince (1282 – 1362) pápa legátusával, a már 1355-ben Aragóniába (illetve Kasztíliába) küldött Guillaume de La Jugie (1317 – 1374) kardinálissal, aki a királynál elérte azt, hogy ne folytassa a harcot a féltestvére ellen, ne üldözze a menekülőket. (I. Péter el is vonult Sevillába.) – I. Péter azonban, még 1360-ban, a Henrik gróf ellen először küldött csapatokat vezérlő Gutierre Fernández de Toledót kivégeztette; testvérének, Blas (Vasco) Fernández de Toledónak (? – 1372), Toledo érsekének pedig Portugáliába kellett menekülnie. – (, , , , , , , , , - (La Rioja en la Guerra Civil entre D. Pedro el Cruel y D. Enrique de Trastámara (Las Batallas de Nájera): [PDF] Texto completo - Dialnet dialnet.unirioja.es/descarga/articulo/663076.pdf) - 2013. szeptember 7.)
A két király 1361-ben, pápai legátus, Guillaume de La Jugie (1317 – 1374) kardinális közreműködésével, békét kötött. IV. Péter ekkor feladta Henrik gróf támogatását, aki visszatért Franciaországba.
Az Aragóniával kötött béke nem bizonyult tartósnak, már 1363-ban kiújultak a harcok Kasztília és Aragónia között. IV. Péter ezért Henrik grófot már 1363-ban visszahívta Franciaországból, akivel Monzónban szövetséget kötött. Megállapodtak abban, hogy I. Pétert megfosztják a tróntól, és Henrik gróf lesz az új kasztíliai király. IV. Péter féltestvére, Aragóniai Ferdinánd (1329 – 1363) infáns felháborodott mind a megállapodáson, mind a mellőzésén. IV. Péter ezért elhatározta az elfogatását, ám az infáns ellenállt, és az összecsapásban Henrik gróf emberei megölték őt.