bélyegkép|250px|A mexikóvárosi Catedral Metropolitana A mexikói spanyol nyelvjárás (español mexicano) a kasztíliai spanyol nyelvnek a Mexikói Egyesült Államok területén beszélt változata, amely egyúttal az ország – de facto – hivatalos és nemzeti nyelve. Beszélőinek száma a 2000-es mexikói népszámlálás szerint mintegy 96 millió fő volt, ami becslések alapján 2020-ra meghaladná a 111 milliót. Ezzel a legtöbb spanyol ajkú által használt nyelvjárás, beszélői a spanyol nyelvű össznépesség közel egynegyedét teszik ki. A nyelvjárást általánosságban úgy lehetne jellemezni, ahogy Max L. Wagner nyelvész is jellemezte az amerikai spanyol nyelvet: „változatosság az alapvető nyelvi egységben”.«La caratteristica dello spagnolo d’America si può riassumere in questa definizione: verietà nell’unità e unità nella differenziazione» (M. L. Wagner, Lingua e dialetti dell’America spagnola, Firenze, 1949, p. 147). A mexikói spanyol viszonylag homogén nyelvjárás, de természetesen mutat kisebb-nagyobb regionális eltéréseket.
A mexikói nyelvi norma meglehetősen közel áll ahhoz az „ideális” spanyol nyelvi normához, melynek használatára valamennyi spanyol ajkú terület művelt beszélői törekednek. Ez talán annak a magas műveltségi szintnek köszönhető, amelyre – már korai időktől kezdve – Új-Spanyolország Alkirálysága (Virreinato de la Nueva España) felemelkedett, s mint ahogy a neves spanyol nyelvész, Ramón Menéndez Pidal emlékezett egyik tanulmányában:«Sevilla frente a Madrid. Algunas precisiones sobre el español de América», Miscelánea Homenaje a André Martinet, vol. III. (edit. por D. Catalán), Universidad de La Laguna, 1962, p. 158.
Jellemzők Hangtan A mexikói spanyol fonetikai és fonológiai szempontból csak igen kevés ponton tér el a művelt sztenderd nyelvváltozattól. A mexikóiak általában fokozott figyelmet fordítanak a beszédjükre, s igyekeznek a nyelv helyességét megtartani. A beszédtempó lassú, a hangnem moderált. A főbb fonetikai–fonológiai jellemvonások a következők: bélyegkép|250px|Mexikóváros híres sugárútja, a Paseo de la Reforma a Függetlenség angyala emlékművel, a Torre Mayorból fényképezve A többi amerikai spanyol nyelvjáráshoz hasonlóan csak egyféle hang létezik (seseo) a magyar sz-nek megfelelő hangértékkel (írásban s, z, illetve e és i előtt c betűkkel jelölve). Szintén nem tesznek különbséget az ll és y betűkkel jelölt hangok között (yeísmo), a nyelvterület legnagyobb részéhez hasonlóan. A mássalhangzókat – különös tekintettel a magánhangzók közötti /b, d, g/ hangokra – minden helyzetben tisztán kiejtik: cantado , extraordinario , exquisito , construir , abstracto , examen stb. Az ország legnagyobb részén a sziszegőhangot minden helyzetben tisztán kiejtik, csupán a partmenti nyelvjárásokban – ott sem mindegyikben – aspirálódik. Gyakori – még a művelt beszélők között is – a hangsúlytalan e és o és félhangzóként történő ejtése, amikor hangsúlyos a, e, o előtt állnak, mint pl. teatro , peor , toalla , poeta . Ez tekinthető az egyetlen olyan, általánosan elterjedt nyelvjárási vonásnak, amelyben a beszélők eltérnek a művelt nyelvi normától. Szintén jellegzetes nyelvjárási sajátosság – bár korántsem általános, és előfordul más amerikai spanyol nyelvjárásokban is – a hangsúlytalan magánhangzók erőteljes redukciója, kiváltképp s környezetében: antes , pesos . Mindazonáltal ez csak elvétve fordul elő a legtöbb mexikói beszélőnél. Az előzőnél még ritkábban figyelhető meg – kizárólag beszédszünet előtt – a szóvégi -r asszibilálódása: salir , comer . Olykor előfordul az ll/y magyar zs-szerű ejtése, jóllehet, szókezdő helyzetben terjedőben van a magyar dzs-szerű ejtés.
Nyelvtan A nyelvtan vonatkozásában szintén elenyészőek azok a sajátosságok, amelyekben a mexikói nyelvhasználat eltérne az ideálistól. Mint több amerikai spanyol nyelvjárásban, a részes esetű személyes névmás tárgyesetű névmással kombinált használatakor – többes számú részes esetén – a többes számot a tárgyesetű névmáson jelölik: Di el libro a tus padres ’Odaadtam a könyvet a szüleidnek’ → Se los di ’Odaadtam nekik’ (a Se lo di helyett, ugyanis a se ebben az esetben számban invariábilis). Jellemző a desde és az hasta elöljárószók – nyomatékosító jellegű – használata nemcsak adott cselekvés (időbeni) határainak, hanem pillanatának jelölésére is: Regresé desde el sábado (=Ya regresé el sábado) ’Már szombaton visszaérkeztem’, Se casó hasta los 40 años (=Ya tenía 40 años cuando se casó) ’Csak 40 éves korában házasodott meg’. Az igeragozás tekintetében általános „anomália” a mexikói nyelvjárásban a személytelen haber (’van, létezik’) ige „személyesítése”: Hubieron muchas fiestas ’Sok ünnep volt’ (a Hubo muchas fiestas helyett), Habemos muchos inconformes ’Sokan vagyunk, akik ellenzik’ (a Somos muchos inconformes helyett); ez kiterjed az haber ige segédigével kombinált használatára is: Debían haber más de cien personas ’Több mint száz embernek kellett lennie’ (a Debía haber… helyett). Az amerikai spanyol nyelvjárásokhoz hasonlóan Mexikóban sem használják a vosotros, -as, vuestro, -a, -os, -as (többes szám második személyű) személyes névmásokat és a hozzájuk tartozó igealakokat; helyüket átvette a többes szám harmadik személy használata: ¡Qué traviesos son ustedes! ’Micsoda haszontalanok vagytok ti!’ (Spanyolországban: ¡Qué traviesos sois vosotros! lenne). Jellemző az ún. dequeizmus és queizmus, azaz a que vonzat helyett a de que használata, illetve fordítva: Me dijo de que lo haría ’Nekem azt mondta, hogy megcsinálja’ (a Me dijo que lo haría helyett); Estoy seguro que lo hará ’Biztos vagyok benne, hogy meg fogja csinálni’ (az Estoy seguro de que lo hará helyett). A kijelentő mód egyszerű (pretérito perfecto simple) és összetett befejezett múltjának (pretérito perfecto compuesto) használata között inkább befejezettség vs. gyakoriság jellegű szembenállás van, ellentétben a klasszikus spanyol lezárult cselekvés vs. jelenhez szorosan kapcsolódó jelleg megkülönböztetéssel: ¿Te golpeaste? ’Megütötted magad?’ szemben a Lo he discutido con mi abogado ’Már [többször is] megvitattam az ügyvédemmel’. Mint általában Hispano-Amerikában, a mexikói spanyolban is csaknem kiveszett a használatból a szintetikus jövő idő (futuro simple) a jövőre utaló cselekvés kifejezésére, helyette inkább körülírást alkalmaznak: voy a cantar ’énekelni fogok’; életképesebb viszont átvitt értelemben, lehetőség kifejezésére: No ha venido. Estará enfermo ’Nem jött el. Talán beteg’ (szó szerint: ’Beteg lesz’).
Helyesírás Az x régies írású nevekben Mexikói helyesírási archaizmus az x használata bizonyos nevekben és származékaikban a modern j helyett. A középkori spanyolban az x a magyar s – IPA – hanghoz hasonló hangértékkel bírt, így például a dixo (ma: dijo) ’mondott’ vagy traxo (ma: trajo) ’hozott’ szavak kiejtése , illetve volt. E régi hang fennmaradt a mexikói spanyolban (és még más amerikai spanyol területeken) az azték eredetű nevekben, mint például a Xola (fontos kivétel a Xochimilco, ahol az x sz-nek hangzik), valamint bizonyos nevek archaizáló kiejtésében, amelyek a régi helyesírási alakot őrzik (pl. Ximénez, Mexía).
A fentebb leírt hang a 16. században velarizálódott (ld. középspanyol hangeltolódás), így jött létre a mai hangértéke (IPA , mint a magyar technika szóban), melyet a modern helyesírás a j vagy – e, i előtt – a g betűvel is jelöl. Mindamellett a régies x írásmód ma is őrződik számos amerikai helységnévben, mint México, Oaxaca, Texas, illetve származékaiban (oaxaqueño, texano stb.), illetve néhány személynév amerikai spanyol változatában (Xavier, Ximena stb.). E szavak helyes kiejtése éppúgy hanggal történik, mintha j betűvel lennének írva, nem pedig -szel.x. Diccionario panhispánico de dudas, Spanyol Királyi Akadémia, 2005.
México és Méjico E földrajzi névnek a Spanyol Királyi Akadémia által ajánlott helyesírása México, helyes kiejtése „mechiko” (nem pedig *), és ugyanez vonatkozik a származékaira is: mexicano, mexicanismo stb. (E látszólagos íráskép–hang-megfeleltetési eltérés okát lásd fentebb.) Spanyolországban rendszerinti írásmódjuk egészen a közelmúltig Méjico, mejicano stb. volt. Bár a j betűvel írt alakok is helyesek, az x-es alak ajánlott, lévén, hogy ezt használják magában az országban és többnyire egész Hispano-Amerikában.México. Diccionario panhispánico de dudas, Spanyol Királyi Akadémia, 2005.
Az amerindián nyelvek hatása A mexikói spanyol nyelv néhány sajátossággal történő színesítésében különböző mértékben játszottak közre az ország különféle régióiban beszélt amerikai indián nyelvek, legfőképpen a navatl. Az indián nyelvek amerikai spanyolra gyakorolt hatásának mértéke heves vitákat váltott ki a szakemberek között: míg egyesek túlzott jelentőséget tulajdonítottak nekik, mások szerint a hatásuk csak nagyon felületesen érintette a nyelvi rendszert. Mexikó esetében kétségtelenül a navatl vagy azték nyelvnek a hatása volt a legjelentősebb, azonban ez is leginkább csak a szókincsre hatott: azték eredetű szavak a cacao ’kakaó’, chicle ’rágógumi’, coyote ’prérifarkas’, tiza ’kréta’ és a tequila. A hangtani hatásokról érdemes megemlíteni, hogy az azték eredetű jövevényszavakban előfordulhatnak olyan mássalhangzók, amelyek egyébként nem képezik részét a sztenderd nyelvváltozatnak: ilyen például a tl, vagy a tz (magyar c) hang a quetzal szóban, illetve az x-szel jelölt (magyar s) hang bizonyos indián eredetű helységnevekben.
Nyelvjárási tagolódás Befolyásoló tényezők Az előzőekben leírtakon túl, a mexikói spanyol nyelvjárási tagolódásában belső tényezőknek is jutott – nem elhanyagolható – szerep. Az ország „spanyolosítása” (castellanización) hosszú és komplex folyamat volt, s még mindig nem teljesedett be mindenhol. Kiterjedt területeket népesítettek be a 16. században, azonban sok más helyén a spanyol nyelv csak nemrégiben vált uralkodóvá, és korlátozottan ugyan, de akadnak még olyan részek is, ahol még nem sikerült felülkerekednie. Az ország legnagyobb részével ellentétben, ahol az egyetlen használt nyelv a spanyol, más területeken – mindenekfelett a Yucatán-félszigeten – széles körű kétnyelvűség áll fenn. Másrészt, az országba vitt spanyol nyelv nem mindenhol volt azonos, ami nemcsak a gyarmatosítás eltérő időszakainak, hanem a spanyol benépesítők különféle származásának és műveltségének tudható be: az alkirályság fővárosának és más magas kultúrájú nagyvárosoknak – mint például Puebla de los Ángeles – előkelő nyelvhasználata állt ellentétben a belterületekre vitt népies, műveletlen nyelvhasználattal. Mindezzel magyarázható a mexikói spanyol alapvetően homogén, ugyanakkor polimorf jellege.
Nyelvjárási zónák Mexikó nyelvjárási tagolódásáról még nem készültek részletes és mélyreható tanulmányok. Elsőként 1921-ben, Henríquez Ureña próbálkozott nyelvjárási területek behatárolásával, aki öt régiót különített el: 1) az ország északi része; 2) a középső fennsík; 3) a keleti „meleg partok”; 4) a Yucatán-félsziget, és 5) Chiapas állam.Observaciones sobre el español de América (RFE, VIII , pp. 357–390). A jelenlegi ismeretek alapján, Juan M. Lope Blanch (UNAM) a következő tíz zónát jelölte meg:Manual de dialectología hispánica. El Español de América, Manuel Alvar (Director), Ariel, Barcelona, 1996, p. 88. 350px|bélyegkép|Mexikó közigazgatási térképe a Yucatán-félsziget, ahol a maja nyelv egyértelmű adsztrátumhatásával kell számolni; Chiapas, amely eredetileg nem Új-Spanyolország, hanem a Guatemalai Helytartóság (Capitanía General de Guatemala) része volt, így nyelvhasználata közelebb áll a közép-amerikai nyelvjáráshoz (pl. a tú helyett a vos személyes névmás használata, lásd: voseo); Tabasco, ahol a Yucatán-félszigeti és a veracruzi közötti átmeneti nyelvjárást használják; Veracruz, melynek nyelvjárása a karibihoz hasonló; az oaxacai fennsík nyelvjárása, amely közel áll az központihoz; központi nyelvjárás: a középső fennsík Mexikóvárossal; Oaxaca és Guerrero Csendes-óceáni partjai;