bélyegkép|250px|A Rigel mérete a Naphoz (balra) viszonyítva
A Rigel (β Orionis, Beta Orionis, Béta Orionis) az Orion csillagkép legfényesebb csillaga, a két lábát alkotó csillag közül a jobb oldali. A csillagkép két váll- és két lábcsillaga alkotta téglalap délnyugati sarokpontja. A Rigel a hetedik legfényesebb csillag az égbolton.
Leírása 775-800 fényév távolságban lévő, többtagú csillagrendszer, legfényesebb tagja egy kék szuperóriás csillag, mely a Napnál tizenhétszer nagyobb tömegű. Luminozitása a Napénak 40 000-szerese.
UV-sugárzása a Napénak 66 000-szerese.
Valószínűleg elegendő tömeget veszít ahhoz, hogy ne váljék szupernóvává, végül ritka oxigén-neon fehér törpévé válik. Elérhette azt a határt, amikor héliumkészletét szénné és oxigénné alakítja.
Történetei R. H. Allen „Az északiak csillagászata” c. könyvében („the Norsemen’s astronomy”) azt állítja, hogy a Rigel Orwandil (Orion) nagylábujja. A másik nagylábujj valószínűleg fagyási sérülést szenvedett a gigászi Orwandil utazása során, ezt Thor letörte és felhajította az északi égboltra. A lábujj ott látható mint Alcor, egy negyedrendű csillag, amit szabad szemmel is látni lehet a Mizar mellett, a Göncölszekér rúdjának görbületénél.
Nevének eredete A Rigelre általában úgy gondolnak, mint az Orion nyugati térdére, neve azonban azt sugallja, hogy inkább a lábat jelöli (Oriont elképzelhetjük úgy, mint aki felemeli az elöl lévő lábát, hogy lesújtson a bikára a bunkójával). Paul Kunitzsch szerint a Rigel nevet először i.sz. 1000 körül már használták a nyugati kultúrában, amikor átvették az arab rijl al jauza kifejezést (=Dzsauza lába). Nem tudjuk, ki volt Dzsauza, de a kifejezés Orionra mint nőnemű lényre utal.
A középkori arab csillagász, Al Szufi szerint a Rigel neve Ra’i al Dzsauza (=Dzsauza pásztora). A pásztor tevéi az Alpha Orionis (Betelgeuze), Gamma Orionis (Bellatrix), Kappa Orionis (Saiph) és a Delta Orionis (Mintaka).
Néhány száz évvel ezelőtt néhány szaktekintély a Rigel nevet Regel vagy Riglon formában írta. Egyes költők az Algebar vagy Elgebar nevet használják a Rigelre.
Az ókori Egyiptomban a Rigel neve S29-Aa17-V28-D61-N14:N35 vagyis Seba-en-Sah volt, aminek jelentése lábujj csillag vagy láb csillag.
Megfigyelése bélyegkép|Hazánk területén készült kép 2022 február 10-én. A deklinációja alapján mintegy 8 fokkal van az égi Egyenlítőtől délre, így az Északi-sark (északi szélesség 82°-tól északra levő területek) kivételével az egész Földről látható. Az északi félgömbről nézve a jobb alsó, a déliről a bal felső csillaga a csillagképnek. Viszonylag nem messze délkeletre fénylik tőle az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga, a Szíriusz. A csillaghoz viszonylag közel, északnyugati irányban látszódik a β Eridani (Cursa) az Eridanus csillagképből, amellyel egy olyan fényesebb-halványabb csillagból álló párost alkot, mint a Sas csillagképben a főcsillag Altair és a néhány fokra levő Tarazed, vagy a közeli Kis Kutya csillagkép fényesebbik csillaga, a Procyon és a halványabb Béta Canis Minoris.
Érdekességek A csillagászati navigációban fontos szerepet játszik a Rigel, mert a világtengerek mindegyikéről jól látható, mivel az ekliptika közelében helyezkedik el.
Megjelenése a kultúrában Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című művében a főszereplő Santiago megjegyzi, hogy a Rigelt látja naplementekor (szeptemberben, Kuba partjaitól nem messze), ami nem lehetséges. Az Orion Beta (valószínűleg Beta Orionis, vagyis a Rigel) egy bányászkolónia Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művében, ahol a bányászok egy telepatikus, ivós játékot játszanak, aminek a tárgya az Ol' Janx Spirit, a Pángalaktikus Gégepukkasztó alkoholos ital egyik fő alkotóeleme.
Források Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008,
Fordítás
További információk Rigel
Jegyzetek
Kategória:Hármascsillagok