Argentína, hivatalos nevén: Argentin Köztársaság (spanyolul: República Argentina) dél-amerikai ország. Délről és nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeletről Brazília és Uruguay, keletről pedig az Atlanti-óceán határolja.
A Föld nyolcadik legnagyobb területű állama, de népessége 2022-ben nem érte el az 50 millió főt. 17 fő/km² népsűrűsége jóval elmarad a 60 fő/km² világátlagtól. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Buenos Aires; a népesség mintegy egyharmada itt koncentrálódik.
A 20. század elején a világ egyik leggazdagabb országa volt. A társadalmát a század közepéig az Európából, mindenekelőtt az Olaszországból és Spanyolországból érkező bevándorlás formálta. Azóta a legfontosabb politikai szakaszok a peronizmus (1946–1955; 1973–1976), katonai diktatúra (főleg 1976–1983), a redemokratizálódás (1983 után) és az 1980-as évektől a válságok sorozata, amely az ezredfordulóra súlyosbodott.
Az alábbi nemzetközi szervezeteknek a tagja: ENSZ, MERCOSUR, Dél-amerikai Nemzetek Uniója, Kereskedelmi Világszervezet, G20.
Egyike annak a húsz országnak, amelyek jelen vannak az Antarktiszon, és állandó bázissal rendelkeznek ott.
Neve Az ország neve a latin argentum szóra vezethető vissza, amely ezüstöt jelent.
Az „Argentina” név a spanyol nyelvből (argento) származik; maga az elnevezés azonban nem spanyol, hanem olasz eredetű, azt jelenti, hogy „ezüstből készült, ezüst színű”.
Nevét a hódító felfedezések korában, a 16. században kapta, mivel az ottani indiánok kincsként ezüstöt1001 Unbelievable Facts, 114. o. tartottak, és a hódítók abban reménykedtek, hogy jelentős mennyiséget találnak itt belőle.
Argentínát először az Ezüsthegység legendájával hozták kapcsolatba, amely széles körben elterjedt a La Plata-medence első európai felfedezői között.Rock, David (1987). Argentina, 1516–1987: From Spanish Colonization to the Falklands War. Berkeley, CA: University of California Press ; Edwards, Todd L. (2008). Argentina: A Global Studies Handbook. Santa Barbara, CA: ABC-CLIO
A régió első, Argentína szóval történő leírását egy 1536-os velencei térképen találjuk.The name Argentine (Spanish) El nombre de Argentina
A nevet valószínűleg először a velencei és genovai hajósok adták neki.
Fekvése, határai, extremitások bélyegkép|jobbra|Az Aconcagua az Ázsián kívüli világ legmagasabb csúcsa 6960 méteres tengerszint feletti magassággal
Dél-Amerika elkeskenyedő déli részének keleti oldalán, az Andok hegylánca és az Atlanti-óceán között helyezkedik el. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeleten pedig Brazília és Uruguay határolja. Szárazföldi határainak hossza 9376 km, a tengerpartiaké 5117 km.
Észak-déli irányú kiterjedése (a déli szigetekkel együtt) 3710 km, legnagyobb átmérője a 27° déli szélesség mentén 1460 km, a 40. foknál 800 km, míg az 50.-nél már csak 400 km.
Az ország legészakibb pontja Jujuy tartományban, a Río Grande de San Juan és a Mojinete folyók összefolyásánál van (déli szélesség 21°46'), legdélebbi kiszögellése a Tűzföld-sziget déli partján található fekvő San Pío-fok (55° 03').
Legnyugatibb pontja délen, az Argentino-tónál van (nyugati hosszúság 73° 35'), a legkeletibb északon, Misiones tartományban, Bernardo de Irigoyen város mellett van (nyugati hosszúság 53° 39').
Az ország legmagasabb pontja az Aconcagua csúcsa Mendoza tartományban (6959 méter), ez egyben a nyugati és a déli félteke legmagasabb pontja is. A legalacsonyabb pont a Laguna del Carbón a San Julián depresszió területén található Santa Cruz tartományban, 105 méterrel a tengerszint alatt, ez egyben a nyugati, illetve a déli félteke legalacsonyabb pontja is, és a hetedik legalacsonyabb terület a földön.
Földrajz
Domborzat Hatalmas kiterjedése miatt az ország felszíne igen változatos. Három nagy tájegysége:
Paraná-alföld vagy La Platá-alföld: az északi határ és a Río Colorado, illetve az Atlanti-óceán és az Andok előhegyei, a Monte vidékéig terjedő, 250 m tengerszint feletti magasságot sehol sem meghaladó síkság. Az alföld helyén található tengeröblöt a harmadidőszak végén a Brazil felföldről és az Andokból lefutó folyók töltötték fel, majd felszínét a negyedidőszakban lösz borította. Argentína legnagyobb és legjelentősebb nagytája. Éghajlata és növényzete alapján három résztájra osztható: Pampa: a terület déli része, mérsékelt övi sztyepp. A nedves pampa (Buenos Aires tágabb körzete) a föld legkiválóbb gabonatermő tájai közé tartozik. Eredetileg ez a vidék is fátlan volt, jelenleg az utak mentén és a településeken az ember által messziről hozott fafajták élnek. A belső, szárazabb vidékeken (száraz pampa) nagyarányú állattenyésztés folyik. Az asztalsimaságú Pampa két szigethegye a Serra del Tandil és a Serra de la Ventana. Gran Chaco: A kelet felé lejtő, egyenetlen síkság északon a Paraná és az Andok között terül el; szubtrópusi sztyepp. A Gran Chaco viszonylag száraz vidék, ingadozó vízjárású folyókkal, lefolyástalan tavakkal. Gyakori a tövises bozót. Jellegzetes fája a quebracho. Argentin Mezopotámia: a Paraná és az Uruguay folyók közti terület. Délen mocsaras, északkeleten, Misiones tartomány területén már a Brazil-felföld része dombos, trópusi jellegű esőerdő. Jellegzetes növénye a yerba, melyből az argentin nemzeti ital, a maté-tea készül. Hegyvidék Bolíviától Tűzföldig: két része a Száraz- vagy Belső Pampa (Monte) és az Andok keleti része, a Keleti-Kordillera és a Nyugati-Kordillera kis része. A száraz hegyvidékek völgyeiben a magas hegyek olvadékvizeiből táplálkozó folyók alakítanak ki oázisokat. Ezek némelyike kiváló szőlőtermő terület. A gyümölcstermesztés is nagyarányú. Északon Jujuy tartomány már az Andok magas központi fennsíkján, az Altiplanón fekszik. Délebbre, a Patagóniát nyugatról határoló hegyvidéken nagy gleccsertavak alakultak ki: az Argentino-tó, a Viedma-tó és mások. Ezek környezete helyi fajtákból álló örökzöld erdő. A folyókban lazac és pisztráng él. Patagónia: táblás vidék a Río Coloradótól déli irányba egészen a Tűzföldig. Magassága 100–1500 m között változik. Az Andokból az Atlanti-óceánba tartó folyók tagolják. Mivel a csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok árnyékolja, viszonylag száraz az éghajlata. Délre haladva egyre hűvösebb, de az óceán közelsége óvja a szélsőségektől. A köves, sovány talajon nagybirtokok alakultak ki. A népsűrűség itt alacsony. Egészen délen, a Tűzföldön több a csapadék, örökzöld erdők alakultak ki.
Argentína legmagasabb pontja a 6962 m magas Cerro Aconcagua.
Vízrajz Legnagyobb folyói: Paraná, Bermejo, Iguazú, Río Negro vagy Fekete-folyó, Salado, Senguerr, Chubut, Santa Cruz, Pilcomayo, Río de la Plata, Paraguay, Uruguay.
Éghajlat Nagy észak–déli kiterjedése és magasságkülönbségei miatt Argentínában nagyon változatos az éghajlat. Az éghajlat általában mérsékelt égövi, a szubtrópusi északtól a szubpoláris délig terjed. Az ország északi része nagyon meleg, száraz nyarak váltakoznak valamivel nedvesebb telekkel. Argentína középső részén a forró nyarakat zivatarok törik meg. A telek hidegek. Argentína nyugati részén a jégeső sem ritka. Délebbre a nyár hűvösebb, a hideg teleken erős a havazás, különösen a hegyvidékeken. A csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok árnyékolja, ezért Argentína nagy részén kevés a csapadék. A hegységek elzárt medencéiben félsivatagi körülmények uralkodnak.
Növény- és állatvilág
Itt él az argentin tapír. Az Andok magasabb szintjein csak szárazságtűrő füvek és cserjék maradnak meg, de az alacsonyabb lejtőkön sűrű bükk és fenyőerdők vannak. A láma Pampákon élő megfelelője a guanakó, a struccé a nandu. Az Andokban megtalálható a láma, a puma és a kondorkeselyű, az erdőkben a jaguár és az arapapagáj, mocsarakban a kajmán. Délen a tűzföldi Beagle csatorna apró szigetei a pingvinek, kormoránok és a különféle fókák lakóhelye.
Képgaléria az élővilágról
Nemzeti parkok bélyeg|Tierra del Fuego (Tűzföld) Nemzeti Park erdeje
Argentína nagy kiterjedése és természeti változatossága miatt itt lehetetlen felsorolni minden természetvédelmi területet. Az UNESCO világörökség listáján az alábbi nemzeti parkok találhatók:
Los Glaciares Nemzeti Park Iguazú Nemzeti Park Valdés-félsziget Ischigualasto és Talampaya Nemzeti Park Los Alerces Nemzeti Park
Környezetvédelem
Argentína tengerentúli területe Argentin antarktiszi terület:
Terület: Népesség: a tudományos kutatóállomás személyzete (télen-nyáron változó létszámmal).
Az argentin parlament döntése alapján az ország 1943 óta jogot formál az Antarktisz egy részére, nevezetesen a déli szélesség 60°-tól délre eső, nyugati hosszúság 74° és 25° közötti területére, amelyet Argentin Antarktisznak neveztek el. Az argentin közigazgatás szerint 1992 óta ide tartozik a brit fennhatóság alatt álló Falkland-szigetek (Islas Malvinas), a Déli-Orkney-szigetek (Orcadas), valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek is.
Történelem
A gyarmatosítás előtt bélyeg|Pucará de Tilcara, középkori település maradványai az inkák előtti korból
Az emberi jelenlét legkorábbi nyoma Argentínában i. e. 11 000-ből származik, Patagóniában található, Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban. Időszámításunk kezdete körül számos kukoricatermesztésen alapuló civilizáció fejlődött ki az Andok vidékén (Santa María, Huarpes, Diaquitas, Sanavinores és mások). 1480-ban az Inka Birodalom Pachacutec inka vezetésével megtámadta és meghódította a mai Argentína északnyugati részét. A birodalomba Collasuyu néven tagolták be ezt a régiót. Északkeleten a guaraní kultúra fejlődött ki, amely jukka és batáta termesztésén alapult. A központi és déli részeken (a pampákon és Patagóniában) nomád kultúrák domináltak, amelyeket a 17. században a mapucsék egyesítettek.
Spanyol gyarmat Az európai felfedezők 1516-ban érkeztek meg. Spanyolország állandó gyarmatot 1580-ban létesített a mai Buenos Aires helyén. Ez akkor a Peru Alkirályság része lett. A Ríó de la Plata Alkirályságot 1776-ban szervezték meg. Ezen időszak kezdetén nagyszámú spanyol vándorolt be, és az utódaik, akiket kreoloknak (criollos) neveznek, manapság Buenos Airesben és más városokban laknak, illetve a pampákon élnek mint gauchók. Az afrikai rabszolgák utódai is jelentős számban vannak jelen a mai népességben. Bennszülött népek maradványai is sokfelé élnek Argentínában. 1806-ban és 1807-ben a Brit Birodalom kétszer megtámadta Buenos Airest, de a kreol lakosság visszaverte e kísérleteket. 1810. május 25-én, amikor Buenos Aires polgárai értesültek arról, hogy Napóleon császár megfosztotta trónjától VII. Ferdinánd spanyol királyt, a helyzet nyomására létrehozták az Első Kormányzó Juntát (májusi forradalom). A Spanyolországtól való függetlenséget 1816. július 9-én kiáltották ki Tucumánban.
Független Argentína
1818-ban José de San Martín átkelt az Andokon, és felszabadította Chilét és Perut a spanyol uralom alól. Centralisták és föderalisták (spanyolul Unitarios és Federales) konfliktusa ismételten polgárháborúra vezetett harminc éven át. Ezalatt Argentínának nem volt központi kormánya. Végül az 1853-ban elfogadott alkotmány lezárta ezt az időszakot.
Külföldi beruházások és bevándorlás modern mezőgazdasági eljárások bevezetését hozta magával. Az 1880-as években a „sivatag meghódítása” a maradék indián törzsek életfeltételeit is megszüntette a déli pampákon és Patagóniában. Ezeket a vidékeket csak ekkor csatolták az állam területéhez.
bélyegkép|középre|750px|Argentína területének változása a 19–20. században (narancssárga)
A modern Argentína