Szardínia (olaszul Sardegna, szárdul Sardinna, katalánul Sardenya, spanyolul Cerdeña) egy sziget a Földközi-tengerben és Olaszország különleges státuszú, autonómiával rendelkező régiója. Területének nagysága Magyarországénak durván a negyede.

A Földközi-tenger második, Európa nyolcadik, és a világ negyvenhatodik legnagyobb szigete, amely az olasz félsziget, Spanyolország, Tunézia és Franciaország között helyezkedik el. A Bonifaciói-szoros választja el a közeli Korzikától.

Etimológia, nevei A Szardínia a szardanák népének („tengeri emberek”) nevéből ered, az ő támadásukat verte vissza III. Ramszesz egyiptomi fáraó Kr. e. 1180-ban.

A „nurági” kor kezdetén, úgy Kr. e. 1500-ban a mükénéiek a szigetet Hyknusának (latin változata Ichnusa) hívták. Ennek jelentése valószínűleg a „Hükszoszok szigete” (nusa = sziget), akiket i. e. 1540-ben I. Jahmesz üldözött el Egyiptomból.

A sziget másik neve Sandalyon („lábnyom”) volt, feltehetően a sziget alakja miatt.

Földrajz Szardínia területe , lakossága pedig kb. 1,6 millió fő. A régió fővárosa Cagliari.

A Földközi-tenger második legnagyobb szigete, Olaszország harmadik legnagyobb régiója. Az Appennini-félszigettől kb. 200 km-re helyezkedik el, őket a Tirrén-tenger választja el egymástól. Északon Korzikától a Bonifaciói-szoros választja el. A Szardíniai-csatorna pedig a tőle 184 km-re délre fekvő Tunéziától.

Domborzat bélyegkép|balra|150px|Szardínia domborzati térképe

Szardínia területének 80%-a hegy- és dombvidék. Átlagos tengerszint feletti magassága 334 méter. Legfontosabb hegyei a sziget közepén találhatók: a Punta La Marmora (1834 m), a Perdedu di Seulo (1334 m) és a Vittoria di Esterzili (1212 m), amelyek a Gennargentu-hegység csúcsai. Északon emelkednek a Monti di Limbara (1362 m), a Monti di Ala (1090 m), a Monte Rasu (1259 m), a Monte Albo (1127 m) és a Monte Corrasi di Oliena (1463 m). Délen a legfontosabb hegy az 1236 méter magas Monte Linas.

Vízrajz A sziget felszíni vizekben szegény, folyói rövidek, és vízhozamuk csak a téli hónapokban jelentős. Legfontosabb folyói a Tirso, a Flumendosa, a Coghinas, a Cedrino, a Temo és a Flumini Mannu. Egyetlen természetes tava a Baratz, de nagy számban találhatunk a szigeten mesterséges tavakat, így az Omodeo és a Coghinas tavat.

Tengerpartja és szigetei

Szardínia partjainak hossza 1897 km, délen és nyugaton homokosak, északon és keleten sziklásak. Szardíniát több kis sziget veszi körül: Sant’Antioco (109 km²), Asinara (51 km²), San Pietro (50 km²), a Maddalena (20 km²) és Caprera (15 km²).

Éghajlat

Szardínia klímája jellegzetesen mediterrán: télen enyhe, nyáron pedig meleg. A napsütéses órák száma magas, évente 2600-2700 óra körül alakul.

A tengerpartokon, ahol a lakosság túlnyomó többsége él, a hőmérséklet szinte soha nem csökken fagypont alá. Az alacsony páratartalomnak köszönhetően könnyen elviselhető a nyári forróság. A hegyvidékeken télen havazhat és a hőmérséklet akár fagypont alá is csökkenhet. Itt a nyári éjszakák is hűvösek.

A csapadék északon és nyugaton jelentősebb. A tengerparton és a déli részeken kevés a csapadék, átlagosan 500 mm évente, de délen, például Cagliari környékén még ennél is kevesebbet mérnek. A legkevesebb csapadékot egész Olaszországban Capo Carbonarán regisztrálják, évi 266 mm-t. Egyes hegyvidéki területeken viszont az éves csapadékmennyiség az 1000 mm-t is meghaladhatja.

Szardínia szeles régió, a domináns szelek a misztrál és a sirokkó. Az előbbi a nyári hőmérsékletet csökkenti, és nagy sebességéből (100 km/h) kifolyólag gyakran okoz károkat a mezőgazdaságban, és gondokat a hajózásban. A sirokkó elsősorban tavasszal káros, mivel kiszárítja a talajt. A szeles időjárásra Szardínián számos szélerőmű települt.

Képek

Élővilága bélyegkép|Flamingók

Állatvilág

Mint sok minden másban, Szardínia állatvilágában is eltérést mutat az európai kontinenshez képest. A szigeten a szarvasfélék és a muflon populációja vészesen csökkent a hetvenes évekig, de azóta emelkedőben van, hála a megtett óvintézkedéseknek. A szárd vaddisznó (Sus scrofa meridionalis) a sziget egész területén fellelhető. A legnagyobb ragadozók a szárd róka (Vulpes vulpes ichnusae) és az igen ritka szárd vadmacska (Felis lybica sarda), mellettük még menyétfélékkel is találkozhatunk. Az emlősök közül kiemelkedő jelentőségű a csak Szardínián, és ezen belül is Asinara szigetén honos fehér szamár, a közönséges házi szamár egy fajtája (jelenleg kb. 90 egyed él belőle). Ugyanilyen jellegzetes a Giara nevű kis termetű ló (Equus caballus Giarae), amely a Giara-fennsíkon honos, eredete bizonytalan, de valószínűleg a föníciai vagy a görög hajósok hozták a szigetre az i. e. 5-4. században. A tengerparton elterjedt a rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus), és megtalálható az igen ritka korallsirály (Ichthyaetus audouinii) is.

Növényvilág A sziget növényvilága jellegzetesen mediterrán. Erdeinek nagy része magyaltölgy, amelyet a hűvösebb területeken molyhos tölgyek, a melegebb területeken pedig paratölgyek kísérnek. Szardínia az erdőkben leggazdagabb olasz régió, összesen hektár erdő borítja. A hűvösebb éghajlatú zónákban honos egyes növényfajok a földtörténeti kainozoikumból származnak (tiszafa, francia juhar). 1000-1900 méteres tengerszint feletti magasságon olyan alpesi jellegű növényvilágot találunk, amelyet más régiókban csak 2500–3500 méter magasan.

Endemikus fajok

A sziget élővilágát nagy számú endemikus faj jellemzi. Egy részük a kainozoikumból származik, amikor a sziget még az európai kontinenshez tartozott. Ezek a fajok a kontinentális területeken kihaltak, de a szigeten fennmaradtak. Az endemikus fajok nagyobb része azonban a negyedidőszakból származik, vagy annál is fiatalabb. A sziget növényfajai közül több mint 220 endemikus faj, ami a szárd flóra 10%-át teszi ki. 2002-ben a Gennargentu-hegység barlangjaiban felfedezték a „Plecotus sardus” endemikus denevérfajt.

Természetvédelmi területek bélyegkép|200px|Cala Goloritze (Orosei-öböl – Gennargentu Nemzeti Park)

Felismerve az erdőtüzekkel fenyegetett hegyvidéki területek egyedülállóságát és jelentőségét, számos természetvédelmi parkot hoztak létre a szigeten a ritka állatfajok reprodukciójának elősegítésére.

Gutturu Mannu Regionális Természeti Park (Parco Naturale Regionale di Gutturu Mannu) Oasi di Tepilora Regionális Természeti Park (Parco Naturale Regionale dell'Oasi di Tepilora) Orosei-öböl – Gennargentu Nemzeti Park (Parco Nazionale del Golfo di Orosei – Gennargentu) Molentargius – Saline di Cagliari Regionális Park (Parco Regionale di Molentargius – Saline di Cagliari) Asinara Nemzeti Park (Parco Nazionale dell'Asinara) Porto Conte Regionális Park (Parco Regionale di Porto Conte) La Maddalena Nemzeti Park (Parco Nazionale Arcipelago di La Maddalena): 12 000 hektárnyi vízi és szárazföldi területen fekszik, 180 km hosszú tengerparttal. Magába foglalja a La Maddalena községhez tartozó valamennyi szigetet. Monte Arci Regionális Természeti Park (Parco Naturale Regionale del Monte Arci)

Demográfia A szárdok A szigeten élő nép a szárd. Hagyományosan elsősorban pásztorkodással és halászattal foglalkoznak. A szárd nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek közé tartozik. Nyelvük és folklórjuk sok archaizmust őrzött meg. Élő hagyományuk a vérbosszú. A szárdokat 1948 óta „szárd nép”-ként hivatalosan is elismerik, abban az évben kapott Szardínia régió különleges státuszt. A szárdok képezik az olasz állam által elismert legnépesebb nyelvi kisebbséget.

A mai lakosság több népcsoport keveredéséből született, amelyek elsősorban az Ibériai-félszigetről, az itáliai félszigetről és Korzikáról érkeztek, de a neolitikum alatt még Krétáról és a Kükládokról is vándoroltak Szardíniára.

Újabb kutatások kimutatták, hogy az elszigeteltség, a nehéz környezeti feltételek, a malária és egyéb betegségek különleges genetikai és antropológiai jellegzetességeket alakítottak ki a lakosságban. A genetikai elkülönülés megmutatkozik egyes betegségek gyakoriságában. Ilyen a sclerosis multiplex, a cukorbetegség, az autoimmun betegségek, a Wilson-kór vagy a talasszémia. De a különleges genetikai állománynak köszönhető a szigetlakókat jellemző hosszú élettartam is.

A második világháború belső migrációs hullámainak következtében jelentős szárd közösség alakult Piemontban (71 000 fő), Ligúriában (29 000 fő), Lombardiában (58 000 fő), Toszkánában (23 000) és Lazióban (51 000 fő).

Nyelvek

bélyegkép|balra|250px|Kétnyelvű tájékoztató tábla Szardínia Autonóm Régió 1997-ben kibocsátott egy kerettörvényt a szárd nyelv védelméről és előremozdításáról. A törvény széles teret enged a szárd kisebbségi nyelvnek, és demokratikus módon elismeri több más nyelv jelenlétét is a szigeten. A törvény támogatja a szárd nyelvű média működését, pénzügyi hozzájárulást nyújt szárd televíziós és rádiós műsorok készítéséhez, valamint újságok megjelenéséhez. A törvény ösztönzi a szárd nyelvű kultúra terjesztését a helyi szervezetek, egyesületek, egyetemek szintjén, és ehhez pénzügyi támogatást is biztosít. Különösen lényegesnek tartja a szárd nyelvű irodalmi versenyeket és díjakat, a szárd öntudat erősítését szolgáló események szervezését.

Az olasz és a szárd mellett két korzikai eredetű nyelvet is beszélnek a szigeten: a sassari nyelvet (sassarese vagy turritano) és a gallurai nyelvet (gallurese). Alghero városában katalánul, Carlofortéban és Calasettában pedig egy ligur dialektust beszélnek, a tabarchint, amely eredetileg genovai halászok nyelvjárása volt a tunéziai Tabarka-szigeten, majd az onnan kivándorlók hozták magukkal Szardíniára. Néhány kisebb településen az idősek venetói és isztriai-dalmát dialektust.

Demográfiai adatok A sziget lakossága az utóbbi másfél évszázad alatt megháromszorozódott, s egyike azon kevés európai régióknak, ahol a modern gazdaság érintetlen természettel él együtt. Ennek magyarázata az alacsony népsűrűségben rejlik (69,44 fő/km²). Kb. 1 millió 700 ezren laknak a szigeten, ami ezzel a harmadik legalacsonyabb népsűrűségű olasz régió Valle d’Aosta (37 fő/km²) és Basilicata (60 fő/km²) után. Egyedül Cagliari megye az, ahol a népsűrűség magasabb az olasz átlagnál (122 fő/km²). A külföldi lakosok száma 30 115 fő, ez a teljes lakosság 1,8%-a. A szardíniai családok átlagosan 2,5 főből állnak.

bélyegkép|jobbra|160px|Szardínia megyéi 2025-ben

+ Szardínia megyéinek lakossága (2008. december 31.) Megye Rövidítés Lakosság (fő) Terület (km²) Népsűrűség (fő/km²) Községek száma Székhely (népesség, fő) Cagliari CA 71 Cagliari (157 590) Carbonia-Iglesias CI 23 Carbonia (30 086), Iglesias (27 599) Medio Campidano VS 28 Villacidro (14 544), Sanluri (8544) Nuoro NU 52 Nuoro (36 469) Ogliastra OG 23 Tortolì (10 651), Lanusei (5711) Olbia-Tempio OT 26 Olbia (53 923), Tempio Pausania (14 241) Oristano OR 88 Oristano (32 461) Sassari SS 66 Sassari (130 701) Szardínia összesen 377 Cagliari (157 590)

+ Szardínia tíz legnépesebb városa (2017. okt.)VárosLakosság (fő)1 Cagliari 2 Sassari 3 Quartu Sant’Elena 4 Olbia 5 Alghero 6 Nuoro 7 Oristano 8 Selargius 9 Carbonia 10 Iglesias

Szardínia népességének változása:

Történelem bélyegkép|jobbra|250px|Menhirek, Pranu Muttedu (Goni mellett) bélyegkép|jobbra|250px|Történelem előtti templom romjai (Kr. e. 2700 körül),http://www.sardegnacultura.it/j/v/300?s=25767&v=2&c=2822&t=1 Monte d'Accoddi, a mai Sassari közelében Szardínia történelme az ősidőkbe nyúlik vissza. 1979-ben a paleolitikumból (Kr. e. 150 000) származó leleteket találtak a szigeten.

A történelem előtti Szardínia lakosai obszidiánnal kereskedtek. Ez egy olyan kőzet, amelyből az első, durva megmunkálású eszközöket készítették. Kereskedelmi tevékenységük közel hozta a szigetlakókat a Földközi-tenger mentén élő népekhez.