Pest megye, illetve 1949-ig, majd 2023 és 2026 között Pest vármegye (, ) közigazgatási egység Magyarországon, a Közép-Magyarország nagyrégió területén. 6393,14 km2-es területével hazánk harmadik legnagyobb vármegyéje, amely hazánk teljes területének mintegy 6,8%-át fedi le. Emellett közel 1,3 millió fős lakosságával a legnépesebb közigazgatási egységünk, az ország népességének mintegy 13,8%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval meghaladja az országos átlagot.
Északról Szlovákia és Nógrád megye, keletről Heves és Jász-Nagykun-Szolnok, délről Bács-Kiskun, nyugatról Fejér és Komárom-Esztergom megyék határolják. Székhelye Budapest, az ország fővárosa, amely azonban önálló területi egységet képez, így nem tartozik hozzá. De fontos települései közé tartozik a festői és macskaköves utcáiról híres Szentendre, a nagy múltú püspöki székhelyként ismert Vác, a királyi rezidenciával rendelkező Gödöllő és a történelmi jelentőségű fellegváráról nevezetes Visegrád.
I. István 1009-ben kiadott adománylevelében Visegrád várispánsága a mai Pest vármegye területét is magába foglalta. Visegrád az első királyi székhelyek egyike lett, és a középkori Magyar Királyság fontos központjává fejlődött. A Pilis-hegységet szent helynek tartották. Az Árpád-korban Visegrád megyéből jött létre Pest és Pilis megye, majd Buda a megyében alakult meg, mint az ország új fővárosa.
A török hódoltság után Pest és Pilis megyék egyesítésével új közigazgatási egységet szerveztek, amelyhez Solt-széket is hozzácsatolták Fejér vármegyéből. A 19. században Pesten megépült a vármegyeháza, 1876-ban pedig a Kiskunság is a megyéhez csatlakozott, így alakult ki Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye.
A 20. század második felében Pest megye határai az első világháborút követő módosítások, az 1950-es megyerendezés és Nagy-Budapest létrejötte révén alakultak ki. 1954-ben így Pest megye (2023-tól vármegye) lényegében a korábbi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye északi, valamint Hont vármegye Magyarországon maradt részeit foglalja magába, határait pedig kisebb kiigazításokkal Nógrád, Heves, Szolnok és Fejér vármegyék irányában véglegesítették.
Pest vármegye kulturális öröksége rendkívül gazdag és sokszínű, amely a történelmi, földrajzi és etnikai sokféleségből fakad. A térség már a középkor óta fontos szerepet játszott Magyarország kulturális életében. A vármegye kulturális központjai közé tartozik Visegrád, Szentendre és Gödöllő, amelyek műemlékeikkel és kulturális eseményeikkel kiemelkednek. A vármegye területén számos hagyományőrző rendezvényt tartanak, amelyek a népi kultúra megőrzését szolgálják. A néptánc, népzene és kézműves mesterségek különösen jelentősek. A Kiskunság vidékén és a Pilisben a pásztorélet és a népi építészet emlékei ma is fellelhetők.
Nevének eredete Pest nevének eredete valószínűleg az ókorba nyúlik vissza: Contra-Aquincum neve Ptolemaiosz 3. századi Geógraphiké hüphégészisz (Bevezetés a föld feltérképezésébe) című művében ugyanis Pesszion (Πέσσιον, iii.7.§2). Más magyarázatok szerint eredete a budai oldalon található Gellért-heggyel kapcsolatos. A szó ugyanis a szláv nyelveken „barlangot”, „sziklaüreget” jelent. A Gellért-hegy gyomrában pedig nagy hévizes barlang található, amelynek a kijárata ma már be van falazva, azonban egykor nyitott volt, és a barlang mélyéből a Dunába folyó forró víz a környék fő látványosságának számított. Más vélemény szerint[pontosabban?] a pest szó a mai Gellért-hegy és Várhegy közötti, ma Tabánnak hívott területen, az akkori szlávok által folytatott cserép- és téglaégető-ipar kemencéire utalt. A régi magyar nyelvben valóban a kemencét nevezték „pestnek”, ahogy az például a Székelyföld egyes részein még ma is hallható.
A szó számos szóösszetételbe került be. Így lett a hévizes barlangot („forró kemencét”) rejtő mai Gellért-hegy neve Pest-hegy, a hegy lábánál ősidők óta használt folyami átkelő neve pedig Pest-rév, és innen kapta végül a túlparton létrejött település is a nevét.
Hasonló eredetű Buda német neve, Ofen is, amely a szláv pest szóhoz hasonlóan „kemencét” jelent, illetve délnémet nyelvjárásban a szláv pest szóhoz hasonlóan „barlang, üreg” jelentése is van. Érdekes, hogy egy tatárjárás előtti oklevél Ofen néven a folyó bal partján lévő települést, azaz a mai Pestet jelöli meg, később azonban a helyi németek már csak a budai Várhegyre alkalmazták ezt a nevet.
Címere középre|119x119px Az ovális, álló pajzs kék mezejében zöld hármashalomra lépő, jobbra néző, vörös karmokkal és kettős farokbojtú arany oroszlán áll. Az oroszlán jobb mellső mancsában háromágú, nyitott arany koronát, baljában kereszttel díszített arany országalmát tart. A pajzsot jobbról és balról örvénylő arany indafonat keretezi, amelyen vörös karmokkal ellátott griff-fejek jelennek meg, míg a csúcsán egy lótuszpalmettás oromdísz látható. A török hódoltság alatt Pest vármegye igazgatta a megszállt területek igazságszolgáltatását. 1659-ben egyesítették Pest, Pilis és Solt megyéket, főispánjukká a nádort tették. Az új megyéhez készített pecsét 1659-ben készült el, rajta az oroszlán sziklás hegyormon állva tartotta a koronát és az országalmát. A címer eredetének magyarázata évszázadok óta vita tárgya. Egyesek szerint a Wesselényi család címerére vezethető vissza, mások a nádori tisztség szimbolikájában látják az eredetét. 1878-ban a Kiskunság csatlakozásával a címer új elemmel bővült: a pajzs alsó részében egy kun vitéz jelent meg, kezében ezüst szablyával. A címer használata 1991-ben indult újra, amikor Pest megye önkormányzata az ősi szimbólum megújítását elhatározta. bélyegkép|Az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye történelmi címere|216x216px Földrajz
A vármegyében található Magyarország földrajzi középpontja, Pusztavacstól 1 km-re északkeletre, természetvédelmi területen.
Domborzat bélyegkép|272x272px|Pest vármegye domborzati térképePest vármegye területének földrajzi sokszínűségét a hegységek, dombságok és síkságok harmonikus váltakozása jellemzi. Az Északi-középhegység déli része, a Börzsöny vulkanikus eredetű hegysége uralja az északi területeket. Legmagasabb pontja, a Csóványos (938 m), az ország egyik legjelentősebb természetvédelmi területe, mely gazdag forrásokban és bővizű patakokban, amelyek a Duna és az Ipoly felé tartanak.
A Gödöllői-dombság a vármegye középső részén húzódik, melyet alacsonyabb dombhátak és löszhátak jellemeznek. Ez a terület átmenetet képez a Börzsöny vadregényes tája és az Alföld síkságai között. Az Alföld északi pereme is érinti a vármegyét, ahol a Duna menti árterületek síkságai dominálnak.
A Pilis és a Visegrádi-hegység mészkőből és andezitből álló csúcsai a Duna mentén, különösen a Dunakanyar környékén, lenyűgöző tájképi értéket képviselnek. A Pilis egyik legmagasabb pontja a Dobogókő (700 m), mely népszerű turisztikai célpont.
Ez a domborzati változatosság nemcsak a természeti szépséget, hanem a biodiverzitást is jelentősen befolyásolja, hiszen a különféle földtani adottságok és éghajlati viszonyok rendkívül gazdag növény- és állatvilágot eredményeznek.
Éghajlat Pest vármegye éghajlata változatos, melyet elsősorban a domborzati különbségek alakítanak. Az Alföld peremén fekvő sík területeken kontinentális jellegű éghajlat figyelhető meg, míg a hegyvidékek, például a Börzsöny és a Pilis környéke, szubmediterrán hatásokat is mutat.
Hőmérséklet és csapadék A megye sík területein a nyarak forróak, a telek hidegek. Az éves csapadékmennyiség az alacsonyabban fekvő részeken átlagosan 500–600 mm, míg a magasabb régiókban, például a Börzsönyben, ez az érték akár 800–1000 mm is lehet. A napsütéses órák száma szintén eltérő, az Alföldhöz közelebb eső területeken magasabb, míg a hegyekben alacsonyabb.
Mikroklíma és helyi sajátosságok A dombvidéki és hegyvidéki tájak, például a Gödöllői-dombság és a Visegrádi-hegység, mikroklimatikus viszonyokat hoznak létre. Ezek hatással vannak a növényzetre és az állatvilágra, továbbá az agrártevékenységekre is, hiszen a hőmérséklet-ingadozások és a csapadék mennyisége befolyásolja a mezőgazdasági termelést.
Ez az éghajlati sokszínűség hozzájárul a megye gazdag természeti örökségéhez, amely a különféle élőhelyek és a biodiverzitás fenntartásában is kulcsszerepet játszik.
Vízrajz
Pest vármegye vízrajza rendkívül gazdag, és meghatározó szerepet játszik az egész térség természeti környezetében és ökológiájában.
A vármegye területén folyik a Duna magyarországi szakaszának mintegy negyede, amely nemcsak fontos gazdasági és közlekedési útvonal, hanem meghatározó természeti képződmény is. A Duna mellékfolyói közül az Ipoly a legjelentősebb, amely egyben természetes határt képez Szlovákia és Magyarország között. A kisebb folyók közül kiemelkedik a Tápió és a Galga, amelyek a Tisza vízgyűjtő területéhez tartoznak, és jelentős szerepet játszanak az alföldi területek vízháztartásában.
A vármegye legnagyobb állóvizes rendszere a Délegyházi-tavak tórendszere, amely mesterséges eredetű, de mára gazdag élővilágot vonzott. Ezek a tavak nemcsak ökológiai szempontból értékesek, hanem népszerű turisztikai és rekreációs célpontok is.
A Börzsöny hegység forrásokban különösen gazdag, itt több mint 400 forrást tartanak számon, melyek közül sok bővizű és állandó vízhozamú. Ezek a források táplálják a hegységből eredő kisebb patakokat, amelyek a Duna vagy az Ipoly felé sietnek. A patakok és kisebb vízfolyások meghatározóak a helyi élővilág és a vízfolyások mentén kialakult tájképi elemek szempontjából.
A Duna menti ártéri területek jelentős ligeterdőket és gazdag ökoszisztémákat rejtenek. Ezek az ártéri élőhelyek kulcsszerepet játszanak a biodiverzitás fenntartásában és a vízgazdálkodásban, hiszen természetes árvízvédelmi funkciót is betöltenek.
Pest vármegye vízrajza tehát nemcsak a tájképet és a környezetet határozza meg, hanem gazdasági, ökológiai és turisztikai szempontból is kiemelkedő jelentőségű.
Élővilág, természetvédelem
A Duna és a kisebb folyók mentén jelentős ártéri ligeterdők találhatóak. A hegyvidéki erdőkben gímszarvasok, őzek és vaddisznók jelentős állománya él, a Börzsönyben előfordul muflon is. Az alföldi területek jellegzetes állatai a mezei nyúl, a fogoly, a fácán és a fürj.
A természetvédelmi területek közül a itt található a Kiskunsági Nemzeti Park 5000 hektáros része, és a Duna–Ipoly Nemzeti Park jelentős hányada.
Lásd még: Pest vármegye védett természeti értékeinek listája
középre|thumb|800px|Dobogó-kői kilátás a Dunakanyarra
Jellemző földrajzi pontjai
Szélső települések égtájak szerint: legészakibb települése Bernecebaráti (Szobi járás), legdélibb települése Kocsér (Nagykőrösi járás), legkeletibb települése Jászkarajenő (Ceglédi járás), legnyugatibb települése pedig Zsámbék (Budakeszi járás). Tengerszint feletti magasság: legmagasabb pontja a Csóványos (938 m).
Történelem
Ókor Pest vármegye területén az emberi jelenlét nyomai egészen az őskorig visszanyúlnak, de az ókorban vált a régió különösen fontossá. A Duna menti területek már ekkor is stratégiai jelentőséggel bírtak a kereskedelem és a katonai védelem szempontjából. bélyegkép|Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma A Kr. u. 1. században a terület Pannonia provinciához tartozott, a Római Birodalom egyik legfontosabb határvidéke volt. A birodalom határvédelmi rendszerének, a limesnek részeként a Dunát használták természetes védelmi vonalként. Ennek része volt Contra-Aquincum, a mai Pest területén található erőd, amely Aquincummal (a mai Óbuda) szemben helyezkedett el. Contra-Aquincum szerepe a határvédelem mellett a folyami átkelés biztosítása volt.
Az erődítmények mellett a rómaiak útvonalakat is építettek ki, melyek a kereskedelmet és a hadsereg gyors mozgását segítették. Az itt található római kori infrastruktúra (utak, hidak) még hosszú évszázadokon át meghatározta a térség közlekedési viszonyait.