Erdélyi János (Nagykapos, 1814. április 1. – Sárospatak, 1868. január 23.) magyar ügyvéd, költő, kritikus, esztéta, népköltési gyűjtő, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kisfaludy Társaság titkára.
Életútja Elszegényedett református kisnemesi származású család sarja. Szülei Erdélyi Mihály (*1770. – †Nagykapos, 1832. november 29.) földműves és Kováts Zsuzsanna (*1769. – †Nagykapos, 1841. szeptember 17.) voltak. Atyja művelt ember lévén, néhány könyvből álló kiskönyvtárt tartott, maga is írogatott vallásos verseket és esténként zsoltárt és népdalokat énekelgetett családja körében, fiát is maga vezette be a tanulásba. Fiát annak hétéves korában beadta a helybeli iskolába, mely progimnáziumként is szolgált és itt különösen a latin nyelvben oly előmenetelt tett, hogy három év múlva (1824) szintaxista lehetett a sárospataki kollégiumban, ahol egész iskolai pályáját végezte, közben két ízben hagyván azt oda, hogy magántanítással kereshessen annyit, amennyire iskolai évei alatt szüksége volt.
1830–1831-ben Szabolcsban Kemecsén Répásy János gyermekei mellett, 1833–1834-ben a felső-zempléni Cselejben cseleji Kolosy József udvarházában tanított és itt tanulta meg a német és francia nyelvek alapját. 1831-ben subscribált (a felső osztályokba lépett); 1832-ben a kollégium falain belől alapított Ifjú-egyesületbe vették be, melynek egyik legmunkásabb tagja lett. Iskoláit 1835-ben végezve, Berzétére (Gömör megye) ment Máriássy Zsigmond fia mellé nevelőnek; e családnál öt évet töltött; időközben, a fiúnak Sárospatakon tanulása alatt, ő a jogot hallgatta és a nyári hónapokban Pesten is tartózkodott. Ez időben lett neve ismeretes az irodalomban és az akadémia dicséretével is találkozott. Az irodalommal foglalkozván, nem feledkezett meg az élet gondjairól. Sárospatakon 1837-ben a jogot is elvégezvén, kitűnő bizonyítvánnyal jött Pestre joggyakorlatra. E lépéssel egy időre megbúsította anyját, aki őt papnak szánta, de ezzel közeledett Pesthez és az irodalomhoz. 1838-ban előbb Máriássy István szolgabíró, majd Korláth László táblai ügyész mellett volt törvénygyakorlaton, utóbb Noszlopy Ignác táblai bíró, és végül mint táblai hites jegyző, Bereznay István ügyvédje volt. Ügyvédi oklevele 1841. március 26-án kelt. Míg ő az ügyvédi diplomáért és az írói névért kellő munkát végzett, egymásután vesztette el testvérét, anyját és apját (1839), úgy, hogy a családból csak maga maradt. De már 1839. november 23-án érdemei jutalmául beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé. Erre az időre esik boldog, de rövid házassága Vahot Nellivel, Vahot Imre és Sándor húgával, ki alig egy év alatt meghalt; nemsokára az anya halála után kis lányát is elvesztette. Ekkor dolgozott, legtöbbet és midőn a munkában nem talált enyhülést, tanítványával Máriássy Bélával külföldi útjára indult; külföldi leveleivel leginkább a Regélőt kereste föl és már ekkor foglalkozott a népköltészet gondolatával és határozottabban az esztétikával. Költői neve mellé pedig műbírói elismerés csatlakozik, s e kettős alapon a Kisfaludy Társaság 1842. január 22-én tagjai közé választotta. Itt talált igazi teret magának és itt tűzte ki a népköltészet zászlaját, és különösen midőn 1843-ban titoknoknak választatott, kiváló munkásságot fejtett ki. Időközben Garayval megosztotta a Regélő szerkesztési gondjait, és 1844–1845-ben Máriássy Bélával egy második közép-európai utat tett meg, melyről kiváló útileveleket írogatott a Pesti Divatlapnak (1844–1845) Párizsból és Franciaország déli részéből. Ezen közben mind határozottabban öltött alakot lelkében a magyar népköltészet tanulmányának szükséges volta, s nemcsak dolgozataiban, a Kisfaludy Társasági székfoglalójában, hanem egy külön indítványban is megindította azt a mozgalmat, amely költészetünk megújulásának egyik legjelentékenyebb tényezője volt, t. i. a népies költészet termékeinek összegyűjtését; és midőn a társaság a gyűjtéssel és a kiadással őt bízta meg, lelkesen látott feladatához. balra|bélyegkép|Erdélyi János 1845-ben, Barabás Miklós litográfiája
Eközben a színműírás és színműkritika terére lépett, tagja és jegyzője volt a drámabíráló-bizottságnak. 1848. június 1-étől 1849. július 1-ei lemondásáigMagyar Színháztörténet I. kötet IV. A magyar romantika színháza (1837–1849), Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - 1990–2001 a Nemzeti Színház aligazgatója lett, mely pozíciójában képviselte Ráday Gedeon igazgatótitk_EPA00001_1982_05-06_686-699.pdf Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és közönsége (1848-49) Irodalomtörténeti Közlemények 86. évfolyam 5-6. füzet (686-699. oldal) - 1982. távolmaradása és betegsége idején az intézmény élén. A szabadságharc után hosszabb ideig bujdosott ő is. Ez idő alatt alig írt valamit, csak 1850 után kezdett újra dolgozni, s ekkor már nyugalmasabb élet után vágyódott és Sárospatakon, a Szeremley Gábor távozásával megürült filozófiai tanszékre hívták meg. 1851 novemberében elfoglalta állását. Tanári munkásságával, tanításai magas színvonalával, főként az iskola, az ifjúság és társai érdekeinek szerencsés és lelkiismeretes védelmével és a tudományos közszellem emelésével messzire kiható eredményeket ért el és nevét hosszú időre feledhetetlenné tette. Az iskola és egyház tanácskozásaiban, az egyházkerületnek minden ügyében élénken részt vett, és néhány kitűnő barátjával és tanártársával Sárospatakot az elnyomatás idején a Felvidék szellemi központjává emelte. Ő volt 1859-ben a főiskolai Kazinczy-ünnep agitátora és 1860-ban a főiskola alapításának háromszázados ünnepét is ő rendezte.
jobbra|bélyegkép|Csorba Ilona sírköve Komáromban 1854-ben vette feleségül Csorba Ilonát, akivel haláláig boldog házasságban élt. A főiskolán előadást tartott filozófiából, szellembölcsészet- és szépészetről 1863-ig, s emellett pedagógiát adott elő. Főiskolai könyvtáros lett és az irodalmi tanszékre helyezték. Az első évben a magyar irodalomtörténet régebbi korát adta elő, azután katedráján kizárólag világirodalommal foglalkozott. Halálakor Greguss Ágost tartotta az emlékbeszédet a Magyar Tudományos Akadémián 1869. április 17-én, Emődy Dániel pedig a halála évfordulóján Sárospatakon rendezett gyászünnepélyen 1869-ben mondott beszédet. Róla nevezték el a főiskola ifjúsági egyesületét.
Házassága és leszármazottjai Első felesége a nemesi vachottfalvi Vahot család sarja, vachottfalvi Vahot Kornélia (1817-1842) úrnő volt. Halála után, a második házastársa a nemesi származású alsóborsai Csorba Ilona (1835-1895) úrnő lett. Erdélyi János és Csorba Ilona házasságából született: Erdélyi Zoltán (1858-1910), Komárom vármegye árvaszéki ülnöke. Első neje Sándor Sarolta. Második felesége Ferenczy Irma (1875-1925). Erdélyi Pál. Erdélyi Ilona.
Művei Pártfogolás, vigj 5 felv. Scribe után francziából ford. Pest, 1840. (Szinműtár I. 9. Először adatott a nemzeti szinházban Pesten 1845. okt. 24.). Erdélyi János költeményei. Buda, 1844. (Ism. Honderű.) Magyar népköltési gyűjtemény. Népdalok és mondák. A Kisfaludy-társaság megbizásából szerkeszti. Pest, 1846–48. Három kötet. (I. A népdalokhoz előszó, II. Népdalköltészetünkről. Ism. Életképek 1846. Németűl: Ungarische Sagen und Märchen. Aus der Erdélyi'schen Sammlung übersetzt von G. Stier. Berlin, 1850.). Szabad hangok. Pest, 1849. A velenczei hölgy. Dráma öt felvonásban; Kozma Vazul, Pest, 1851 (Dramaturgiai társalgás cz. előszóval. Először adatott a nemzeti szinházban 1852. ápr. 26. Ism. M. Hirlap). Magyar közmondások könyve. A Kisfaludy-társaság megbizásából szerk. Uo. 1851. (A közmondásokról cz. előszóval. Ism. Uj. M. Muzeum. Révész Imre, Budap. Hirlap 1853. 63. 69. 80. 86–87. 93. sz. M. Hirlap 1853. 69. sz.) Magyar népmesék. Képes kiadás. Uo. 1855. (Ism. M. Sajtó 1855. 82. sz. Ipolyi). Mit várhat a nőtül a ház, haza, egyház? Emlékbeszéd Bónis Pogány Karolina asszony felett Nagyfaluban 1855. decz. 20. Sárospatak, 1856. Válogatott magyar népdalok. Képes kiadás. Uo. 1857. A hazai bölcsészet jelene. Uo. 1857. A sárospataki ref. főiskola háromszázados ünnepe júl. 8. 1860. Emlékkönyvbe foglalta. Uo. 1860. (Többek munkáival együtt.) Erdélyi János kisebb prózái. Uo. 1863. Két kötet. (Ism. Greguss Á., Bud. szemle XVIII.) A nép költészete. Népdalok, népmesék és közmondások, 1-3.; összeáll. Erdélyi János; Heckenast, Pest, 1869 Egyetemes irodalomtörténet. Az ókori irodalom története. Pest, 1869. Három füzet. (Ism. Tanügyi Füzetek 1868–69. Ezen czimmel: Az ó-kori irodalom története. Uo. 1871.) A költészetről. Tanköltemény 4 énekben, irta Boileau, francziából ford. Bpest, 1885. (Olcsó Könyvtár 184. Előbb a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban IV. 1844) A bölcsészet Magyarországon. Uo. 1885. (Filozofiai Irók Tára VI.) Pályák és Pálmák. Kiadja a Kisfaludytársaság. Uo. 1886. (Ism. Főv. Lapok 202. sz. Egyetértés 204. Egyet. Philol. Közlöny.) Aesthetikai előtanulmányok. Uo. 1888. (Olcsó K. 243. Előbb az Uj M. Múzeum 1854–55. és Szépirod. Figyelő 1860. évf.-ban.) Tanulmányok. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Uo. 1890. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1891. P. Napló 1891. 50. sz.) Erdélyi János bölcsészeti dolgozatai. A bölcsészet Magyarországon; Franklin, Bp., 1885 (Filozófiai írók tára) Szemelvények Erdélyi János kritikáiból és tanulmányaiból. XIX. századi líránk történetéhez; kiad. Erdélyi Pál; Franklin, Bp., 1901 (Jeles írók iskolai tára) Szemere Miklós irodalmi hagyatékából. Erdélyi János [et al.] Szemere Miklóshoz intézett levelei; bev., jegyz. Perényi József; Athenaeum, Bp., 1905 Erdélyi János levelezése. 1.; sajtó alá rend., jegyz. T. Erdélyi Ilona; Akadémiai, Bp., 1960 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai) Erdélyi János válogatott művei; sajtó alá rend., jegyz. Lukácsy Sándor, bev. Wéber Antal; Szépirodalmi, Bp., 1961 (Magyar klasszikusok) Erdélyi János levelezése. 2.; sajtó alá rend., jegyz. T. Erdélyi Ilona; Akadémiai, Bp., 1962 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai) Filozófiai és esztétikai írások; sajtó alá rend. T. Erdélyi Ilona, jegyz. T. Erdélyi Ilona, Horkay László; Akadémiai, Bp., 1981 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai) Úti levelek, naplók; vál., szerk., bev. T. Erdélyi Ilona; Gondolat, Bp., 1985 Erdélyi János válogatott művei; vál., szöveggond., jegyz. T. Erdélyi Ilona; Szépirodalmi, Bp., 1986 (Magyar remekírók) Sárospataki füzetek. Évnegyedes folyóirat. Egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében; szerk. Erdélyi János, vál., szerk., utószó B. Balsai Jolán; Comenius Tanítóképző Főiskola–Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Sárospatak–Miskolc, 1989 Nyelvészeti és népköltészeti, népzenei írások; sajtó alá rend. T. Erdélyi Ilona, jegyz. T. Erdélyi Ilona, Szathmári István; Akadémiai, Bp., 1991 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai) Irodalmi tanulmányok és pályaképek; sajtó alá rend., jegyz. T. Erdélyi Ilona; Akadémiai, Bp., 1991 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai) Irodalmi, színházi, közéleti írások és beszédek; sajtó alá rend., bev., jegyz. T. Erdélyi Ilona; Mundus, Bp., 2003 (A magyar irodalomtörténetírás forrásai) Erdélyi János színművei; sajtó alá rend., jegyz. Váradi Eszter, utószó T. Erdélyi Ilona, Váradi Eszter; PPKE BTK, Piliscsaba, 2006 (Kötelező ritkaságok) Erdélyi János költeményeiből válogatott T. Erdélyi Ilona; Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, 2007 Erdélyi János összes költeményei; sajtó alá rend. T. Erdélyi Ilona, Ivancsics Evelin, Váradi Eszter, utószó T. Erdélyi Ilona; PPKE BTK, Piliscsaba, 2007 (Kötelező ritkaságok) Magyar népmesék; Erdélyi János gyűjtését újramondta Tóth László; Kalligram, Pozsony, 2008 Erdélyi János válogatott írásai; Apáti Polgári Klub, Nagykapos, 2009 Úti levelek, naplók, 1844-45; vál., szerk., bev. T. Erdélyi Ilona; Tarandus, Győr, 2012 "... a népek ajkiról eltanulva...". Válogatás Erdélyi János népköltési gyűjtéséből; vál., összeáll., sajtó alá rend. Demjénné Kovács Erna, bev. T. Erdélyi Ilona; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–Méry Ratio–Nagykapos és Vidéke Társulás, Bp.–Somorja–Nagykapos, 2017 (Kárpát-haza könyvek)