Tudor Arghezi (Bukarest, 1880. május 21. – Bukarest, 1967. július 14.) román költő, prózaíró, műfordító, publicista. Eredeti neve Ion N. Theodorescu volt, írói álnevét, ahogy saját maga elmondta, az Argeș folyó ókori nevéből – Argesis – vette. Más kritikusok szerint két híres eretnek, Arius és Géza(?), nevének egyesítéséből ered. Egy újabb, Ferenczes István által végzett kutatás szerint a hivatalosan a dajkájaként számon tartott, valójában vér szerinti édesanyja, a székely Ergézi Rozália nevének románosított alakját vette fel álnévként.Descoperire uimitoare a lumii literare: Tudor Arghezi, copilul din flori al bonei unguroaice, Ergézi Rozália. Rezultatul unei cercetări extrem de controversate - Adevărul, 2015. augusztus 4.Székely nő volt Tudor Arghezi román költő édesanyja,maszol.ro 2016. február 7.Vladimir Udrescu: Arghezi és Erdély Online hozzáférésArghezi/Ergézi - Ki volt Tudor Arghezi édesanyja? - Székelyföld Kulturális Folyóirat , 2015. január
Élete
1891-ben végezte el a Szent Sava kollégiumot Bukarestben, aztán rögtön munkába állt, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait.Kuiper, 67 old.; Willhardt et al., 15 old. 1896-ban debütált, mint költő, amikor verseit az Alexandru Macedonski által szerkesztett Liga Ortodoxă (Keleti Szövetség) folyóirat közölte, még Ion Theo álnéven. Röviddel ezután így nyilatkozott Macedonski a fiatal költőről: "Ez az ifjú, abban a korban, amelyben én csak gagyogtam a verset, határtalan merészséggel szakított minden olyan verselési technikával és minden olyan képi és eszmei közhellyel, amelyeket eddig nálunk és külföldön a költészet és művészet csúcsának tekintettek, mégis, merészségét mindmáig a legragyogóbb siker koronázza."Macedonski, 1896, Vianu, 477 old. Költészetére hatott a szimbolizmus és más irodalmi irányzatok (mint például a bécsi szecesszió), ezért mondható Arghezi modern költőnek. 1899-ben szerzetes lett, de öt évi paposkodás után elöljárói a fribourgi katolikus egyetemre küldték, ahol hátat fordított az egyháznak és 1910-ig felváltva Genfben és Párizsban élt. 1910-ben visszatért Romániába és szocialista lapok munkatársaként számos verset, politikai gúnyrajzot, illetve vitacikket írt, köztük a költői pályája határköveként számon tartott Rugă de seară.Vianu, 479-480 old. (Esti ima) című verset. Ugyancsak ekkor kezdte írni tablettáknak nevezett prózai-publicisztikai írásait, amelyekből később sajátos – határozott állásfoglalású, kíméletlen szatírájú – műfaja fejlődött ki.
Ezután Arghezi kiváló műkritikus lett és védelmébe vette a szklerózis multiplexben szenvedő Ștefan Luchian román festőt, akit csalással vádoltak (az a gyanú merült fel ellene, hogy ő nem tud többet festeni, de megengedi, hogy mások munkáját ő írhassa alá)Arghezi, Luchian életéből, Scrieri, 617, 620–621 old. Az első világháború kitörése után a liberális kormány ellen írt cikkeket. 1918–1919 között a Văcărești-i börtönbe zárják árulás vádjával (többek közt Ioan Slavici-csal). 1927-ben jelent meg, viszonylag későn, 47 évesen, első önálló verseskötete Cuvinte potrivite (Illő igék) címmel. 1929-ben megjelenik első prózai könyve, a címe Icoane de lemn (Szentképek fából).
Ekkori költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a népköltészet és az ortodox vallásosság forrásaiból merít. Ochii Măicii Domnului (A Boldogasszony mosolya) című regénye még vallásos témáról szólt, de már a Cimitirul Buna-vestire (Boldogasszony-temető) és a Lina (A virágáruslány) címűekben a politikai szatírákhoz hasonlóan bírálta a Román Királyság közéletének romlottságát. Újraéledt korábbi lapja, a Bilete de papagal (1929–1930; 1937–1938) Informația Zilei névvel, amelyben 1943-ban közölte a bukaresti német követhez, Manfred von Killingerhez, a Baroane! (Báró uram!) című gúnyiratát, leleplező nyílt levelét. A hatóságok azonnal beszüntették a lapot és Arghezit bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözték a Târgu Jiuhoz közeli lágerbe.Deletant, 27 old.; Willhardt et al., 15 old. 1944-ben szabadult ki, nem sokkal az Antonescu-rezsim bukása után. 1948-tól kezdve a kommunista hatalom ünnepelt költője, kitüntették különböző címekkel és díjakkal, a Román Akadémia tagjává választották.
1967-ben halt meg, a kormány nagy pompával és ünnepélyességgel temette felesége mellé. Háza ma múzeum, amit lánya, Mitzura, tart fenn.
Művei Cuvinte potrivite (Illő igék), versek, 1927 Icoane de lemn (Szentképek fából), tabletták, 1929 Poarta neagră (A fekete kapu), tabletták, 1930 Flori de mucegai (Penészvirágok), versek, 1931 Cartea cu jucării, verses elbeszélések gyerekeknek Tablete din Țara de Kuty (Írások Kutyaországból), szatirikus utópia, 1933 Ochii Maicii Domnului (A Boldogasszony mosolya), 1934 Cărticica de seară (Estéli könyvecske), versek, 1935 Cimitirul Buna-Vestire (Boldogasszony-temető), példázatszerű regény, 1934 Versuri (Versek), 1936 Ce-ai cu mine vântule?, 1937 Lina (A virágáruslány), regény, 1942 Eminescu, kritikai tanulmány, 1943 Versuri alese (Választott versek), 1946 Bilete de papagal, 1946 Prisaca (A méhesben), verses elbeszélések gyerekeknek, 1948 1907-Peizaje, 1955 Pagini din trecut, publicisztika, 1955 Cântare omului (Ének az emberhez), 1955 Frunze (Levelek), 1961 Poeme noi (Új versek), 1963 Cadențe (Ritmusok), 1964 Silabe (Szótagok), 1965 Răzlețe, 1965 Versuri lungi, 1965 Ritmuri, 1966 Litanii, 1967 Noaptea, 1967 Auf einem Buch, Gedichte (Pe o carte), Christian W. Schenk in memoriam Tudor Arghezi, , Erste deutsche Ausgabe: Dionysos – Boppard am Rhein
Magyarul
1907. Tájak és emberek; ford. Szemlér Ferenc; Ifjúsági, Bukarest, 1956 Két korszak; Népi Demokrácia Frontja, Bukarest, 1957 (Beszélgetés a választókkal) A méhesben; ford. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1957 Telehold. Válogatott versek. 1906–1956; bev., ford. Szemlér Ferenc; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1958 A Kárpátok; előszó Tudor Arghezi, bev. Mihai Iancu; Meridiane, Bukarest, 1961 (Romániai tájak) Testamentom. Válogatott versek; vál., előszó, jegyz. Domokos Sámuel, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1961 Morzsányi tavasz; ford. Jánosházy György; Ifjúsági, Bukarest, 1962 (Napsugár könyvek) Arghezi legszebb versei; ford. Áprily Lajos et al., előszó Mihai Beniuc; Ifjúsági, Bukarest, 1962 Arghezi–Brecht–Quasimodo: Versek; vál., ford., utószó Lőrinczi László; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1963 Ötperces mese. Prózai írások; ford., bev. Jánosházy György; Irodalmi, Bukarest, 1963 Jó reggelt, kikelet!; Ifjúsági, Bukarest, 1965 A virágáruslány. Regény; ford. Papp Ferenc; Irodalmi, Bukarest, 1968 (Román írók) Boldogasszony temető. Poéma. Regény; ford. Papp Ferenc; Irodalmi, Bukarest, 1969 A nyúl és a ponty; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? A tolvaj; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? A kócparipa; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? Egy mozdony és egy állomás; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? A boríték; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? Büntetés; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? Az első csalódás; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? Koko és a cica; ford. Kányádi Sándor; Ifjúsági, Bukarest, 196? Hét jó testvér; szöveg Tudor Arghezi, rajz Clelia Ottone, ford. Kányádi Sándor; Creangă, Bukarest, 1970 A Boldogasszony mosolya. Költemény prózában. Regény; ford. Lőrinczi László; Európa, Bp., 1972 Illő igék. Versek; bev. Constantin Cublesan, vál., függelék Máthé Gábor; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980 Ének az emberről; ford. Szemlér Ferenc, fotó Bartha Árpád; Kriterion–Európa, Bukarest–Bp., 1980 Szomjas vagyok; ford., vál. Lőrinczi László, utószó Zirkuli Péter; Európa, Bp., 1980 (Napjaink költészete) A világ szája; ford. Kányádi Sándor; Móra, Bp., 1985 Lőrinczi László: Szezám hét költőhöz. Műfordítások Mihai Eminescu, Tudor Arghezi, Federico Garcia-Lorca, Bertolt Brecht, Giuseppe Ungaretti, Salvatore Quasimodo és Cesare Pavese verseiből; közrem. Bántó Anikó, Bántó István; Arvin Press, Bucureşti, 2003
Jegyzetek
Források
Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. Pompiliu Constantinescu, Tudor Arghezi, 1940 Tudor Vianu, Tudor Arghezi, poet al omului, 1961 Kathleen Kuiper, Merriam-Webster's Encyclopedia of Literature, Merriam-Webster, Springfield, Massachusetts, 1995 Mark Willhardt, Alan Michael Parker (ed.), Who's Who in 20th Century World Poetry. Routledge, London, 2000 George Călinescu, Istoria literaturii române. Compendiu (A román irodalom története. Tömör kivonat), Editura Minerva, Bukarest, 1983 Dennis Deletant, Communist Terror in Romania, C. Hurst & Co., London, 1999
További információk YouTube: Tudor Arghezi – a mi kortársunk, film TVR, 1965 Versek Arghezitől
Kapcsolódó szócikkek
Román költők, írók listája Herder-díj Román Költők
Kategória:Román költők Kategória:Román írók Kategória:Román műfordítók Kategória:Román ifjúsági szerzők Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Herder-díjasok Kategória:Bukarestiek