Valle d’Aosta (magyarul Aosta-völgy, franciául Vallée d'Aoste, Valle d’Aosta-i patois dialektusban Vâl d’Aoûta, walser dialektusban Ougschtaland) Olaszország egyik, a legkisebb és legkevesebb lakosú régiója. Székhelye Aosta. A régió különleges statútummal rendelkezik, amely autonómiát biztosít neki. Az Alpok-Mediterráneum Eurorégió tagja. Lakosainak száma fő.
Földrajz Fekvése bélyegkép|none|400px|Az Aosta-völgy domborzati térképe Területe . Északon Svájccal, nyugaton Franciaországgal, délen és keleten Piemonttal határos.
Domborzat A régió csaknem teljes egészében az Alpokhoz tartozó hegyvidék. Itt találkozik egymással a Nyugati- és a Közép-Alpok. Legfontosabb hegycsúcsai a Gran Paradiso (4061 m, Piemonttal közös), a Monte Bianco (Mont Blanc, 4810 m, Franciaországgal osztozik rajta), a Monte Cervino (Matterhorn, 4478 m, Svájccal közös), és a Monte Rosa (4633 m, Svájccal közös).
bélyegkép|none|350px|A plaine és Aosta panorámája
Egy kisebb központi síksága van, a plaine, ahol Aosta is fekszik.
Területének déli részét a Gran Paradiso Nemzeti Park foglalja el, amely olyan kihalással veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a mormota, a hermelin és a kőszáli kecske.
Vízrajz A régió területe tulajdonképpen egybeesik a Dora Baltea folyó völgyével, és annak Pó-síksággal való egyesüléséig tart. Másik folyója a Buthier.
Éghajlat Éghajlata hegyvidéki.
Állat- és növényvilág bélyegkép|jobbra|250px|Zerge Cogne közelében
Az Aosta-völgyi növényvilág kb. különböző fajt számlál (Olaszországban összesen honos). 800 méter tengerszint feletti magasságig gyümölcsfákon és szőlőkön kívül tölgy- és gesztenyefaerdőket találunk.
A Dora Baltea folyó mentén a nyár, a fűz és az éger honos.
Az itt honos állatok közül különösen jelentős a nagy tengerszint feletti magasságon élő kőszáli kecske és a zerge. Az utóbbi évtizedekben a szarvasok száma folyamatos növekedést mutat. Nemrégiben a hiúz létezésére utaló nyomokat is találtak. Jellegzetes állatok továbbá a mormota, a hermelin, a nyest és a borz.
Története
Az őskori ember első nyomai Valle d’Aosta területén a neolitikumra vezethetők vissza, amikor a gleccserek olvadása révén már lehetséges volt az emberi közösségek megtelepedése. A legkorábbi leleteket Saint-Pierre környékén találták a régészek, egy falu nyomait, Aosta környékén pedig totemoszlopokat. Az első lakosokhoz, a preindoeurópai ligurokhoz később kelták is csatlakoztak, a két népcsoport keveredéséből született a salassi néptörzs, akik a második évezredtől mezőgazdasággal és az ásványkincsek kitermelésével foglalkoztak. (Aranyat Bard és Verres, ezüstöt pedig Courmayeur környékén bányásztak).
I. e. 25-ben a területet elfoglalták a rómaiak, és megalapították Augusta Prætoria Salassorumot, a mai Aosta várost.
A középkorban több nép is meghódította, többek között a burgundok az 5. században, az osztrogótok, a bizánciak, és a longobárdok. 575-ben a frankok szerezték meg a longobárdoktól, 904-ben pedig a Burgundiai Királysághoz csatolták.
1032-től a völgy a Savoyai-ház kezébe került, akik folyamatosan birtokolták, kivéve 1800 és 1814 között, amikor „Arrondissement d’Aoste” néven a Francia Köztársasághoz, majd a napóleoni Császársághoz került.
1630-ban súlyos pestisjárvány söpört végig a területen, a lakosság kétharmadát elpusztítva.
A fasizmus alatt erőteljes olaszosítás zajlott, egyebek mellett a helyi iskolák, az ún. „écoles de hameau” intézmények megszüntetésével, és az olasz nyelv kizárólagos használatának bevezetésével a hivatalokban, a francia nyelv oktatásának megszüntetésével, valamint a településnevek olaszosításával. Valle d’Aostát ekkor Provincia di Aosta néven megyévé alakították, és területébe olvasztották az italofón Canavese területet, az egykori Ivrea járást.
A régióban Ligue valdôtaine néven titkos ellenállási mozgalom szerveződött, amelyet Anselme Réan alapított. Célja a francia nyelv és a Valle d’Aosta-i identitás védelme volt. Tevékenységükkel párhuzamosan partizánmozgalom is indult a völgyekben.
1948-ban autonóm régió státuszt kapott.
Gazdaságát évszázadokig a mezőgazdaság, elsősorban a pásztorkodás jellemezte, amely nem biztosított megfelelő megélhetést a lakosságnak, ezért sokan a szomszédos svájci és francia városokba vándoroltak. A tendencia azonban a második világháború után a turizmus és az ipar fellendülésével megváltozott. Jelenleg az egyik leggazdagabb olasz régió az egy főre eső jövedelem alapján.
Közigazgatás Ez Olaszország egyetlen olyan régiója, amely nincs megyékre osztva. A régió 74 községre oszlik. Az Aostán kívüli községekből 8 községtársulást hoztak létre.
Települései
Allein Antey-Saint-André Aosta Arnad Arvier Avise Ayas Aymavilles Bard Bionaz Brissogne Brusson Challand-Saint-Anselme Challand-Saint-Victor Chambave Chamois Champdepraz Champorcher Charvensod Châtillon Cogne Courmayeur Donnas Doues Emarèse
Etroubles Fontainemore Fénis Gaby Gignod Gressan Gressoney-La-Trinité Gressoney-Saint-Jean Hône Introd Issime Issogne Jovençan La Magdeleine La Salle La Thuile Lillianes Montjovet Morgex Nus Ollomont Oyace Perloz Pollein Pont-Saint-Martin
Pontboset Pontey Pré-Saint-Didier Quart Rhêmes-Notre-Dame Rhêmes-Saint-Georges Roisan Saint-Christophe Saint-Denis Saint-Marcel Saint-Nicolas Saint-Oyen Saint-Pierre Saint-Rhémy-en-Bosses Saint-Vincent Sarre Torgnon Valgrisenche Valpelline Valsavarenche Valtournenche Verrayes Verrès Villeneuve
Legnépesebb települések bélyegkép|jobbra|250px|Az Aosta-völgy községei és községtársulásai Kép Város Lakosság(fő) Tengerszint feletti magasság(m) Terület(km²)1.25pxAosta58321,372.25pxSaint-Vincent57520,81 3.25pxChâtillon54939,774.25pxSarre63128 5.25pxPont-Saint-Martin3456,886.25pxQuart535627.25pxGressan62625
Nyelv
200px|bélyegkép|jobbra|Kétnyelvű utcatáblák
Aosta-völgy nyelvei a francia, a franko-provenszál, az olasz, és déli területein a piemonti. Issime, Gressoney-La-Trinité és Gressoney-Saint-Jean településeken a walser dialektust beszélik. A francia 1561 és 1861-ig egyedüli hivatalos nyelv volt, amit 1861-ben felváltott az olasz. 1946 óta mindkét nyelv hivatalos Valle d’Aostában. 1921-ben még a lakosság 91%-a beszélte a franciát vagy a franko-provenszált, ma már háttérbe szorulnak az olasz mellett, amelynek oka elsősorban az Olaszország más részeiből a fasizmus alatt érkező migráció. A fasizmus idején a francia nyelv használata tilos volt, és erőteljes italianizáció zajlott. A frankofon lakosok nagy része Franciaországba és Svájcba vándorolt. 1948. február 26-án Valle d’Aosta autonóm régió státuszt kapott, ami elismerte a francia-olasz kétnyelvűséget is.
Közlekedés bélyegkép|jobbra|250px|Aosta vasútállomása Torinóból indul és Valle d’Aostán át halad az A5 autópálya, amely Franciaországba vezet. Több híres alagúton is átmegy: a Szent Bernát-alagúton és a Mont Blanc-alagúton is.
Valle d’Aostán két vasútvonal található, ezek teljes hossza 161 km. A legfontosabb vonal a 129 km hosszú Aosta–Ivrea–Chivasso-vasútvonal, míg az Aosta–Pré-Saint-Didier-vasútvonal 32 km.
A régió egyetlen repülőtere a Corrado Gex regionális repülőtér (IATA: AOT, ICAO: LIMW), amely Saint-Chrisophe területén épült, 2 km-re Aostától. Elsősorban a sportrepülést, valamint az alpesi légimentőket szolgálja ki.
Várai bélyegkép|balra|160px|Montmayeur vára bélyegkép|jobbra|250px|Fénis vára bélyegkép|jobbra|250px|Quart vára Valle d’Aosta jellegzetessége a csaknem száz középkori vár, elszórva a régió területén. A középkorban a hegyek nem jelentettek elegendő védelmet a területen létrejött számos kisebb királyságnak, ezért azok uralkodói építkezésekbe kezdtek, hogy gyenge hatalmukat megerősítsék. Gyakorlatilag valamennyi településnek volt saját vára.
A várak közül nagyjából hetven maradt meg valamilyen formában a mai napig. A régió legismertebb vára Fénisben található, 12 km-re Aostától. Ennek belseje is jó állapotban maradt ránk, gyönyörű falfestményeivel.
Kezdetben a várak szigorúan védelmi célokat szolgáltak, majd fő céljuk az lett, hogy tulajdonosuk gazdagságát bizonyítsák. Ennek tipikus példája a már említett Fénis, valamint Issogne vára. Ez utóbbiban is jól kidolgozott freskókat, szökőkutakat és loggiákat találhatunk.
Az is előfordult, hogy a tulajdonosok a védelmi célok mellett bortermelésre is használták kastélyaikat, illetve az azokhoz tartozó földterületet, így Valle d’Aostában találhatók Európa legmagasabban fekvő szőlői.
Gasztronómia A Valle d’Aosta-i konyha – egyedüliként az olasz régiók konyhái közül – nélkülözi a tésztát, és nagyon kevés olajat használ, azt elsősorban vajjal helyettesíti. Legismertebb étele a fonduta, egy sajtfondü, amelybe kenyérdarabokat mártogatnak.
Jegyzetek
További információk
Valle d'Aosta Region – Italy Heritage
Kategória:Autonóm területek Európában