Teller Ede (angolul: Edward Teller) (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) magyar-amerikai atomfizikus. A hidrogénbomba kutatásának egyik fő szorgalmazója és Stanisław Ulammal közösen a működő prototípus kifejlesztője; emiatt mint „a hidrogénbomba atyja” vált közismertté. Egyike az Amerikába emigrált sikeres magyar tudósoknak, a „marslakóknak”.
Teller Budapesten született, jómódú zsidó családban. A Horthy-korszak aniszemitizmusa miatt az 1920-as években Németországban tanult fizikát, több egyetemnek is hallgatója volt, végül Heisenberg mentorálása mellett Lipcsében doktorált. A nemzetiszocialisták hatalomra jutását követően az Egyesült Államokba disszidált, ahol a washingtoni George Washington Egyetemen George Gamowval dolgozott együtt. Szilárd Leóval és Wigner Jenővel együtt rávették Einsteint, hogy levélben figyelmeztesse az amerikai kormányt a nukleáris fegyverek készítésének lehetőségére. 1943-ban meghívták az atombombát fejlesztő Manhattan tervbe; Los Alamosban az elméleti csoportban dolgozott. Már ekkor szorgalmazta a hidrogénbomba (az ún. „szuperbomba”) kutatását és ezt folytatta a második világháború után, a Szovjetunióval való szembenállás kezdeteikor. A szovjet atombombaprogram sikereinek láttán Truman elnök 1950-ben kiadta az utasítást a hidrogénbomba kifejlesztésére. A prototípus alapötlete Stanisław Ulamtól származott, amelyet Teller fejlesztett működő modellé. 1952 novemberében sikeresen kipróbálták az első változatot.
1953-ban a Manhattan terv tudományos vezetőjét, Robert Oppenheimert mint baloldali szimpatizánst bizottsági meghallgatásra rendelték; ezen Teller ellene tanúskodott. Emiatt a tudóstársadalom nagy része megszakította vele a kapcsolatot. Teller sikeresen lobbizott Los Alamos mellett egy másik atomfegyver-laboratórium megalapításáért, amely végül a kaliforniai Livermore-ban nyitotta meg kapuit. Teller egy rövid ideig igazgatója volt az intézménynek, de több évtizedig tanácsadóként, „szürke eminenciásként” segítette a kutatásait. Eközben jó kapcsolatokat épített ki, elsősorban a republikánus párti politikusokkal és országszerte közismertté vált, mint a nukleáris energia és a szovjet fenyegetést ellensúlyozó amerikai atomarzenál propagátora.
1983-ban Ronald Reagan meghirdette a csillagháborús tervet. Teller azon kevés ismert tudós közé tartozott, akik támogatták a programot és lobbizásának köszönhetően a livermore-i laboratórium támogatást kapott a balliszikus rakétákat megsemmisítő röntgenlézer kifejlesztésére; erről azonban hamarosan kiderült, hogy a gyakorlatban nem működőképes. A rendszerváltást követően többször járt Magyarországon és kétszer a volt Szovjetunióban is, ahol megismerkedett az orosz atomfegyver-fejlesztőkkel. 2003-ban halt meg, 95 éves korában.
Ifjúsága bélyegkép|balra|alt=180px|Ebben a házban nevelkedett Teller Ede 1913 és 1926 között 180px|bélyegkép|Érettségi fotója Teller Ede 1908. január 15-én született felső középosztálybeli családban a budapesti Gorove (ma Kozma) utca 3. szám alatti házban (helyén ma modern irodaház található). Ötéves korában a Szalay utca 3. alá költöztek. Apja Teller Miksa (1871–1950) ügyvéd, anyja Deutsch Ilona (1884–1977) volt. Apja érsekújvári kereskedő-, anyja lugosi bankárcsaládból származott. Mindketten az izraelita felekezethez tartoztak, de Teller visszaemlékezése szerint a család nem volt különösebben vallásos, hittant is csak azért kellett tanulnia, mert gimnáziuma megkövetelte. Zsidóságát inkább csak háttérként élte meg, a vallást annyira nem tartotta lényegesnek, hogy ő volt az öt magyar „marslakó” közül az egyetlen, aki nem keresztelkedett ki.Hargittai 484. o Ede nővére, Emma 1905-ben született (kétszer ment férjhez, második férje, a jogász Kirz András koncentrációs táborban halt meg 1945-ben).Hargittai 50. o.
Ede csak későn, három-négy korában tanult meg beszélni, de akkor azonnal teljes mondatokban. Kisgyerekkorától szeretett számolni, számokban gondolkodni; állítása szerint azért, mert a kétnyelvű családban (anyja német anyanyelvű volt) összezavarta a beszéd. Hétéves korában a chicagói születésű Hesz Magda lett a nevelőnője, akitől megtanulta az amerikai angolt. A tanköteles kor elérésekor nem íratták azonnal iskolába, otthon tanították, illetve egy közeli magániskolában vett órákat. 1917-ben, kilencéves korától a Mintagimnázium (ma Trefort Gimnázium) tanulója lett. Nem szerette azt iskolát; bár első matematikatanárát kedvelte, őt a Tanácsköztársaság bukása után kommunista nézetei miatt eltávolították az iskolából és az új tanár merev, poroszos légkört hozott, aki nem szerette Teller újító megoldásait. Az 1920-as évek elején összebarátkozott három, nála 5-10 évvel idősebb zsidó fiatalemberrel, Wigner Jenővel, Neumann Jánossal és Szilárd Leóval, akik Németországban tanultak fizikát és általában a nyári szünetekben találkozott velük. 1925-ben kiváló minősítéssel fejezte be a nyolcéves gimnáziumot; ugyanebben az évben fizikából és matematikából (utóbbiból két másik diákkal megosztva) első lett az országos tanulmányi versenyen.Hargittai 61. o.
Németországi tanulmányai, kutatásai 180px|bélyegkép|Teller magyar útlevele Apja azt szerette volna ha külföldön tanul tovább, a fokozódó antiszemitizmus miatt a zsidók lehetőségei egyre inkább beszűkültek Budapesten. Végül anyja aggodalmai miatt a Műegyetem vegyészmérnöki szakára iratkozott be. Jobban szeretett volna matematikát vagy fizikát tanulni, de ott nem látott megfelelő karrierlehetőséget a maga számára (Wigner Jenő és Neumann János szintén vegyészmérnökként indult). Néhány hónappal később, 1926. január elején azonban Németországba utazott és beiratkozott a Karlsruhei Műegyetemre (eközben formálisan megmaradt jogviszonya a budapesti Műegyetemen is, egészen 1928 novemberéig), ahol szintén elsősorban vegyészetet, emellett matematikát hallgatott. Karlsruhe népszerű célpontja volt a kémia iránt érdeklődő magyaroknak, ott tanult korábban Polányi Mihály, vagy Tellerrel egy időben Kőrösy Ferenc. Teller igazából csak kényszerűségből tanult kémiát és fizikai előadásokra is járt, mint pl. Herman Mark hullámmechanikai óráira; vele és fiával később is jó barátok voltak. Végül sikerült rávennie apját (aki tanulmányait finanszírozta) hogy engedélyezze átváltását a fizikára. Amint az engedélyt megkapta, 1928 tavaszán inkább átment a Müncheni Egyetemre, ahol magasabb színvonalú volt a fizikaoktatás, bár a híres Arnold Sommerfeld professzorban csalódnia kellett, Markot jobb tanárnak tartotta.Hargittai 81. o.
1928. július 14-én súlyos baleset érte Münchenben: villamoson utazva elfelejtett leszállni a megfelelő megállóban, leugrott a mozgó járműről és annak kereke levágta a jobb lábfejét.Edward Teller Encyclaedia Britannica Emiatt egész életében protézist viselt, de így is sántított és bottal kellett járnia, ami szinte „védjegyévé” vált. A baleset után nem tért vissza a Müncheni Egyetemre, inkább Lipcsében folytatta tanulmányait, ahol Werner Heisenberg oktatta a fizikát. Németországban ekkor az egyetemi fizikaoktatás (pl. a kémiától is eltérően) nem diplomával, hanem a doktorátus megszerzésével ért véget. Teller mentora a disszertációja elkészítésében Heisenberg volt, de a körülötte összegyűlt kutatócsoportban fontos ismeretségeket kötött: összebarátkozott az amerikai Robert Mullikennel, a svájci Felix Blochhal, az orosz Lev Landauval (később valamennyien elnyerték a Nobel-díjat), a német Carl Weizsäckerrel. Tanárai voltak Heisenberg mellett a leendő Nobel-díjas Peter Debye és Friedrich Hund. Disszertációjának témája egy elméleti jellegű munka volt, a hidrogénmolekula-ion (H2+) egyetlen elektronja lehetséges gerjesztett állapotjait számította ki. 1930 februárjában védte meg és a „nagyon jó” (sehr gut) minősítést kapta rá; ezután a szóbeli vizsgán a legmagasabb „kiváló’’ (ausgezeichnet) minősítést kapta. Doktori diplomáját 1930. május 19-án állították ki, négy hónappal 22. születésnapja után. Ezután Hund felajánlott neki egy asszisztensi állást, ami elsősorban adminisztratív teendőkkel járt, emellett önálló kutatásokat folytathatott és egyedül a saját neve alatt publikálhatott. Ebben az időszakban Tisza Lászlóval dolgozott együtt a molekulák rezgésének és belső forgásának kiszámításán.Hargittai 88. o.
1931 tavaszán Arnold Eucken, a Göttingeni Egyetem fizika-kémia tanára ajánlott neki asszisztensi állást, melyben az akkor még új és gyorsan fejlődő kvantummechanika szemszögéből kellett értelmeznie Eucken eredményeit. Kiváló munkájának köszönhetően a szintén göttingeni James Franck (aki 1925-ben kapott fizikai Nobelt) is Teller segítségét kérte az új kutatások megértéséhez; de a fiatal kutató is sokat tanulhatott tőle. Teller később ezt írta: „Franck professzor annak a két-három embernek az egyike volt, aki a legnagyobb hatást gyakorolták tudományos fejlődésemre. Nemcsak azt tanultam meg tőle, hogy a fontos dolgok többsége a fizikában matematikai kifejezések nélkül is leírható, de azt is hogy a matematikát túl gyakran használják a lényegében egyszerű alapvető dolgok elhomályosítására.” Franck Hitler hatalomra jutását követően emigrált, a Chicagói Egyetemen kapott fizikai katedrát és a későbbiekben is többször találkozott Tellerrel. Teller Max Bornnal is dolgozott együtt, segített neki optikai témájú könyve egyik fejezetének megírásában (az akkoriban felfedezett Raman-effektus témájában volt járatosabb).Hargittai 92. o.
Amerikai emigrációja 180px|bélyegkép|Doktori disszertációjának címlapja 1933-ban a nácik hatalomra jutottak Németországban és programjuk szerint megkezdték a zsidó értelmiségiek kiszorítását az egyetemekről és kutatóintézetekből. Tellernek a londoni University College tanára, Frederick G. Donnan (akit egy korábbi londoni útja során ismert meg személyesen) ajánlott állást. Költözését a német tudósok kimenekítését végző Akadémiai Segítő Tanács (Academy Assistance Council, AAC) finanszírozta. Teller egyúttal ösztöndíjért folyamodott a Rockefeller Alapítványhoz, amely segítségével egy ideig Niels Bohr koppenhágai intézetében dolgozhatott. Ugyanebben az évben Teller menyasszonya, Schütz-Harkányi Auguszta (becenevén Mici, egyébként Teller gimnáziumi osztálytársának húga és diákkori szerelme) hazatért az Egyesült Államokból, ahol a Pittsburghi Egyetemen tanult szociológiát és pszichológiát. Teller megkérte a kezét és – a Rockefeller Alapítvány akadékoskodása ellenére, amelynek voltak rossz tapasztalatai arról, hogy ösztöndíját a kutatók nászutuk finanszírozására használják fel – 1934. február 24-én összeházasodtak.Hargittai 112. o.
Koppenhágában nem dolgozott közvetlenül Bohrral, de publikált egy közös cikket a szovjet Lev Landauval, valamint Bohr munkatársával, Fritz Kalckarral; utóbbi sokat idézett publikáció témája a katalízis volt. 1934 szeptemberében lejárt a Rockefeller-ösztöndíj és Tellerék Londonba költöztek, ahol Szilárd Leóval végzett közös kutatásokat. Rövidesen azonban két állásajánlatot kapott Amerikából: az egyiket Wigner szervezte a Princetoni Egyetemről, a másikat Teller régi ismerőse, George Gamow (aki 1933-ban disszidált a Szovjetunióból) a washingtoni George Washington Egyetemről; ő az utóbbit választotta. Atlanti-óceáni hajóútján együtt utazott a szintén Németországból elűzött Hans Bethével.