A Tabula Hungariae vagy Lázár-térkép Magyarország első fennmaradt, nyomtatott térképe, amelyet feltehetően a magyar Lázár deák készített 1528 előtt. A különleges és e műnél alkalmazott nyomtatási technikával készített térképet A világ emlékezete program nemzetközi tanácsadó bizottsága javaslatára az UNESCO 2007. június 19-én felvette a világ dokumentumokban őrzött örökségeinek listájára. A középkori Magyar Királyságnak a mohácsi csata utáni állapotáról ismereteket adó térkép, ma csak egyetlen példányban létezik.
A térkép leírása bélyegkép|200px|A térkép északkelet–délnyugati tájolású A körülbelül 85×65 centiméteres térkép a 16. század első fele Magyar Királyságának állapotát és településszerkezetét mutatja be, külön színekkel jelölve a törökök által addig elfoglalt délvidéki területeket. Tekintettel arra, hogy határon kívül csak déli területeket ábrázol, készítésének célja a török elleni felkészülés, a végvárrendszer bemutatása lehetett. Részletességére jellemző, hogy az ábrázolt települések egy része eltűnt a törökökkel vívott harcok során, illetve a hódoltság idején.
A térkép a középkori Magyar Királyság területét foglalja magában, a balkáni melléktartományokkal együtt. Az egyes helyek közötti távolságot, ábráik körjeleit körzőbe fogva az alsó szegélyen szerkesztett mérföldskálán lehet kimérni. Földrajzi fokhálózat nincs a lapon.
A térképet a tengerpart és más részek fekvése alapján a ma szokásos északira orientált helyzethez képest az óramutató járásával megegyező irányban mintegy 40-45°-kal elforgatták, északkelet–délnyugati fekvésű. Ezt a tulajdonságát egyes szerzők annak tulajdonítják, hogy a készítésekor Ptolemaiosz világvetületét használták; más szerzők ezt az álláspontot tagadják. Praktikus oka is lehet az elforgatásnak, ugyanis ilyen formán keretezve nem maradnak jókora üres helyek a sarkokon, az ábrázolt terület kitölti a lapot.
A térkép további érdekessége, hogy a kor ábrázolásaihoz képest többé-kevésbé mérethelyes térképen a Balkán térséget összenyomták, hogy elférjen rajta a díszes felirat, illetve a Magyar Királyság címere. Az I. Ferdinánd-féle címerben Albrecht Dürer címerképét ismerhetjük fel.
A térkép település- és névrajza Legfőbb értéke a települések ábrázolása, amelyek ábrái részint jelképek, részint (a jelentősebb települések esetén) látkép jellegűek. Ugyanakkor a térképi pontosságra való törekvést mutatja, hogy legtöbb település tényleges pozíciója kis körrel van megjelölve és vannak név nélküli körök, pl. a Szentendrei-szigeten. Egyes hegyvidéki települések duplán szerepelnek, bizonyos helyeken pedig szomszédos települések nevei fel vannak cserélve. A mintegy 1400 földrajzi név eredeti formában íródott. Ebből 1270 a településnév, amelyekből 356 esik a mai Magyarország területére. Több település a török korban elnéptelenedett és megszűnt létezni.
A történelem régebbi eseményeit ábrák, csataképek (például a mohácsi csata helyszínén) és feliratok jelzik, az 1526-os törökdúlás területét pontsor mutatja. Alul latin és német nyelvű országleírás olvasható.
A helynevek írásmódja részben kiejtéskövető. Az é hangot ee-vel jelölte, például Ezeek, Zeek, Zeeplak stb., az ö hangot pedig ew-vel: Fewdwar, Gew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew stb. A Tabula Hungariae helyneveinek feldolgozása során azt is megfigyelték, hogy a c hangot esetenként a tz betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Bakotza stb. Ez a helyesírási sajátosság az ófelnémet nyelvjárás írásbeli gyakorlatára jellemző. Feltevések szerint ez származhat bármely közreműködőtől, aki a lázári kézirat nyomtatásra való előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár, például az i hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk a térképen.
A Magyar Királyság határainak ábrázolása A térképen feltűnő, hogy a 16. századi Magyarország határain túli területeket csak az ország déli részein ábrázolt a szerző. A térképen az Al-Duna mentén Szörényvár (ma Drobeta-Turnu Severin) a legkeletebbre fekvő hely, míg az Adriai-tenger partvonalán a legdélibb település Sibenic (ma Šibenik). Ugyanebben a térségben, az Adriai-tenger partján feltüntetett legészakibb hely Zengg. E helyek sajátos összefüggésre irányíthatják a figyelmet. A középkori Magyarországon a déli határvédelemi rendszert – amelynek kiépítése az Európa szíve felé támadni szándékozó oszmán-török seregek miatt vált egyre égetőbbé – a 16. század második felétől kezdődően két, egymással párhuzamosan mintegy 100 kilométernyi távolságban húzódó végvárlánc alkotta. Az első többnyire a Magyar Királyság határain kívül, az elbukott balkáni államoktól meghódított területeken, Havasalföld határától az Adriáig tartott. A külső védelmi vonal Szörényvártól Nándorfehérvárig (ma Belgrád) az Al-Duna vonalát követte, onnan a szrebreniki bánság várain keresztül a Száva mentén haladt. Innen hatalmas ívben a Boszna folyó völgye irányába kanyarodott, és Banja Lukán, a Jajcán és Kninen, át Klisszán (ma Klis) és Szkardonán (ma Skradin) át érte el az Adriai-tenger partját. E védelmi vonal mögött húzódott a második védelmi rendszer, amely Temesvártól indult Nándorfehérvárig, majd a Szerémség kisebb várainak láncolata következett, részben a Száva folyó mentén, majd az Una folyó völgyét követve Zenggnél érte el az Adriai-tengert az erődsor. Ennek a védelmi rendszernek a legerősebb pontja Nándorfehérvár, míg a legkevésbé megerősített rész Erdély déli határvonala volt.
A térkép készítője A térkép készítője a térkép jobb alsó részén elhelyezett díszes címmezőben olvasható latin nyelvű felirat szerint egy secretarius Lázár deák volt, aki Bakócz Tamás esztergomi érsek környezetében élt és dolgozott. A források magyarként jelölik, ám ezt csak részben támasztja alá a térképen található helynevek írása. A térkép elkészítésében esetleg Jacob Ziegler matematikus volt a segítségére.
Nyomtatása jobbra|bélyegkép|200px|A térképet Petrus Apianus ingolstadti nyomdájában metszették és sokszorosították A térkép szerkesztője Georg Tannstetter asztrológus, a bécsi egyetem tanára volt és a művet Johannes Cuspinianus császári tanácsos költségén, Petrus Apianus mester ingolstadti nyomdájában metszették és 1528 májusában sokszorosították.
Nyomdászati különlegessége – ami a nemzetközi elismerést is kiváltotta –, hogy készítői különleges, úgynevezett sztereotípia eljárást alkalmaztak: a domborzati jelzések fametszéssel, feliratai pedig ólomlapocskákkal készültek, így érve el szép, egyenletes nyomtatási minőséget. A fekete-fehér nyomatot kézzel színezték ki. Ez az egyik első, ma is fellelhető, teljes térkép, amely egykor ezzel a módszerrel készült.
Szövegrészletek "Itt láthatja egy jámbor keresztény miként nyerte el a török császár Isten végzéséből nagyon rövid idő alatt Boszniát, Rácországot, Magyarországot és Bulgáriát, a Vendföldet, Szerbiát és amellett Dalmáciát. Mindezt a vörös szín mutatja, a sárga szín még a keresztényeket jelenti, akiket tarts meg Mindenható Isten oltalmadban. Minden, ami a szaggatott vonalon belül van, elpusztította a török, miután megnyerte a csatát az 1526. esztendőben"
"a magyarok 600 évig bírták ezt az országot, de mostan a törökök is befészkelték oda magukat, tehát miképpen az embernek, azonképpen idővel a nemzetnek is meg kell halnia és elpusztulnia." https://index.hu/tudomany/til/2017/07/23/europat_akarta_felebreszteni_magyarorszag_legelso_terkepe/?token=6edd211912f8a3609c297973dc431694 (1. a bal felső sarok, a 2. a jobb alsó?)
Utóélete
Az 1528-as fametszet kevés példányban készült. Ezek és későbbi másolataik a történelem viharaiban mind elkallódtak, ezért a későbbi kutatók az eredeti térképet csak leírásokból ismerték. Mindössze egyetlen példány került elő váratlanul az 1880-as évek elején. Az értékes dokumentumot a könyvgyűjtő Apponyi Sándor gróf vásárolta meg 1882-ben. 1924-ben – más ritkaságokkal együtt – a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának (a mai OSZK) ajándékozta. Ma az OSZK Régi és Ritka nyomtatványok Tára őrzi.
Későbbi változatok bélyegkép|200px|A Lazius-féle Magyarország-térkép (Bécs, (1552), 1556))Kingdom of Hungary nagyítható változata bélyegkép|200px|Nova Totius Ungariae Descriptio Accurata Et Diligens Desumpta Ex Pluribus Aliorum Editis Cosmographicis, Matthias Zündt térképe 1567-bólNova Totius Ungariae Descriptio Accurata Et Diligens Desumpta Ex Pluribus Aliorum Editis Cosmographicis térkép nagyítható változata Az eredeti kiadású térképről 1552-ig több másolat is készült, amelyek nem maradtak fenn. Ám 1552 után is készültek Magyarország-térképek az eredeti Lázár-térkép másolásával Tabula Hungariae, illetve Nova descriptio totius Hungariae címmel. Ezek közül hat különböző kiadást ismerünk:
Giovanni Andrea Vavassore (működési ideje 1510-1572) térképe, Velence, 1553; Pirro Ligorio (1496-1583) térképe, Róma, 1558 (elpusztult), 1599; Antonio Lafreri (1512-1577) térképe Róma, 1558, 1559; 156? Zsámboky János (1531-1584) térképe, Bécs, 1566. Claudio Duchetti (1554-1597) térképe Róma, 1577; Giovanni Orlandi (működési ideje 1600-1604) térképei, Róma, 1602;
A második, eredeti műnek tekinthető nyomtatott Magyarország-térkép, amely a Tabula Hungariae-től részben függetlenül készült, a Lazius-féle Regni Hungariae Descriptio Vera című térkép volt 1552-56-ból. Wolfgang Lazius (Lázi Farkas) történész, térképész, katonaorvos készítette, aki térképét a török harcokról és Magyarország leírásáról szóló történeti munkái mellékletéül szánta. Lázár deák térképének hibáit akarta kijavítani, azonban még annál is több tárgyi tévedést ejtett.Térképei térképészeti források lettek, így hibáik is rögzültek. Térképei alapján készültek Abraham Ortelius Theatrum Orbis Terrarum atlaszának Ausztriát, Karintiát és Magyarországot ábrázoló lapjai. Lásd:
Kapcsolódó szócikkek A világ emlékezete program Térképészet Hungarikum
Jegyzetek
Külső hivatkozások De nouvelles inscriptions pour le Registre de la Mémoire du monde – UNESCO portál , A Lázár térkép települései Az Országos Széchényi Könyvtár Lázár térképről szóló tematikus oldala
Ajánlott irodalom Cholnoky Jenő (1943): Magyarország első jó térképe. Magyar Katonai Szemle 13(7): 94–97. Irmédi-Molnár László (1958): Lázár deák és térképe. Geodézia és Kartográfia 10(3): 177–179. Hrenkó Pál (1976): A Lázár-térképek névanyaga. In: Stegena Lajos (szerk.): A magyar térképészet kezdetei. Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 22–70. Plihál Katalin (1990): Lázár kéziratának sorsa a megtalálástól a megjelenésig. Geodézia és Kartográfia 42(5): 372-379. Plihál Katalin 2013: A Tabula Hungariae... : Ingolstadt, 1528 : térkép és utóélete az eddigi és a jelenlegi kutatások tükrében OSZK, Kossuth Kiadó, Budapest Stegena Lajos (szerk, 1982): Lazarus Secretarius – The first Hungarian mapmaker and his work. Akadémiai Kiadó, Budapest, 115 old. Török Zsolt (1996): A Lázár-térkép és a modern európai térképészet. Cartographica Hungarica 5: 44-45. Philostratus corvina, 1487–1490; OSZK Bp., MEK, 2006 (Digitális kincstár) – CD-ROM
Kategória:Régi térképek Kategória:A világ emlékezete program Kategória:Magyarország történelme