Az apofízis (görögül: αποφυσις, latinul: apophysis, jelentése fogyás) általános jelentése nyúlvány, kitüremkedés. Különböző tudományágakban, különböző jelentéssel bír: a botanikában rendellenes virágzat, amikor a főtengely tovább nő és nem végződik csúcsvirágban. a botanikában címer a fenyők tobozán. a földtanban telérkőzetekből kiinduló nyúlvány, amely melléküregek töltelékeként a szomszéd kőzetbe benyomul. Általában a magmás kőzetek képeznek apofíziseket. az anatómiában valamely csont végrésze, nyúlványa. az építészetben az oszlopok karcsúsodását. Még szűkebb értelemben a negyed kör alakú karima, vaskanyarék, mely összekötő tagozatul szolgál valamely egyenes oldalú, kissé kiszökő lap, tehát a plintus és az oszlop törzse, vagy a fal között, mely a lapon emelkedik. Az apofízis leginkább talpazatokon és oszloplábakon fordul elő.
Források Netlexikon
Kategória:Kőzettan Kategória:Anatómia Kategória:Botanika Kategória:Építészet