Nagybánya

Nagybánya (, , régi elnevezése Asszonypataka, ) municípium Romániában. Máramaros megye székhelye.

Neve Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt.

Földrajz A város az ország északnyugati részén, a Nagybányai-medencében, az 1307 m magas Rozsály-hegy déli lábánál, a Zazar folyó partján fekszik. Északról a Gutin-hegység (és az annak részét képező Rozsály-tömb, románul Igniş) határolja.

Közigazgatási területe 234,71 km², a városhatáron belüli, szűken vett terület pedig 33,75 km². A szomszédos községek délen Lénárdfalva és Tőkésbánya, keletre Felsőbánya, nyugatra pedig Alsótótfalu.

Története Kezdetek Egyes történelemkutatások szerint a város első említése 1142-ből, II. Géza korából való (Frauenbach, Asszonypataka néven), amikor a király szászokat telepített a környékre. Mások szerint a tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején jött létre. A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. Tőle származik egy 1329-es oklevél is, melyben Rivulus Dominarumnak (Asszonypataka) hívja, a szomszédos Felsőbányát pedig Mons Mediusként (Középhegy) említi. A Rivulus Dominarum elnevezés arra a középkori apácazárdára vonatkozott, amely a mai Klastrom-réten állt. Nagy Lajos király 1347-ben, majd 1376-ban állított ki kiváltságlevelet a városnak; a másodikban többek között a bányászatot is szabályozta.

A román történelemszemlélet szerint a Nagybányai-medence Boirebisztasz dák államának része volt, és néprajzi, nyelvészeti és régészeti bizonyítékok igazolják a románság kialakulását és folytonosságát ezen a tájon. (Lásd még: A románok eredete.)

A bányász kisváros bélyegkép|jobbra|160px|Szent István-torony Nagybánya akkori polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület 50 méter hosszú, tornya pedig 40 méter magas volt. Hatalmas tornya, a Szent István-torony a mai napig magaslik Nagybánya felett.

bélyegkép|jobbra|220px|A Zazar folyó bélyegkép|jobbra|220px|Nagybánya látképe a Szent István-toronyból A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék. Ebben az időben a brassói származású Theodoricus volt az iskolamester. Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést. Pénzverde már 1411-ben működött.

A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarovits István szerb uralkodónak adományozta. Később Hunyadi János kezére került s keze alatt a bányászat ismét fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig is megtekinthető.

Az arany városa bélyegkép|jobbra|220px|Főtér, Erzsébet-ház 1464-ben Mátyás király kiváltságlevelet írt a városnak, az ő uralkodása alatt a bányászat ismét megerősödött. A moldovaiak betörései miatt, Nagybánya kérésére Mátyás király megengedte a városnak, hogy falakkal, sáncárkokkal és bástyákkal vehessék körül. Ezekből napjainkra már csak a Mészáros-bástya maradt fönn. Ebben az időszakban a Magyar Királyság aranytermelésének több mint fele Nagybánya kezében volt.

1551-ben a Habsburg-házbeli I. Ferdinánd birtokába került a város. A bányák ekkor magánkézből bérlők kezébe kerültek s a rablógazdálkodásuk miatt a bányászat ismét hanyatlófélbe került, az egyébként jól felszerelt, európai szintű bányák ismét elhanyagolttá váltak. A bányászat mellett kőművesek, ácsok, kőfaragók, szűcsök, fazekasok, szabók, ötvösök voltak jó hírű mesteremberei Nagybányának. A nagybányai ötvösök országszerte ismertek, egy közülük, Bánfihunyadi Ötvös János világhírre tett szert azzal, hogy a londoni Gresham kollégium tanárává vált, s az angolok kiemelkedő tudósként tisztelik. Egy másik híres ötvös, Ocsovai Dániel II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomóját készítette. 1547-ben Kopácsi István a város lakóit a reformáció mellé állította, és megalapította a Schola Rivulinát, Erdély és a Partium (valamint a mai Románia) területének első középiskoláját, amely 1755-ig működött.

1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvonta a bérlés jogát a bányákat szipolyozó addigi bérlőktől, és Nagybánya városára ruházta át. A 17. század közepén Nagybánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd II. Rákóczi Györgyé lett. 1660 elején a váradi Ali pasa portyázó csapatai dúltak a környéken, majd 1660 nyarán hatalmas, 16 000 arannyi váltságdíjat csikartak ki a várostól.

1664-től, a vasvári béke után Nagybánya osztrák kézre került. 1672-ben Cob császári generális parancsára levegőbe röpítették a város védrendszerének jelentős részét. 1685-ben a császári hadak Máramarosban teleltek, megszállás alatt tartva a vidéket. 1687-ben a reformátusok elvesztették az István-templomot és az iskolájukat, amit a jezsuiták 1691-ben vettek át. 1692-ben a minorita rend megkapta a várostól a Szent Miklósról nevezett kispiaci templomot, ami mellé rendházat építettek.

II. Rákóczi Ferenc 1703-ban átállásra szólította fel a várost, mivel Nagybánya támogatta a fejedelem szabadságharcát. A szabadságharc bukását követő Szatmári béke visszaállította az azt megelőző állapotokat. VI. Károly német-római császár viszont 1712-ben ismét elismerte és megerősítette a város kiváltságait. 1742-ben pestisjárvány pusztított Nagybányán. A pénzverde épületét 1739-ben fejezték be. Ez az épület ma is látható, a megyei történelmi és régészeti múzeum van benne.

1771-ben kezdték el a görögkatolikus templom építését, majd 1792-ben a Híd utcai református templomét. 1793-tól négyosztályos görögkatolikus népiskoláról vannak feljegyzések. A Magyar Jádzó Társaság 1796-ban kért engedélyt a város tanácsától, és 1797-ben már német nyelvű társulat is működött. 1802-ben építették a Fekete Sas fogadót, amelyben 1847 szeptember havában Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szállt meg.

1848-ban a város a forradalom mellé állt, ebben az évben Kossuth Lajost Nagybánya díszpolgárává avatták. 1848 decemberében Bem József tábornok innen indult Kolozsvár elfoglalására. A szabadságharc bukása után Berenczey László erdélyi kormánybiztos sok más forradalmárral együtt Nagybányán talált rejtekhelyet.

A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követte, de a kiegyezés (1867) után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következett. Létrejött a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakult a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központja, a nagybányai festőiskola. Kiépült a vasútvonal Szatmár és Dés felé, kigyúltak az első villanylámpák (1909). 1889-ben jelent meg az első román nyelvű újság, a Gutinul című hetilap. Lakossága fél évszázad alatt több mint kétszeresére nőtt.

Román kézen

1919. január 9-én bevonultak a román királyi csapatok. A román közigazgatás első két évtizedében megerősödtek a román intézmények. A középoktatás nyelve román lett, a görögkatolikus püspökség Máramarosszigetről Nagybányára költözött, de eredménytelen harc folyt azért, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék.

A második bécsi döntés értelmében 1940. szeptember 7-én Nagybányára is bevonult a magyar honvédség. A honvédség tiszteletére állított diadalkaput nem sokkal korábban egy román harckocsi letarolta. 1941. június 27-én, egy nappal a kassai bombázás után a szovjet légierő bombázta Nagybányát.Andaházy Székely Viktor: A m.kir. I. gyorshadtest 1941. évi ukrajnai hadműveletei. Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, 2009. 20-21. old.

A II. világháború után, amikor a visszatérő román közigazgatás megszüntette a megyerendszert és létrejöttek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett. Ezzel egy időben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jöttek létre. Bevándorlás nyomán a lakosok száma -ről -re nőtt.

A forradalom után Az 1989-es forradalom óta a bányászat fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak. Sokan kiköltöztek külföldre, vagy a környező falvakba, így a város lakossága 114 ezerre csökkent. A kommunista rezsim alatt kialakított nehézipar lassan megszűnik és a város fő gazdasági ereje a kereskedelemben van.

Több külföldi cég Nagybánya környékére helyezi kelet-európai lerakatát, képviseletét. Ilyen a Mercedes, amely itt nyitotta meg legnagyobb kelet-európai kamion, busz és haszonjármű lerakatát. Továbbá a közeli Szakállasdombón (Dumbrăvița) épül a Universal Alloy Co. által egy Airbus és Boeing alkatrészeket készítő gyár.

2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A tiszai ciánszennyezés két hét alatt vonult le, hatalmas károkat okozva.

2011 júniusában az önkormányzat – balesetveszélyre hivatkozva – 1,8 m magas betonfalat építtetett két, összesen 200 roma család (mintegy 6-700 fő) által lakott tömbház és az előttük elhaladó forgalmas út közé. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) azonban 6000 lejes pénzbírságot szabott ki Cătălin Cherecheş polgármesterre, mivel álláspontjuk szerint a fal felépítése diszkriminációnak minősül, és nem oldja meg a problémákat. A Romani Criss egyesület 2011 decemberében beperelte a polgármesteri hivatalt. A Bukaresti Törvényszék 2012. novemberi ítélete szerint nem történt diszkrimináció, az egyesület azonban fellebbezni fog.

Népesség

1910-ben 12877 lakosából 9992 fő magyar, 2677 román és 175 német volt.

Az 1992-es népszámlálás szerint a fős lakosság nemzetiségi összetétele: román 80,59%, magyar 17,39% ( fő), német 0,64%, zsidó 0,06%. 1992 és 2002 között a romák és az ukránok kivételével minden nemzetiség lélekszáma csökkent, de eltérő arányban. A 2002-es népszámlálás szerint fő lakta. A nemzetiségi arányok: románok 82,85%, magyarok 14,79% ( fő), cigányok 1,5%, németek 0,35%, ukránok 0,25%, zsidók 0,04%. A 2011-es népszámlálás szerint 123 738 lakosa volt. Az anyanyelvi megoszlás a következő: románok 97801 (79,0%), magyarok 12 606 (10,2%), cigányok 1767 (1,4%), németek 140, ukránok 126, egyéb 115. Hovatartozásáról nem nyilatkozott 11 183 (9,0%), ez némileg torzítja az arányokat. 2011cenzus

Önkormányzat és közigazgatás bélyegkép|jobbra|220px|Nagybánya A helyi tanács összetétele:

Párt 2004 2008 2012 Jelenlegi tanács   Nemzeti Liberális Párt (PNL) 9 9 8                   Szociáldemokrata Párt (PSD) 4 5 7                   Konzervatív Párt (PC) – – 2                   Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 3 3 2                   Dan Diaconescu Néppárt (PP-DD) – – 2                   Demokrata Liberális Párt (PD-L) 5 6 1                   Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) – – 1                   Nagy-Románia Párt (PRM) 2 – –                

Gazdaság

A foglalkoztatási ráta a városban 38,1%. A foglalkoztatottak száma a 2003-as -ról 2005-re -re csökkent, elsősorban az elbocsátások, a munkavállalók elvándorlása és a nyugdíjazások miatt. A legjelentősebb visszaesés az iparban, ezen belül is a kitermelő iparban történt. Csökkent az oktatási és az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak száma is. Ezzel szemben a banki, biztosítási és távközlési területen növekszik a foglalkoztatás.

Közlekedés Közösségi közlekedés A város a 400-as vasúti fővonal mentén fekszik, melynek része a Zsibó–Nagybánya-vasútvonal és a Szatmárnémeti–Nagybánya-vasútvonal. Itt ágazott ki belőle a Nagybánya–Felsőbánya-vasútvonal, amelyen jelenleg nincsen személyforgalom.

A helyi közösségi közlekedést nagyrészt az SC URBIS SA biztosítja. A városi hálózatot 1 trolibusz- és 12 autóbuszvonal alkotja. 17 különjárat egyes cégeket szolgál ki a műszakváltások idején. 10 buszjárat a szomszédos falvakkal és Felsőbányával köti össze a várost.

Közúti közlekedés