A magyar Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását.

Hadrendje Mivel 1919. március 21-én az addigi Honvédelmi Minisztérium átalakult Honvédelmi Népbiztossággá, a honvédelmi népbiztos Pogány József, míg a népbiztos-helyettes Szántó Béla lett. 1919. március 26.: a 89/A. f. cs. bk. számú rendelet megváltoztatja az ügybeosztást: A, Hadműveleti főcsoport vezető: Szántó Béla segítő: Steinbrück Ottó vezérkari főnök: Tombor Jenő 5., 11., 61. hadosztályokból alakult B, Szervezés főcsoport vezetője: Pogány József szakközeg: Stromfeld Aurél I. Csapatszervezés: Czóbel Ernő 6., 7., 10., 31., 39., 46. hadosztály II. Anyagi ellátás. Márk Nándor 28., 38., 42., 52., 56. hadosztály III. Műszaki és tüzéranyag: Mellinger 14., 37., 45., 48., 50., 53. hadosztály

Március 22. és április 15. között a cseh-tót arcvonalon 7 és fél zászlóalj és 1 üteg állomásozik. A román arcvonalon 5 zászlóalj, 1 lovas és 1 műszaki század, míg a délszláv arcvonalon 2 zászlóalj és 2 üteg található. A március 26-án kelt 327/92. hdm. 5. sz. rendelete szabályozta a parancsnoklási viszonyokat. 8 körzetet határozott meg, amik a következők voltak: – a) dunamenti front: az országhatártól az Ipoly torkolatáig: a 26. dandárcsoport (parancsnoka a 4. hadosztály parancsnoka) – b) ipolymenti front: az Ipoly torkolatától Feledig: a 60. dandárcsoport (parancsnoka a 3. hadosztály parancsnoka) – c) Feledtől az országhatárig: a 10. és 65. dandárcsoport (parancsnoka az 5. hadosztály parancsnoka) – d) muramenti szakasz: az országhatártól Gyékényesig: a 20. dandárcsoport (közvetlenül a hadügyi népbiztosság alá rendelték a megfelelő parancsnok kiválasztásáig) – e) dunántúli szakasz: a 44. dandárcsoport (parancsnoka a 2. hadosztály parancsnoka) – f) bácskai szakasz: a 38. (parancsnoka a 2. hadosztály parancsnoka) – g) marosmenti szakasz: a 46. és a 101. dandárcsoport (parancsnoka Rab Ákos) – h) erdélyi front: a székely különítmény és a 39. dandárcsoport (parancsnoka Kratochvil Károly) (A fel nem sorolt erők tartalékul szolgáltak.)

Pogány József korabeli megítélés szerint sem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, március 24-én alapított egy háromtagú tanácsot (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a megüresedett helyet. A toborzás megkezdése után napról napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből (Székely Hadosztály) és a Dunaőrségből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a Hadügyi Népbiztosságon. Április 1-jén az addig toborzottak létszáma összesen fő volt, az alábbi részletezésben:

HadosztályLétszám (fő)budapesti 1. hadosztály1655budapesti 2. hadosztály1661budapesti 3. hadosztály3275győri 4. hadosztály2362nyíregyházi 5. hadosztály2347szegedi 6. hadosztály1500 főszékely különítmény7542tengerészdandár298

Április 7-én kelt 7575/eln. 6. számú rendelet a hadosztályok tüzérségének maradéktalan felállítását rendelte el. Április 8-án kelt 7848/eln. 37. számú rendelet a repülőcsapat átszervezését határozta el. Ezt követően azonban egy más és igen fontos rendelet született, amely meglepő is lehet egy központi irányítású diktatórikus állam ez az április 11-én kelt 407/66. hdm. számú rendelet, ami megtiltotta a direktóriumoknak, hogy beavatkozzanak a katonai kérdésekbe. A Vörös Hadseregben is felállt a forradalmi katonai törvényszékek intézménye, amit a 10618/912 számú körrendelet rendszeresített.

Április 13-án kelt 7701/eln. 6. számú rendelet megalakította a Felvidéki Vörös Ezredet az április 14-én kelt 7950/eln. 9. számú rendelet pedig a Ruszin Vörös Gárdahadosztályt.

Az április 21-én valamint az április 26-án keltezett rendeletek (8434/eln. 6.-8432/eln. 32.) 1-1 aknavető üteg és távbeszélő szakasz felállítását rendelte minden hadosztályok számára. A toborzottak száma is sokat változott április 9-én: fő; április 12-ig: fő. Ezzel kapcsolatban hozták azt a 9000/eln. 6. számú rendeletet, amely arról rendelkezett, hogy kormányzótanács és munkástanács fele valamint az összmunkásság fele kimegy a frontra harcolni. Ezért adták ki április 23-án a 8335/eln. 31. számú rendelkezést, ami a Vörös Hadseregbe való belépés kötelezettségére vonatkozott.

A toborzottak összlétszáma DátumÖsszlétszám (fő)1919. április 3.264491919. április 5.297431919. április 10.328321919. április 15.53524

Magyarok mellett nagy számban harcoltak internacionalista gondolkodású oroszok, szlovákok és németek.

A vezérkar A hadügy vezetésében meglévő viták miatt április 4-étől öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: Kun Béla (KMP), Fiedler Rezső (KMP), Szántó Béla (MSZDP), Böhm Vilmos (MSZDP) és Haubrich József (MSZDP)

Hadműveletek 300px|bélyegkép|A Vörös Hadsereg által elfoglalt terület (piros)

1919. április 21-én Stromfeld Aurélt (MSZDP) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a tiszántúli csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket.

A Vörös Hadsereg a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és északi hadjárata során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A Clemenceau-jegyzék elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök Julier Ferenc lett.

Az antant vállalásait nem teljesítette, ezért a Vörös Hadsereg július 20-án megindította az eleinte sikeres tiszai támadását a románok ellen, ez azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.

Páncélvonatok bélyegkép|300px|A magyar Vörös Hadsereg egyik páncélvonata

A magyar Vörös Hadsereg az első világháborúból fennmaradt páncélvonatokat is alkalmazta felderítésre, a gyalogság támadásának támogatására, üldözésre, a védelem megerősítésére, valamint a visszavonulás fedezésére. Ezek általában egy géppuskás és egy ágyús kocsival rendelkeztek, de voltak ennél gyengébb illetve erősebb felszereltségű vonatok is.

A páncélvonatok sikeres alkalmazásának egyik példája az északi hadjárat során történt, amikor a 6. számú páncélvonat Losoncig tört előre a csehszlovák ellenőrzés alatt álló területen erőszakos felderítést végrehajtva. Tüzelésre késztette az ellenséges tüzérséget, megállapította a helyét, pontosította a csehek első vonalát. Másnap a magyar támadók hasznosították ezeket az adatokat, megsemmisítették a cseh lövegeket és a gyalogság támadása sikeres lett.

Jegyzetek

Források

Kategória:Magyar Tanácsköztársaság Kategória:Magyar hadtörténet