Nesztoriosz (görögül: Νεστόριος, latinul: Nestorius; Germanicia, 381 után vagy kb. 386 – Egyiptom, 451 körül, esetleg 452–453) antiochiai képzésű keresztény szerzetes, pap és teológus, 428 és 431 között konstantinápolyi pátriárka volt. Az epheszoszi zsinat 431-ben elítélte és megfosztotta püspöki székétől. Az Asszír keleti egyház saját hagyományában szentként és tanítóként tiszteli; a katolikus, keleti ortodox és orientális ortodox hagyományban viszont az epheszoszi zsinaton elítélt krisztológiai tanítóként tartják számon.
Nevéhez kapcsolódik a később nesztorianizmusnak nevezett krisztológiai irányzat, de a modern kutatás jelentős része különbséget tesz Nesztoriosz saját, töredékesen fennmaradt tanítása, ellenfeleinek róla alkotott képe és a későbbi „nesztoriánus” tanrendszer között. A vita középpontjában a Szűz Máriára alkalmazott Theotokosz cím és Krisztus személyes egységének kérdése állt. A Theotokosz magyarul többnyire „Istenszülő” vagy „Istenanya”; szó szerint arra utal, hogy Mária azt szülte, aki személye szerint Isten Fia. A cím nem azt jelentette, hogy Mária az istenség eredete volna, hanem azt, hogy akit emberi természete szerint világra hozott, az személye szerint maga az örök Fiú.Előd István: Katolikus dogmatika, Szent István Társulat, Budapest, 1978, 113. §.
Nesztoriosz a Christotokosz („Krisztusszülő”) megjelölést részesítette előnyben, és a Theotokosz magyarázat nélküli használatát tartotta veszélyesnek. Attól tartott, hogy ez a cím az isteni természet időbeli eredetét vagy szenvedését sugallhatja. Ellenfelei, különösen Alexandriai Cirill, úgy látták, hogy Nesztoriosz megfogalmazásai nem fejezik ki eléggé Krisztus egyetlen személyének egységét.
A vita röviden
A Nesztoriosz körüli vita nem pusztán arról szólt, hogyan kell Máriát nevezni. A kérdés mélyebb tétje az volt, hogyan kell beszélni Jézus Krisztusról, aki a keresztény hit szerint egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. A vita megértéséhez három egyszerű kérdést érdemes különválasztani:
Kicsoda Krisztus? – A keresztény hit szerint az örök Ige, Isten Fia. Micsoda Krisztus? – Isteni természete szerint valóságos Isten, emberi természete szerint valóságos ember. Kiről állítjuk a születést, szenvedést és halált? – Nem egy külön emberi személyről, hanem ugyanarról az egy Fiúról, aki emberi természete szerint született, szenvedett és halt meg.
Nesztoriosz attól tartott, hogy ha Máriát egyszerűen Theotokosz-nak, vagyis „Istenszülőnek” nevezik, az úgy hangozhat, mintha az örök Ige isteni természete Máriától kezdődött volna, vagy mintha az istenség önmagában szenvedhetne. Ezért a Christotokosz, vagyis „Krisztusszülő” címet tartotta biztonságosabbnak.
Cirill és követői viszont úgy látták, hogy a Theotokosz cím elutasítása Krisztus személyes egységét veszélyezteti. Érvelésük szerint Mária nem az isteni természet eredete, de akit szült, az nem puszta ember, hanem személye szerint maga az örök Fiú. Ezért a cím elsősorban nem Máriáról, hanem Krisztusról szóló állítás volt.
A vita üdvtani jelentőségűnek számított. Ha ugyanis a kereszten nem ugyanaz az egyetlen Fiú szenved emberi természete szerint, hanem csak egy Istennel kapcsolatban álló ember, akkor a megváltás alanya nem maga Isten Fia volna. Ezzel szemben az epheszoszi és később a khalkédóni tanítás azt kívánta kifejezni, hogy Jézus Krisztus egyetlen személy: ugyanő valóságos Isten és valóságos ember.
Időrendi áttekintés
Év Esemény kb. 381–386 Nesztoriosz születése Germaniciában 428 Konstantinápoly püspökévé szentelik 428/429 Kiéleződik a Theotokosz-vita 430 I. Celesztin pápa római zsinata elítéli Nesztoriosz tanítását 431 Epheszoszi zsinat; Nesztoriosz letétele 433 Cirill és az antiochiai püspökök között létrejön az egyesülési formula 435/436 Nesztorioszt távolabbi száműzetésbe küldik Egyiptomba 451 körül Khalkédóni zsinat; Nesztoriosz halála körüli hagyományok 1994 Katolikus–asszír közös krisztológiai nyilatkozat
Neve, tisztelete és a „nesztorianizmus” elnevezés
A görög Νεστόριος név magyar alakja Nesztoriosz. A latin és több nyugat-európai nyelvű szakirodalomban a Nestorius alak használatos.
A „nesztorianizmus” elnevezés a későbbi teológiai és egyháztörténeti hagyományban azokat a krisztológiai tanokat jelöli, amelyeket az epheszoszi zsinat Nesztoriosz nevéhez kapcsolva elítélt. A kifejezés használata azonban óvatosságot igényel. Nem minden, amit a későbbi szerzők „nesztoriánusnak” neveztek, vezethető vissza közvetlenül Nesztoriosz saját tanítására.
A későbbi vitákban a „nesztoriánus” jelző gyakran polemikus címkévé vált. Olyan teológiai irányokra is alkalmazták, amelyek nem feltétlenül Nesztoriosz személyes tanítását követték, hanem inkább az antiochiai hagyományhoz hasonlóan Krisztus valóságos emberségét és a két természet megkülönböztetését hangsúlyozták. Ezért a modern szakirodalom gyakran megkülönbözteti Nesztoriosz történeti személyét, a későbbi „nesztorianizmust” és a Keleti Egyház tényleges teológiáját.
A Keleti egyház és annak mai örökösei, különösen az Asszír keleti egyház, Nesztorioszt nem eretnekként, hanem az antiochiai hagyomány egyik tekintélyes tanítójaként tartják számon. A nyugati és bizánci hagyományban ezzel szemben neve a krisztológiai tévedés egyik klasszikus példájává vált. Sebastian P. Brock ezért nevezte a „nesztoriánus egyház” kifejezést félrevezető megnevezésnek.
A katolikus egyház és az Asszír keleti egyház 1994-es közös krisztológiai nyilatkozata szerint mindkét hagyomány megvallja Krisztus igaz istenségét és igaz emberségét, valamint azt, hogy istensége és embersége egy személyben, összezavarás és szétválasztás nélkül egyesült. A nyilatkozat azt is elismerte, hogy az Asszír keleti egyház Máriát „Krisztus, a mi Istenünk és Üdvözítőnk anyjaként”, a katolikus hagyomány pedig „Isten anyjaként” és „Krisztus anyjaként” szólítja meg. A dokumentum e kifejezéseket ugyanazon krisztológiai hit eltérő liturgikus és teológiai nyelvezeteként értelmezi.
Élete
Származása és képzése
Nesztoriosz a szíriai Germaniciában, a mai Kahramanmaraş területén született, feltehetően a 380-as években. A források születési évét nem adják meg pontosan; a szakirodalomban 381 utáni, illetve kb. 386 körüli dátum egyaránt előfordul. Egyes hagyományok perzsa eredetű családi háttérről tudnak, de ezek részletei nem ellenőrizhetők teljes bizonyossággal.
Képzése az antiochiai teológiai környezethez kötődött. Az antiochiai hagyomány általában józanabb, történeti és nyelvi szempontokra figyelő bibliaértelmezéssel, valamint Krisztus valóságos emberségének erős hangsúlyozásával jellemezhető. A hagyomány Mopszvesztiai Theodorosszal is kapcsolatba hozza Nesztorioszt, de közvetlen tanítványi viszonyuk nem minden részletében bizonyítható.
Nesztoriosz szerzetesként és papként az Antiochia közelében fekvő Euprepiosz-kolostorhoz kötődött. Kortársai és későbbi életrajzi hagyományai szerint jelentős szónoki tehetsége volt. Ez a képesség nagy szerepet játszhatott abban, hogy a császári udvar figyelme rá irányult.
Konstantinápolyi pátriárkává választása
I. Sziszinniosz konstantinápolyi pátriárka halála után II. Theodosius császár Nesztorioszt jelölte a konstantinápolyi püspöki székre. Felszentelésére 428. április 10-én került sor.
A kinevezésnek egyházpolitikai jelentősége is volt. Konstantinápoly az új császárvárosként egyre nagyobb tekintélyt kívánt magának, miközben a régebbi keleti központok, különösen Alexandria és Antiochia, féltékenyen őrizték saját befolyásukat. A fővárosi klérus belső megosztottsága miatt az udvar számára előnyösnek tűnhetett egy kívülről érkező, erős szónoki hírnévvel rendelkező püspök választása.
Az 5. században a teológia nem pusztán elvont tudományos kérdés volt. A császári hatalom az egységes hitet a birodalmi rend egyik feltételének tekintette. Ezért egy olyan vita, amely püspököket, szerzeteseket, udvari köröket és városi tömegeket osztott meg, politikai jelentőséget is kapott.
Konstantinápolyi működése
Pátriárkaként Nesztoriosz kezdetben a korábban elítélt vagy vitatott keresztény csoportokkal szemben lépett fel. Források említik az arianus, makedoniánus, novatiánus és más közösségekkel szembeni intézkedéseit. E tevékenysége illeszkedett a késő antik császári egyházpolitika törekvéséhez, amely a niceai hitvalláshoz kötött egyházi egységet kívánta erősíteni.
A kemény fellépés azonban hamarosan feszültségeket keltett. Nesztoriosz nem volt a főváros helyi egyházi viszonyainak embere, és antiochiai háttere miatt idegenként jelent meg a konstantinápolyi klérus egy része előtt. Szónoki tehetsége tekintélyt adott neki, de határozott és olykor éles hangú fellépése ellenfeleket is szerzett.
A Theotokosz-vita
A cím jelentése
A konfliktus 428 végén vagy 429 elején éleződött ki. Nesztoriosz környezetéhez tartozó egyik pap, Anasztasziosz nyilvánosan kifogásolta, hogy Máriát Theotokosz-nak nevezzék. Nesztoriosz nem határolódott el ettől az állásponttól, hanem saját prédikációiban is óvatosabb nyelvhasználatot sürgetett.
A Theotokosz cím a görög theosz („Isten”) és tiktó („szülni”) szavakból ered. Magyarul többnyire „Istenszülő” vagy „Istenanya” alakban adják vissza. A cím az epheszoszi meghatározás szerint nem azt állítja, hogy Mária az isteni természet forrása volna. Azt fejezi ki, hogy Mária gyermeke nem pusztán egy Istennel különleges kapcsolatban álló ember, hanem személye szerint maga az örök Fiú.
Előd István dogmatikai megfogalmazása szerint az anyaság nem „valamire”, hanem „valakire” irányul: az anya nem természetet, hanem személyt szül. Krisztus esetében ez a személy az örök Fiú. Ezért mondható Mária Isten anyjának, nem úgy, mintha az istenséget mint istenséget hozta volna létre, hanem úgy, hogy a megtestesült Istent emberi természete szerint szülte.
Nesztoriosz érvei
Nesztoriosz attól tartott, hogy a Theotokosz cím magyarázat nélküli használata félrevezető lehet. Szerinte az egyszerű hívők úgy érthetik, mintha az örökkévaló Istennek Máriától lenne kezdete, vagy mintha az isteni természet önmagában születhetne, növekedhetne, szenvedhetne és meghalhatna. Ezért a Christotokosz, vagyis „Krisztusszülő” címet részesítette előnyben.
Egyes fennmaradt szövegei alapján Nesztoriosz nem feltétlenül a Theotokosz cím minden használatát akarta kizárni. Inkább azt kívánta elkerülni, hogy a cím az isteni és emberi természet összekeverését sugallja. A későbbi kutatás ezért különbséget tesz Nesztoriosz óvatossága és a neki tulajdonított szélsőséges „két Krisztus”-tanítás között.
Nesztoriosz fő gondja az volt, hogy a keresztény hit szerint Isten változhatatlan és önmagában szenvedhetetlen. Ha tehát azt mondjuk, hogy „Isten született” vagy „Isten szenvedett”, ezt nem úgy kell érteni, mintha az isteni természet önmagában változott volna. A katolikus és ortodox válasz szerint azonban az állítás alanya nem egy elvont természet, hanem Krisztus személye: ugyanaz az örök Fiú született és szenvedett emberi természete szerint.
Cirill válasza
Alexandriai Cirill szerint Nesztoriosz megfogalmazásai veszélyeztették Krisztus személyes egységét. Cirill attól tartott, hogy ha Mária csak „Krisztusszülő”, de nem „Istenszülő”, akkor Jézusban mintha két külön alany lenne: egy emberi Jézus és egy vele összekapcsolódó isteni Ige. Cirill számára a megtestesülés lényege éppen az volt, hogy maga az örök Ige lett emberré.
Cirill második Nesztorioszhoz írt levele szerint nem egy közönséges ember született előbb Máriától, akibe később leszállt az Ige, hanem maga az Ige egyesítette magával a teljes emberi természetet, és így született test szerint Máriától. Ezért az epheszoszi meghatáozás szerint a Theotokosz cím Krisztus egységének védelmét szolgálta.