Albert Viktor brit királyi herceg (, teljes nevén Albert Victor Christian Edward; Windsor, ), Clarence és Avondale hercege, Athlone grófja. Nevét több korabeli eseménnyel – úgymint a Cleveland utcai botránnyal és Hasfelmetsző Jack sorozatgyilkosságával – is összefüggésbe hozták.
Élete Származása és gyermekkora balra|70px Albert Viktor brit királyi herceg 1864. január 8-án, két hónappal a kiírt szülési idő előtt jött világra a Windsori Frogmore-házban Albert Eduárd brit trónörökös és walesi herceg (1841–1910) és Alexandra dán királyi hercegnő (1844–1925) elsőszülött gyermekeként. Édesapja Viktória brit királynő legidősebb fiaként a brit trón várományosa volt, aki után Albert Viktor a második helyre került a trónöröklési sorrendben. Édesanyja a dán királyi családból származott, húgai révén rokonságba került többek között az orosz cári és a hannoveri királyi családdal is. Öt testvére született még – három leány és két fiú –, akik közül a legkisebb fiú csecsemőként hunyt el. bélyegkép|balra|230px|A walesi hercegi család, 1864 Albert Viktor herceget március 10-én keresztelte meg a királyi palota magánkápolnájában az anglikán egyház (az uralkodó utáni) második embere, Charles Thomas Longley canterburyi érsek. Keresztszülei között szerepelt például I. Lipót belga király, IX. Keresztély dán király, Viktória porosz trónörökösné, Alexandrina badeni hercegnő és Alfréd edinburgh-i és szász–coburg–gothai herceg. A kis herceg nevét apai nagyanyja óhajának megfelelően elhunyt nagyapja, Albert szász–coburg–gothai herceg után kapta, azonban a családon belül az „Eddy” becenévre hallgatott.
Alig tizenhét hónappal a herceg születését követően világra jött öccse, György yorki herceg. Tekintettel a két fivér közti csekély korkülönbségre, neveltetésük együtt folyt, közösen oktatták őket. 1871-ben a királynő John Neale Daltont kérte fel a hercegek tanítójának. Szigorú tanulmányi programjuk egyaránt tartalmazott akadémiai tantárgyakat, katonai gyakorlatokat és játékosabb feladatokat. A testvérek többek között édesanyjuk anyanyelvét, a dánt is elsajátították, azonban Albert Viktor viszonylag lassan haladt tanulmányaiban, és nevelője arra panaszkodott, hogy „abnormálisan aluszékony”. Környezete több okot is talált a herceg rossz előmenetelére, felhozták mentségként koraszülöttségét és édesanyjától esetlegesen örökölt részleges süketségét, illetve nevelőjét hibáztatták. A fivérék oktatásának elkülönítését többször is fontolóra vették az udvarban, azonban Dalton azt tanácsolta a gyerekek édesapjának, hogy továbbra is tanuljanak együtt, mivel György herceg ösztönzőleg hat bátyjára és munkára készteti. 1877-ben mindkét herceg a haditengerészet HMS Britannia nevű kiképzőhajójára kerültek, ám kiképzésük csak két hónapos késéssel kezdődhetett meg, mivel Albert Viktor herceg tífuszt kapott. Elkísérte a hercegeket Dalton is, aki ez idő alatt lelkészként szolgált a hajón. 1879-ben a királynő, a walesi herceg és a kormány hosszas tanácskozásának eredményeként a hercegi testvérek tengerészkadétokként hároméves világ körüli útra indultak a HMS Bacchante fedélzetén. A hercegek és Dalton végigutaztak a Brit Birodalom területén, érintve többek között a Szentföldet, Amerikát, Ausztráliát, Dél-Afrikát és a Távol-Keletet. Útközben, tizenhatodik születésnapja alkalmából Albert Viktor herceg tengerész-hadapródi fokozatot kapott. Mire visszaérkeztek, Albert Viktor herceg már betöltötte tizennyolcadik életévét.
1883-ban a két testvér oktatását véglegesen szétválasztották: a yorki herceg a haditengerészet kötelékében maradt, míg Albert Viktor herceg a cambridge-i Trinity College hallgatója lett. A továbbra is a herceggel maradó Dalton mellett James Kenneth Stephent is megbízták a trónörökös fiának oktatásával. A sokáig nőgyűlölőnek tekintett Stephen valószínűleg érzelmileg erősen kötődött tanítványához, azonban máig nem tisztázott, hogy a herceg és Stephen között fennállt-e homoszexuális kapcsolat. Albert Viktor herceg kevés érdeklődést tanúsított a tudományok irányába, vizsgái alól rendszerint felmentést kapott. 1884 augusztusában rövid időt töltött a Heidelbergi Egyetemen a német nyelv elsajátításának céljából. Cambridge-i évei alatt az egyetemi ezred 2. zászlóaljában szolgált, így 1885-ben diplomázás után a 10. királyi huszárezred tisztjévé avatták. Aldershotban állomásozott a huszárezreddel, s az itt töltött idő jelentős része gyakorlatozással telt el, melyet a herceg nem szenvedhetett, bár a lovaspóló kedvelt sportjai közé tartozott. 1887 márciusában, vizsgái letétele után áthelyezték Hounslow-ba, emellett pedig kapitányi rangot szerzett. Ezzel együtt a nyilvánosság előtt is mind gyakrabban szerepelt, látogatást tett Írországban és Gibraltáron, megnyitotta a Hammersmith-függőhidat.
A Cleveland utcai botrány bélyegkép|jobbra|220px|Albert Viktor walesi herceg az 1880-as évek végén 1889 júliusában a londoni városi rendőrség felszámolt egy Cleveland utcai férfi bordélyházat. Az intézmény munkatársai a kihallgatások során megnevezték klienseiket, többek között Lord Arthur Somersetet, a walesi herceg egyik főudvaroncát. A társadalom szemében a homoszexualitás és a saját nemmel létesített viszony súlyos bűnnek számított, melyért nem pusztán társadalmi kirekesztés, hanem több éves szabadságvesztés és börtönmunka is járt. Londoni előkelő körökben hamar elterjedt olyan szóbeszéd, miszerint a Cleveland utcai bordélyház ügyébe a királyi család is belekeveredett, Albert Viktor herceg révén. A prostituáltak nem emlékeztek a hercegre, s valószínű, hogy az egészet Lord Somerset ügyvédje, Arthur Newton koholta a célból, hogy elterelje a figyelmet védencéről. A nyomozásban érintett Augustus Stephenson és asszisztense, Hamilton Cuffe között váltott levelekben kódolt utalások találhatóak Newton fenyegetőzéséről a herceg belerángatásával kapcsolatban. Fia érintettségének eredményeként a brit trónörökös beavatkozott a nyomozásba: egyetlen klienset sem idéztek bíróság elé és a trónörökös fia ellen sem találtak semmilyen bizonyítékot.
Annak ellenére, hogy nem egyértelmű, tett-e látogatást akár a Clevelend utcai, akár más homoszexuális bordélyházban, a herceggel kapcsolatos álhírek meglehetősen erősen tartották magukat, olyannyira, hogy egyes életrajzírói tényként kezelik a kapcsolatát a Cleveland utcával, és azt, hogy „valószínűleg homoszexuális vagy biszexuális volt.” Más életrajzírói pontosan ennek ellenkezőjét állítják: „buzgó heteroszexuálisként” írják le, és belerángatását a homoszexuális bordély botrányába „némileg tisztességtelennek” tartják. A homoszexualitás történelmének és a Cleveland utcai eseményeknek kutatója, H. Montgomery Hyde azt írta a hercegről a botránnyal foglalkozó könyvében, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy homoszexuális vagy akár biszexuális lett volna”. Maga Lady Waterford, az ügyben érintett Lord Somerset nővére cáfolta, hogy fivére bármit is tudott volna a walesi hercegről: „Biztos vagyok benne, hogy a fiú [heteroszexuális]… Arthur egyáltalán nem tudja, hogyan és merre tölti a fiú az idejét… hisz a fiú teljes ártatlanságában.” Somerset egy barátjának küldött levélben szintén tagadta, hogy bármi tudomása volna a herceg ügyeiről, de megemlíti, hogy hallotta a pletykákat: „Teljesen meg tudom érteni, hogy a herceget mennyire zavarta fia nevének társítása a dologgal, de az a helyzet volt, mielőtt magam otthagytam volna… mindkettőnket megvádoltak azzal, hogy arra a helyre mentünk, de nem együtt… a végén egy nyilvános bíróságon fognak kikötni, kipakolva mindazt, amiról hallgatni próbálnak. Vajon ez tényleg tény vagy csak kitaláció?” Ugyanezen levelében a lord bevallja, hogy egyszer sem említette meg a herceg nevét Probyn, Montagu és Knollys brit közéleti személyeken kívül senkinek, és nekik pedig, „ha bölcsek lettek volna, hallván, hogy én mit tudok, és ennélfogva a többiek tudnak, el kellett csendesíteniük az ügyet ahelyett, hogy a hatóságokkal egyetemben felkavarták volna, ahogy márpedig tették.”
Az indiai út
1889 októberében a walesi herceget hét hónapos indiai körutazásra küldték – a külföldi sajtó feltételezése szerint azért, hogy elkerüljék a Cleveland utcával kapcsolatos botrány kirobbanását és időt hagyjanak a szóbeszédek leülepedésének. Az utazást azonban a család már tavasszal, a bordélyügy kipattanása előtt eltervezte. Az Athén–Port Szaíd–Kairó–Áden útvonalon a herceg 1889. november 9-én érkezett meg Bombaybe. Útja során a hyderábádi nizám és több maharadzsa is fogadta udvarában. A karácsonyt Mandalaj, a szilvesztert Kalkutta városában töltötte. A herceg többnyire vonattal közlekedett a városok között, azonban a fogadása tiszteletére rendezett ünnepségeken elefántháton is lovagolt.
A körút során a herceg megismerkedett Mrs. Margery Haddonnal, Henry Haddon mérnök feleségével. Albert Viktor halála után Mrs. Haddon a szigetországba utazott, ahol azt állította, hogy fia, Clarence Haddon édesapja a walesi herceg. A kérdést a királyi család és egy speciálisan nyomozásokkal foglalkozó rendőrségi egység is megvizsgálta, azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak az asszony igényének alátámasztására. Albert Viktor herceg ügyvédjei egy vallomásban beismerték a rendőrségnek, hogy valóban volt kapcsolat Mrs. Haddon és herceg között, az apaságot ellenben tagadták. Az 1920-as években már maga az állítólagos fiúgyermek, Clarence Haddon lépett fel igényével, amikor megjelentetett egy könyvet az Amerikai Egyesült Államokban Nagybátyám, V. György címmel. A könyv alapján 1890 szeptemberében született a brit fővárosban, kilenc hónappal a walesi herceg és édesanyja találkozása után. 1933-ban pénzt próbált meg kierőszakolni a királytól, emiatt vád alá helyezték. A következő év januárjában a tárgyalások alatt előkerítették összes iratát, mint például a besorozási papírját, a házassági anyakönyvi kivonatát és tiszti kinevezését. A dokumentumok tanúsága szerint Haddon 1887-ben, vagy előtte született, legalább két évvel azelőtt, hogy Albert Viktor találkozott volna Mrs. Haddonnal. Haddont bűnösnek találták, azonban azzal a feltétellel nem ítélték börtönbüntetésre, hogy többé nem lép fel a walesi herceg fiaként. Ezt ő később megszegte, és egyéves szabadságvesztéssel sújtották. bélyegkép|jobbra|190px|A fiatal Mária tecki hercegnő 1890. május 24-én-én az indiai utazásból való megérkezésekor a herceg megkapta Clarence és Avondale hercegének, valamint Athlone grófjának címét. A hagyományosan a királyi család fiatalabb tagjainak adományozott rangokkal a herceg egyszerre lett a brit és az angol főnemesség tagja, valódi hatalmat és pozíciót azonban egyik cím sem jelentett.
Házassági tervei
Albert Viktor herceg mint majdani uralkodó számára fontos volt a jó házasság megkötése. Számos hercegnő neve felmerült a lehetséges menyasszonyok listáján. Az elsők között volt Alix hesseni hercegnő, a walesi herceg apai nagynénjének és a hesseni nagyhercegnek leánya, a későbbi utolsó orosz cárné. 1889-ben a hercegnő azonban visszautasította a herceg házassági ajánlatát, minthogy nem viszonozta érzelmeit.
A hesseni hercegnő után a walesi herceg érdeklődése Ilona orléans-i hercegnő felé fordult, aki iránt gyengéd érzelmeket is táplált. Viktória brit királynő ellenezte unokája választását, mivel az orléans-i hercegnő római katolikus vallású volt – az uralkodó helyette Margit porosz királyi hercegnőt ajánlotta a hercegnek, de miután Albert Viktor herceg bizonygatta komoly szerelmét választottja iránt, a királyi nagyanya visszakozott, és az orléans-i hercegnő pártját fogta. Ilona hercegnő az anglikán hitre való átkeresztelkedést, míg a herceg a trónöröklési jogáról történő lemondást is felajánlotta, hogy összeházasodhassanak. A hercegnő édesapja azonban nem tudott megbarátkozni a frigy gondolatával, sem pedig leánya kikeresztelkedésével. Ilona hercegnő személyesen felkereste a pápát, az egyházfő azonban megerősítette az orléans-i herceg határozatát, így a kapcsolatnak vége szakadt.